Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

A nemzetgyűlés 219. ülése 1924. évi január hó 9-én, szerdán. 75 azt mondtam, hogy hasznos tagja volt a Vasutas Szövetségnek, tisztelettel visszavonom. (Derültség.) Elnök: Következik a honvédelmi minister ur válasza Eckhardt Tibor képviselő urnák a limanovai emlékvacsora alkalmából tett hatósági intézkedések tárgyában folyó évi január hó 5-én előterjesztett interpellációjára. A honvédelmi miniszter urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: T. Nemzetgyűlés! Eckhardt Tibor t. képviselő ur a már ismert limanovai emlékvacsora kapcsán kérdést intézett hozzám, hogy hajlandó vagyok-e a hadsereg ós a tisztikar tekintélyét fentartani, s arról gondoskodni, hogy azt támadás sehonnan ne érje. Mindenekelőtt meleg köszönetet mondok Eckhardt Tibor képviselő urnák azokért a szép szavakért, amelyeket a mindnyájunk által tisztelt nemzeti hőseink dicséretére talált. Továbbá meg kell jegyeznem, hogy téliesen igazat adok Eckhardt Tibor képviselő urnák abban a tekintetben, hogy ha valamely nemzetnek érdeke, hogy hőseit tisztelje, (Lendvai István: Kötelessége!) becsülje és ünnepelje, akkor ez elsősorban a magyar nemzeté. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) A magyar nemzeté azért, mert nekünk egyebet ez a rettenetes világháború nem hozott, mint dicsőséget és becsületet. Minden egyebünket elvitte, de ebből egy olyan tömeget hozott, amelyet ez a nemzet soha többé el nem veszthet, csak akkor, ha maga is meg nem becsüli. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) De amúgy is épen_ a magyar nemzet az, amely a jövőben — sajnos — ép ugy rá lesz utalva arra, hogy mindig készen legyen, hogy saját országát megvédje, mint ahogy ezer éven át erre rá volt szorulva. Hiszen vannak szerencsés, boldog nemzetek, amelyek más politikai konstellációk között, más geográfiai helyzetben nem kénytelenek évtizedről, évtizedre, évszázadról, évszázadra saját határaik, saját földjük védelmére kelni, ugy amint a magyar nemzet kénytelen volt, amióta ezt a hont elfoglalta. De már csak azért is mi vagyunk legjobban kötelezve arra, hogy hőseinket tiszteljük, becsüljük és ünnepeljük, mert hiszen látjuk a történelemből, hogy karddal szerezték meg eleink ezt a hazát, karddal védték ezer esztendőn keresztül s amikor a kardot kiejtették kezükből és más eszközökkel próbálták megvédeni, mint például Mohács után vagy 1918-ban, akkor elveszett a haza. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Eddigelé mindenben egyet tudtam érteni Eckhardt Tibor t. képviselő úrral. Ezentúl, sajnos, kénytelen leszek neki bizonyos tekintetben ellentmondani, Kxég pedig azért, mert az igen t. képviselő ur azt állította-, hogy mindenhol történik erre nézve hatósági intézkedés, csak nálunk nem. De talán felolvasom ezeket a szavakat szó szerint (olvassa): »Egyetlen szomorú és tragikus kivétel, és nemzetünk vezető tényezőinek gondolkozására talán a legjellemzőbb és katasztrofális jelenség az, ahogyan Magyarországon ami hőseink kultuszát, megünneplését hivatalos helyről részesitik. (Lendvai István: Különösen a hadiözvegyeknél, a hadi árváknál hadirokkantaknál látjuk! — Propper Sándor: Egy zsemlye árát kapják egy hónapra.) T. képviselő ur, ez sajnos, pénzkérdés. Ebben a tekintetben mondom, kénytelen vagyok ellentmondani Eckhardt Tibor igen t. nemzetgyűlési képviselő urnák... . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget); Csendet kérek! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: ... amennyiben a kormányzat ezen a téren igenis annyit tesz, amennyi csak lehetséges, hőseink kultuszának fentartására és nevelésére. (Lendvai István; Dehogy tesz!) Bár azt hiszem, hogy ezek általánosan ismeretesek, de minthogy ugy látszik Eckhardt képviselő ur nem tud róluk, kénytelen vagyok felsorolni. Itt van mindenekelőtt a hadi sirok kataszterének felállítása, a hadi sirok gondozása, azok rendbentartása, nyilvántartása és valamennyi kérdezésködővel való közlése. (Farkas István: Az élőkről nem gondoskodnak!) Ez nagy apparátust vesz igénybe, sajnos, sok pénzbe is kerül, mert hiszen az összes európai hadszinterekről van szó. Mindenfelé összeköttetésben kell állni, levelezni kell, minden hadszintérről külön katasztert kell felfektetni, amelyben minden egyes hősi halottnak neve, sirja benne van, hogy a kérdezősködőkkel közölni* lehessen az adatokat, hogyha fel akarják keresni a sirokat és hogy a külföldi államokkal szemben ebben a tekintetben kötelezettségünknek eleget tehessünk. (Propper Sándor : Ez mind szép, csak az élő özvegyek és árvák se halnának meg éhen !) Tovább megyek. Nagy örömmel konstatáljak és mindig támogatásunkban részesül az a nagyon szép és — hála Istennek — igen széles hullámokat vert mozgalom, hogy ennek a kis csonka országnak minden községe vagy már felállított, vagy már dolgozik azon, hogy felállítson egy-egy hősi emlékoszlopot, emlékszobrot stb. (Lendvai István : És a kormány elmegj

