Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-219
nu À nemzetgyűlés 2Í9. ülése 1924. fan január hó 9-èn, szerêÀtf. egész intézmény kárhoz.atandó! Ez veri fel a tojasárakat a Deltoidon!) ±iát persze, t. egységespárti képviselő urak, az önök erkölcsi felfogása szempontjából... (Zaj jobbfetöl. — tir. liaclay Gedeon: Micsoda beszéd ez.! — B. Podmamezky Endre: Szomorú voina! — Berki Gyula: Nézze meg az 1918. évi Érdekes Újságot !) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urai, méltóztassék valamely itteni személynek vagy pártnak sértésétől tartózkodni. Esztergályos János: Én csak tényeket államitok meg. (Zaj jobb felől. —- Barabás Samu: Nein szabad ké.segbe vonni egy pártnak erkölcsi felfogását!) Azért van jogom ekéz, mert az önök pártjából Mayer János tozegminister volt az, aki nagyatádi Szabó ministernek ezt mondta. Tessék tehát megengedni nekem az; a jogot, hogy erről az oldalról kétségbevonjam az önök pártjának keresztény erkölcsi alapját. (Nagy zaj és* ellenmondások jobb felől.) Elnök: A t. képviselő urnák tudomása van arról, hogy Mayer János képviselő ur összeférhetetlenségi bejelentés, tett maga ellen és az, összeférhetetlenségi bizottság nem állapította meg az összeférhetetlenséget. Az a ki jelen vese tehát, hogy ennek dacára tőzegministernek mondja Mayer Jánost, sértő és ezért a sértő kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobb felől. — Reischi Richárd: Halljuk a többi szenzációt!) Esztergályos János: Majd lesz az is! Méltóztassanak megengedni, hogy ezuván a kis barátságos bevezetés után (Derültség jobbfelöl. — Szomjas Gusztáv: Gratulálok! Most járja el a tojástáncot. — Farkas István: Csak elő a záptojásokkal! — Propper Sándor: Zápkormányzat ez!) rátérjek egyes minister urak politikájára, arra a kormánypolitikára^ amit önök odaát oly nagy lelkesedéssel támogatnak itt bent a teremben, de kin; a folyosón egészen szépen bevallják, hogy nem mindenben hajlandók a kormányt támogatni. Méltóztassék megengedni, hogy sorra vegyem az egyes tárcákat, már amennyire az idő rövidsége meg fogja engedni. (Szomjas Gusztáv: Nem rövid az!) Sajnos, csak két és fél óra. Méltóztatnak emlékezni, hogy az indemnitással kapcsolatos legutóbbi felszólalásomban súlyos birálatot mondtam a kereskedelmügyi tárca politikájáról és annak különösen arról a részéről, mely a magyar államvasutakkal foglalkozik. Akkor szánté jóslóan megmondtam, hogy a kereskedelmi .arcának ez a politikája, de maga az egész politikai rendszer, olyan állapotokat fog a Máv.-nál teremteni, aminek következménye az lesz, hogy a Máv., amely hajdan sem volt valami túlságosan virágzó vállalat, csődbe fog kerülni és ez a vállalat a tönk szélére fog jutni. Akkor a t. túloldalról egyik képviselőtársam közbeszólt,^ — emlékszem rá — hogy: Bizza azt csak miránk, majd mi a dolgot elintézzük. (Propper Sándor: Mindenre azt mondják!) Ma már megállapíthatjuk, hogy tényleg önökre volt bizva, sajnos, a dolog, de el is intézlek a Máv. kérdését. (Szomjas Gusztáv: Azóta nem is lopják a bőrt az ülésekről!) Önök a" Máv. alkalmazottak testéről húzták le a bőrt! (Szomjas Gusztáv: Ejha! — B. Podmaniezky Endre: Szinte látom, hogyan húzzák!) A Máv. közismert és elég jónevü elnökigazgatója, Kelety Dénes, szerint fontolóra kell vennünk, nem kellene-e ahoz az eszközhöz folyamodni, hogy a vasutat mint állami üzemet megszüntessük és helyette akár társasági