Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-218
'À nemzetgyűlés 201. ülése 1923. évi december kő 5-én, szerdám 3 siteni, hogy úgynevezett demokratikus uralmat kell behozni (Pakots József : Mi az az úgynevezett demokratikus uralom ?), hogy fel kell oszlatni az Émé-t és más egyesületeket (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon. — Propper Sándor: Milyen az'az úgynevezett demokrácia?), hogy vissza kell fogadni az emigránsokat, (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. Felkiáltások a jobboldalon : Úgynevezett emigránsokat !), hogy be kell szüntetni az internáló tábort, szóval, hogy mindezt meg kell tennünk, mint előfeltételeit annak, hogy Magyarország külföldi kölcsönt kaphasson. (Zaj. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy ezek az állitások többé-kevésbé mind egy forrásból származnak, abból a forrásból, amelyet a német ugy fejez ki : Der Wunsch ist Vater des Gedanken, — többé kevésbé abból a forrásból, hogy a közéletnek egyes tényezői bizonyos politikai programmpontjaiknak^ megvalósítását remélik ezen az utón elérni. Én azt hiszem, hogy nem érdeke sem a politikai pártoknak, sem a nemzetgyűlésnek, de legkevésbé a magyar nemzetnek, (Ugy van ! Ugy van ! a középen és a jobboldalon.) hogy amikor a magyar kormány nehéz tárgyalásokat folytat külföldön az ország érdekeinek megvédése céljából, akkor ugy tüntessék fel a magyar közvélemény előtt, a magyar kormányt, mintha ugyanabban az időben képes volna elárulni az ország érdekeit azzal, hogy beleszólást enged belügyeibe. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Ezzel áttérek a második számú jegyzőkönyvre, amely a tulaj donképeni rekonstrukciós programmot foglalja magában és végeredményben hat kérdéscsoporttal foglalkozik. Megállapítja a szanálási programm kereteit és e szanálási programm részleteinek megállapítási módját. Megállapítja és előírja, hogy mely felhatalmazásokat kell a magyar kormánynak kérnie, hogy milyen nagy lehet a kölcsön összege és mire fordítható, azután megállapítja az ellenőrzés kérdését, annak összes részleteit és a vele összefüggő kérdéseket, megállapítja a zálogul lekötendő jövedelmeket s azoknak kezelési módját és végre foglalkozik a jegybank kérdésével is. Mind a hat ponttal külön kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ez a jegyzőkönyv a programmot állapítja meg elsősorban és kimondja, hogy a jegyzőkönyvek ratifikációja utján a népszövetség ujabb komissziót fog Budapestre küldeni, amely a magyar kormánnyal egyetemben és az esetleg addig kinevezendő ellenőrrel együtt a már megállapított és elfogadott kereteken belül a részleteket is budgetszerüen meg fogja állapítani. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Megállapítja, hogy a programmnak ugy kell kidolgoztatnia, hogy a költségvetés egyensúlya öt félév alatt érendő el, hogy félévről-félévre megállapítandó a kiadások maximuma, a bevételek minimuma és ebből folyólag félévről-félévre megállapítandó a deficit maximuma, még pedig ugy, hogy ez a deficit folytonosan csökkenjen s öt félév multán végeredményben budget-ünk egyensúlya helyreálljon. (Peidl Gyula : Végre lesz költségvetés Î — Propper Sándor : Külföldi presszióra ! — Zaj.) Kimondja azt, hogy ezen öt félév alatt, a programm végrehajtásának ideje alatt — az ellenőrző hozzájárulásának esetét kivéve — a magyar kormány ujabb kölcsönt nem vehet lel és nem folyamodhatik a bankóprés eszközéhez. Megállapítja továbbá azt, hogy a programm végrehajtására 250 millió aranykoronának, mint kölcsönnek felvételét tartja szükségesnek. Ezt netto állapítja meg, ami annyit jelent, hogy a kölcsön felvételével járó összes költségek, nevezetesen a kibocsátással járó veszteség hozzáírandó, ugy hogy végeredményben a magyar kormány 250 millió aranykoronát kaphasson. (Propper Sándor : Nem a magyar nemzet kapja azt ? A kormány ? — Zaj a jobboldalon. — Kováts-Nagy Sándor : Micsoda gyerekesség ! — Kuna P. András : A szakszervezet kapja ! — Berki Gyula : A magyar kormány képviseli a nemzetet ! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez a 250 millió korona csakis a deficit fedezésére fordítható s nem fordítható egyéb célra, de a magyar kormány előleget vehet fel már most erre a kölcsönre, amely előleg azután természetesen a kölcsönből lesz refundálandó. Áttérek a felhatalmazások kérdésére. A felhatalmazások tekintetében a jegyzőkönyv ugy rendelkezik, hogy a magyar kormány kötelezettségetvállal arra, hogy az első, valamint a második számú jegyzőkönyvet, továbbá a részleteiben is kidolgozott programmot a nemzetgyűlés elé terjeszti ratifikáció végett s ugyanakkor felhatalmazást fog kérni a magyar nemzetgyűléstől, hogy anélkül, hogy további törvényhozási intézkedés szükségessé válnék, minden intézkedést a kidolgozott programm keretén belül megtehessen, hogy ezt a programmot keresztül is vihesse. Ez mindenesetre igen messzemenő felhatalmazás és mélyen belevág a nemzetgyűlés és a törvényhozás jogkörébe. Eziránt semmi kétség nincs. De t. Nemzetgyűlés, ha azt nézem, hogy ilyen felhatalmazásokat olyan államok, illetve olyan kormányok is kérnek, amelyek külön külföldi segítséggel óhajtják a pénzügyi helyzetet szanálni, — elég, ha e tekintetben Németország példájára mutatok rá,.(Bell Miklós : Ausztria példájára is !) ahol az ottani kormány a pénzügyi szanálás keresztülvitelére a parlamenttől teljes felhatalmazást kért és kapott, — ha azt látjuk, hogy ezt a példát követve, most más államok is hasonló felhatalmazást szándékoznak kérni, mint például Lengyelország is, akkor azt kell mondanom és azt a meggyőződést kell kifejeznem, hogy még abban az esetben is, ha nem külföldi kölcsön segítségével intendáltatnék a pénzügyi helyzet szanálása, bármely kormány, amely nem evvel az eszközzel óhajtaná Magyarország pénzügyi helyzetét megjavítani, a magyar nemzetgyűléstől ilyen felhatalmazást kellene, hogy kérjen, hogy mindenkor gyorsan és kellő időben megtehesse azokat az intézkedéseket, amelyek e célból szükségesek. (Horváth Zoltán : Nem is kell kérni, úgyis megteszik ! — Zaj balfelől. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Természetesen, egy ilyen felhatalmazás nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy a nemzetgyűlés politikai ellenőrzése a kormánnyal szemben ebben a tekintetben megszűnt. Ellenkezőleg, a kormány gondoskodni kivan egyfelől arról, hogy a nemzetgyűlés állandó tájékoztatást kapjon a szanálási munkának előhaladásáról f Horváth Zoltán : Esetleg levélben !) még pedig félévenkint jelentést fog adni ebben a tekintetben a nemzetgyűlésnek (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobb? e