r oda politikai agitációs beszédeket mondani ! — Zaj.) A kormányt hivatalosan rendesen a honvédelmi minister képviseli ott. Ha a honvédelmi minister maga nem mehet el... (Lendvai István : Balatonfüredre Rakovszky Iván ment el ! — Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) Bocsánatot kérek, ha beszélni méltóztatik, tessék felállani, majd én leülök és megvárom, inig kibeszélte magát, de ketten egyszerre nem tudunk beszélni. (Zaj. — B. Podmaiiiczky Endre : Ez az ő trükkje ! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: A kormány ezeken az ünnepségeken úgyszólván mindig képviselve van, ha máskép nem, akkor a honvédelmi minister egy magasrangu tisztet küld ki oda képviseletében, aki nem politizál, (Ugy van! jobbfelől.) hanem igenis mindig felhívja a lakosság figyelmét hőseink érdemeire és igyekszik ezeknek kultuszát növelni, fejleszteni. Meg kell itt emlékeznem még egy intézkedésről, nem ön dicsek vésből, mert ez szerintem természetes dolog, de ebben nemcsak hogy nem maradtunk el a többi országok mögött, hane

;

m Magyarország az első, amely azt az intézkedést behozta, hogy t. i. minden hősi emlékoszlop előtt minden katona tisztelegni köteles, ép ugy amint előjáróinak. (Helyeslés.) Ez magábanálló intézkedés egész Európában. Ez tehát világosan dokumentálja, hogy nem maradtunk el a többi országok mögött, hanem előttük vezettünk bizonyos tekintetben. (Propper Sándor: Csak épen nem segélyezzük a hadiárvákat és özvegyeket.) Útban van már a Budapesten felállítandó, megfelelő nagyságú és szépségű hősi emiékszoboi, amelynek felállítását már a múlt év őszére terveztük, sajnos azonban anyagiak folytán eddig még felállítani nem tudtuk, de remélem, hogy ez év tavaszán megfelelő ünnepélyes keretek között fel tudjuk állítani. Azonkívül a honvédség minden csapattestén belül azokról a dicső fegyvertényekről, amelyeket annak a vidéknek legénysége követett el, amelyről a csapattest toboroztatott és kiegészült, a tisztek előadásokat tartanak és megmagyarázzák a legénységnek, hogy a vérbelieik, akik annakidején mint katonák szolgáltak, milyen dicső haditetteket vittek véghez. Ez is azt hiszem, eléggé alátámasztja hőseink kultuszát. 10*