Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-219
A nemzetgyűlés 219. ülése 1924. évi január hó 9~én, szerdán. «i5 vezéreinber ma a magyar állam vas útnál háromnégy fokkal ment előbbre s ezt a szerencsétlen Tusák mérnököt egyszerűen elbocsátották, kidobták a magyar államvasuttól, valószínűleg megbízhatatlan magatartása miatt. Ha tényleg azt akarjuk, hogy konszolidáció legyen, hogy végre a lelkek nyugvópontra jussanak ebben az országban, és hogy ez a magyar föld ne legyen állandóan az elégedetlenség tüzkrátere, akkor kezdjük a konszolidációt lent, csináljuk mes: a konszolidáció alappilléreit, és erre építsük fel. Ha a kormány ezt akarja, ha a kormány ezt fogja csinálni, akkor az ország egész egyetemét maga mellett találja ennél az alapozó munkánál. De addig, amíg itt nagy hangon beszélnek konszolidációról és azt állítják be a konszolidáció biztos jelének, hogy a rendőröket elvitték a miniszterek lakásától, bocsánatot kérek, ez nem a konszolidációs munka, amelyet ennek az országnak dolgozó népe joggal elvárhatna a kormánytól. (Umi van! Uau van! a szélsőhaloldalon.) Ehhez tartozik szorosan és ebbe kapcsolódik bele egy másik kérdés is. Méltóztatnak tudni, hogy a magyar államvasutaknak van egy szolgálati szabályzata, amely szent és sérthetetlen, amely elég kíméletlen ahhoz, hogy megvédje legmesszebbmenőleg az államvasutak érdekeit. Ebben a szolgálati szabályzatban a következőt találjuk. Az első számú szolgálati szabályzat 38. §-a a politikai jogokról beszél és kimondja (Olvassa): »Az alkalmazott törvényadta politikai jogait saját meggyőződése szerint szabadon gyakorolhatja. Az alkalmazottat feljebbvalójának vagy más alkalmazottaknak nem szabad semminemű módon befolyásolni oly irányban, hogy valamely politikai párthoz csatlakozzék, annak körébe belépjen, ülésein részt vegyen, vagy valamelyik jelöltre szavazzon vagy ne szavazzon, vagy a szavazástól tartózkodjék, sem pedig megakadályozni abban, hogy politikai jogait gyakorolhassa. »Az alkalmazottat azért, mert poli.ikai jogait a törvényes határok között bizonyos irányban gyakorolta, bárminemű hátránnyal sújtani nem lehet.« Ezt nem mi szociáldemokraták mondjuk, ez a magyar kir. állani vasutak szolgálati szabályzata. Tisztelettel kérdem, kötelező-e ennek a szolgálati szabályzatnak betartása vagy nem ? Vagy ugy méltóztatnak talán gondolni a magyar államvasutak igazgatóságánál, hogy ennek a szolgálati szabályzatnak betartása kötelező munkásokra nézve, de az igazgatóság részére nem ? Ezzel a magyar államvasutak igazgatósága el birta érni azt, amit épen elért, hogy a magyar államvasút] alkalmazottak elégedetlensége olyan nagy fokra hágott és olyan magas fokon áll, hogyannak gyors lecsillapítása, leesapolása helyes, észszerű és bölcs intézkedésekkel nagyon kívánatos, nagyon ajánlatos. A politikai szabadság! A politikai jogok, az egyesülési és gyülekezési szabadság egyik alapja az ország dolgozó népe megelégedettségének, az ország konszolidációjának, az ország ipara és kereskedelme és kultúrája fejlődésének, mert egyesülési és gyülekezési jog nélkül, ha az emberektől, a dolgozó népektől elvonják az egyesülés és gyülekezés^ legelemibb jogát, ez természetesen súlyos és nehéz következményeket von maga után, de súlyosabb és veszedelmesebb következményeket A^on maga után abban az esetben, ha a munkásságot egyoldalulag kezelik, hiszen majd beszélünk róla! A Magyarországi Vasutas Munkások