Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

04 A nemzetgyűlés 219. ülése 192á. évi január hó 9-én, szerdán. A konszolidáció megteremtése 1 Legyen szabad tisztelettel megkérdeznem : mi a kon­szolidáció ! Mit nevez a kormány és mit ne­veznek önök a túloldalon konszolidációnak ? Talán önök, vagy a kormány megelégszenek a konszolidációnak azzal "«. fokával, (Forgács Miklós: Az is nagy konszolidáció, hogy ön itt beszél! — Naaii zaj. Elnök csenget.) azzal a méretével, hogy a lapokban, a sajtóban közzé­teszik, hogy a ministerek lakásait már nem kell a rendőrségnek őriznie ? Bocsánatot kérek, ez a konszolidációtól olyan messze esik, mint — legyen szabad ezzel a közkeletű mondással élnem^ — Makó Jeruzsálemtől. Ez nem konszo­lidáció. Vagy talán az a konszolidáció, hogy egyik képviselőtársam szerint eldalolhatják, hogy : nem ütik a zsidót agyon ? Ez nem kon­szolidáció. (Napa zaj jobbfelöl. — Lendvai István: Csak annyit ütnek agyon, hogy egyre többen vannak !) A konszolidáció alapja ott kezdődik, hogy olyan politikát folytatunk az országban, amely a felzaklatott lelkeket megnyugtatja. A kon­szolidáció alapja ott kezdődik, ha azt a sok bűnt, gonoszságot, amelyet ennek az ország­nak dolgozó népe ellen elkövettek, jóváteszik. (Renczes János : Azt a sok bűnt. amelyet a kommün alatt elkövettek ! — Farkas István : Azokat már megbüntették, felakasztották !) Nem akarom e pillanatban azokat a vér­patakokat felhozni, amelyek az ország földjét V/.tatták 1919 óta. még pedig ártatlanul ; rrni akarom ezeket felemlíteni, csak rá akarok mu­tatni arra, hogy 1919 augusztus óta (Renczes János : Hát azelőtt négy hónap alatt 1 Mi tud­juk, mi volt a vidéken, a falukban !) ártatlan emberek százait és ezreit bocsátották el külön­böző állásokból, az államtól és a hivatalokból. Itt vannak a köztisztviselők ezrei, tízezrei; itt vannak a tanitók, vasúti tisztviselők, a vasúti munkásságnak ezrei. , A mi felfogásunk szerint a konszolidáció­nak alapja az, hogy elsősorban is nyugtassuk meg a lelkeket. A konszolidációnak alapja az, hogy ha elkövettünk bűnt, az ország érdekében s az* ország presztízse érdekében valljuk be azt és igyekezzünk jóvátenni. (Lendvai István : Helyes ! Vallja be a szociáldemokrata párt is az elkövetett bűnöket!) De beszélni konszolidá­cióról és az elkövetett bűnöket takarni, jóvá­tenni nem akarni, ez nem konszolidáció, (Zaj a jobboldalon.) ez annak a kegyetlen, kíméletlen vad politikának folytatása, amelyet 1919-ben megkezdték. (Lendvai István : Amelytől a zsi­dók híznak !) Maradjunk a vasúti munkásoknál. Amidon 1919-ben jöttek. . (Renczes István: A kommu­nisták agy-e 1 — Propper Sándor: Meddig fog még ebből a hulladékból élni. Renczes képvi­selő ur? — Renczes János: Ameddig maguk ezekből a szép beszédekből. A magyar nép so­hasem felejti azt el. —- Propper Sándor: A ma­gyar nép nevében maga ne beszéljen ! — Reischí Richárd : Ö beszélhet a magyar nép ne­vében! A saját faja, küldte ide! — Propper Sán­dor : A kisgazdapárt elárulta a magyar népet. Hol a titkos szavazás? A nagybirtok szekerét búzzák. — Nagy .zaj.) Elnök (csenget).