vagy akár valamely bérleti üzemet teremtsünk. Ez elég világos és érthető. A Máv. elnökigazgatója valószinüen nagyon jól ismeri az ő munkájának, keresztény erkölcsi és hazafiúi alapon álló ténykedésének következményét s ezért mondotta ezt a közelmúltban egy alkak í mma A>, ho §T a Máv. tragédiája befejezés előtt all, azzal a gondolattal kell foglalkozni. hogy vájjon mint állami üzemet ne szüntessek-e meg es ne adják-e. részvénytársaságnak magánvállalatba. Hát én ezt annak idején megjósoltam! (Szijj Bálint: Annak idején maguk szocializálták! — Propper Sándor: Most is az! Állami üzem, tehát szocializálva van! Csakhogy hozzáértés nélkül ! — Egy hang jobbfelöl: A mozdonyvezetők!) Azokról is' beszélünk majd! A Máv. e tragédiája is annak a politikának természetes következménye, amelyet bevezetett ez a rendszer, mely 1919. augusztus óta nyomorítja ezt az országot. Ez a rendszer belevitte a Máv.-ba is a gyűlölet politikáját, (Szijj Bahnt: 1919 augusztusában már nem volt bőrülés egyetlen egy vagonban sem, akkor már lehúzták a h őrt! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) A képviselő ur most nem a mucsai nagykorosmában van, hogy igy beszéljen! (Zaj jobbfelől. — Szijj Bálint: Ön ott érzi magát! — Berki Gyula: Folyton elnöki jogokat gyakorol!) Elnök: Felkérem Esztergályos képviselő urat, ne tessék ilyen kifejezéseket használni képviselőtársával szemben ! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! E katasztrófa a gyűlölet ama politikájának kellett, hogy következménye legyen, amely 1919 augusztusában bevonult a Máv.-hoz. Amikor jöttek az uj idők, amikor jött az őszirózsás forradalom, amikor jött a kommün, a régi emberek rendületlenül kitartottak, őszirózsával jártak be reggel, délben, este a vasúti hivatalokba s amikor jött a kommün, akkor elmentek Kun Bélát üdvözölni és Kun Béla előtt jelentették ki azt, hogy ők már születésüktől kezdve szimpatizáltak a proletariátussal. Ezek az urak, ezek a magyar államvasuti vezetők a kommün bukása után a készentartott fehér paripán átnyergeltek és a legvadabb, legkíméletlenebb üldözői lettek azoknak a szerencsétlen embereknek, akik felsctbb utasításra, felső parancsra maradtak a Máv. szolgálatában és politikamentesen, becsülettel, hűséggel teljesítették a munkájukat. Ezek helyett az emberek helyett a kurzus átnyergelt emberei ujakat állitottak be; minden szakértelem, minden § szaktudás nélkül állitottak be a legsúlyosabb hivatalokba uj embereket, holott az állam és a Máv. érdekében kutyakötelességük lett volna, hogy csak azt nézzék, vájjon szaktudás predesztinálja-e az illetőket azokra az állásokra. (Láng János: Hát ki az a szaktudásnélküli ember! Csak egyet mondjon!) Csak türelmet kérek ! Látta a képviselő ur, hogy én milyen türelmes voltam, amíg ön beszélt! (Láng János: De szeretnénk neveket hallani!) Majd megmondom! Ezeket a tisztviselőket beültették a hivatalokba. Az ilyen politika következménye volt az, hogy százaknak és ezreknek lelkében, olyanoknak, akik a magyar államnak éveken keresztül becsületes hűséges munkásai voltak az irodákban, a hivatalokban mint tisztviselők és künn a pályafentartásban és műhelyekben, a gyűlölet és elkeseredés jogos érzete kelt fel. Ez eredményezte azután azt is, hogy a Máv. olyan deficittel dolgozik, amilyen ebben az országban még egyetlen egy állami üzemnél sem volt. Mert bár a magyar állam kezelésében dol-