Ország'os Szövetségét betiltot* NAPLÓ XIX. ták, a Szövetség ingatlanát elkobozták, megtiltották a magyar államvasuti munkásságnak azt, hogy a szolgálati szabályzatban lefektetett jogával élve olyan politikai párthoz csatlakozzék, amely hite és meggyőződése szerint az ő gazdasági és politikai érdekeit legjobban meg tudja védeni. Az eltiltás következménye irtózatos nagy üldözés az egész vonalon. Erre későbben néhány szóval rá fogok térni. Egyelőre csak annyit, hogy a vasúti munkásság gyülekezési jogának elkobzásával olyan irtózatos üldözés indult meg a magyar államvasutaknál, amit — már itt bejelentettem — a magyar államvasuti munkások nem hajlandók sokáig tűrni. Egyforma elbánást kivannak ós követelnek a magyar államvasuti munkások. Tartozom kijelenteni, hogy mi szociáldemokrata párt, a vasúti munkásságot ebben a törekvésében minden erőnkkel, minden eszközzel támogatni fogjuk, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbalold álon.) mert nem engedhető meg az, hogy az egyik oldalon állami segéllyel, az állam pénzén, állami támogatással elősegítsék egy politikai vagy gazdasági párt érdekében való működést, a másik oldalon pedig tűzzel-vassal pusztítsák és irtsák azokat, akik nem hajlandók ebbe az állam által támogatott és segélyezett egyesületbe bemenni. Erre később rátérek, legyen csak szabad meg v emlitenem hogy égbekiáltó igazságtalanságnak, a z emberi ' jog és emberi szabadság ellen való súlyos bűnnek tartja a vasúti munkásság és tartjuk mi is, hogy megfosztották annak lehetőségétől, hogy sajtó utján, szaklap utján érintkezhessek egymással. Ennél az esetnél ugyancsak tapasztalható a vasúti munkásság egyoldalú kezelése. A Vasúti Munkások Országos Szövetsége hivatalos közlönyét, a vasúti munkásság érdekeit képviselő szaklapot a kormány nem engedélyezi, ígérik hosszú hónapok óta, hogy majd megengedik, de múlnak a hónapok és nem történik ezen a téren semmi. Megfosztották a vasúti munkásságot az ő legelemibb jogától, amelyet a 48-iki törvény is biztosit részére amely kimondja, hogy sajtó utján gondolatát szabadon terjesztheti mindenki. (Propper Sándor : Az régen volt ! Ma már nem szabad !) A vasúti munkásságot megfosztották ettől a jogától. (Propper Sándor : Negyvennyolcban szabad volt, ma már nem szabad ! Bach bácsi megengedte, Bethlen bácsi nem engedi meg ! —- Szabó Sándor ; Oroszországban sem szabad, pedig ott nagy szabadság van !) Ennek ellenére olyan lapot t engednek terI jeszteni az államvasutak területén, sőt erőszaki kai terjesztik, (Propper Sándor: Erőszakos szerelem! Muszáj szeretni!) melyet mindenki tartozik elfogadni mert ha nem fogadja el, az illetőt den un ci alják, a denunciálásiiak pedig számtalan esetben az államvasuttól való elbocsátás lett a következménye. A lapot a VOGE adja ki. Kérdem, milyen bűnöket követett el a j vasúti munkásság szervezetének hivatalos lapja a »Vasúti Munkás« ? Becsületesen teljesítette kötelességét, a törvényes kereteken belül maradt, iparkodott az érdekszférámhoz tartozó munkásság* anyagi és gazdasági érdekeit képviselni. De talán nem is ez volt a legnagyobb hibája, talán nem is ez- volt a legnagyobb bűne, amiért betiltották, hanem az, hogy a »Magyar, Vasutas« nyíltan, őszintén, becsülete sen és^ kötelességéhez hiven rámutatott arra a rablógazdálkodásra, mely a magyar államva sutnál van. (Mozgás a jobboldalon.) Majd be i fogom bizonyítani, ne méltóztassék megsértődni. 9