- Csendet kérek, képviselő urak ! Esztergályos János: Mondom, 1919-ben ju­ryket állítottak fel és ezeket ugy állitották össze, hogy azok az urak lettek a tagjai, akik a kommün alatt nagyon hangosak voltak s akik dupla őszirózsát tűztek fel 1918-ban; ezek vették az igazság pallosát a kezükbe és azt Mrdették, hogy az elkövetett hazaárulásokért elégtételt vesznek. Jobbra-balra sújtottak ezzel a pallossal, de nagyon óvatosak voltak, hogy önmagukat meg ne vágják. Pedig, ha tényleg az igazság pallosa volt a kezükben, akkor első­sorban önmagukat kellett volna megvágniok ezeknek az uraknak, önmaguknak kellett volna a mellüket verni - és mea culpát mondani, szánni, bánni a bűnüket, mert akkor is ezek az urak voltak azok, akik ártatlan, jóhiszemű embereket, jóhiszemű embereknek tömegeit utasitással- paranccsal látták el s elvárták, hogy az alantasaik végre is hajtsák ezeket a parancsokat. Kelety Dénes, a hófehér ártatlanság, a Máv. elnökigazgatőja volt az, aki kíméletle­nül, kegyetlenül, egy arcizomrándulás nélkül zavarta és zavartatta el a magyar államvasut­tól a munkások százait és ezreit. Ehhez Kelety Dénesnek volt legkevesebb joga, mert azon a címen, annak a vádnak alapján, amely a vád­iratokban leginkább elhangzott, elsősorban magát Kelety Dénest kellett volna a magyar államvasút szolgálatából elbocsátani. De hi­szen meg tudom érteni, Kelety Dénes is, ugyanúgy, mint sokan a tisztelt egységespár­tiak közül, akik ott ülnek, hazafias szempont­ból maradtak ott. Ezek is szolgálták a kom­münt és ő is szolgálta a kommün alatt a vas­utat. Kelety Dénes eluökigazgató ur 1919. nem március 21-ikén, (Szabó József : Már egyszer bizonyította az ellenkezőjét ! — Propper Sán­dor : Nem bizonyította ! — Zaj. Elnök csenget.) hanem július 19-ikén, amikor a kommün már a végefelé járt, a kommünt még elég erősnek találta arra, hogy beiratkozzék és be is irat­kozott a pártba. (Csik József : Dutyiba került volna, ha nem iratkozott volna be ! — Propper Sándor : Dehogy került volna. Az összes akasz­tott emberek szabadon járnak most ! — Zaj.) Nem akarom elmondani azt a jelenetet, amely a szovjetházban történt, ahol Kun Bélát üdvözölték s ahol magasrangu állami tisztvise­lők kijelentették, hogy ők a proletariátusnak állandóan és mindig hívei voltak. Csak rá aka­rok mutatni arra, hogy akik kegyetlenül üldöz­tek és üldöznek embereket, azoknak ehhez abszolúte nincs joguk. Ott van egy másik ur : Andor a neve. Ez azur, aki nagyon hangos volt, aki szintén hoz­zájárult ahhoz, hogy sok hivatali kollégája ki­kerüljön a kereskedelemügyi ministeriumból, s a magyar állam szolgálatából, ez a másik ur a kommün alatt megcsinálta a jogászelvtársak­nak szakszervezetét. Amikor megbukott a kom­mün, akkor ez a másik Andor ur egy más lóra nyergelt át, oldalba rúgta és iparkodott magát védeni. De bocsánatot kérek, hisz itt a nemzetgyű­lésben is ül képviselő, aki például a Vasutas Szövetségnek a forradalmak ideje alatt nagyon hasznavehető tagja volt, a Magyar Vasutas Szövetségnek bizalmi férfia volt : Homonnay t. képviselőtársam. (Propper Sándor : Akkor az volt a, divat, az volt a hasznos!) Pedig a kép­viselőtársam egy szóval sem emelte fel tilta­kozó szavát itt a nemzetgyűlésen a magyar államvasutaknál ez ellen az égbekiáltó igazság­talanság ellen. De tovább megyek. Számításból olyan egyéneket bocsátottak el, zavarták el a magyar államvasút kötelékéből, akiknek mun­káját ma ezek az urak élvezik. Ezek az emberek alkalmatlanok voltak az 5 előmenetelükhöz, ezért egyszerűen kitették őket a magyar állam­. vasúttól. Itt van például Tusák mérnök, aki megcsinálta az államvasút! státust, amely stá­tus alapján Keleti Dénes úr és jó egynéhány

Next

/
Thumbnails
Contents