Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-219
À nemzetgyűlés 21.9. ülése 1924. év? január hó 9-en, szerdán. 59 vannak a sikeaiémák, a vakok, a szellemi fogyatkozásnak intézetének a tanárai. Ezeknek a gyógypedagógiai tanároknak az a kérésük, hogy statusuk rendeztessék. Ha jól láttam, a kultuszniinister ur itt volt. Nagyon szerettem volna, ha a minister ur ezt meghallgatta volna. Mondom, ezek a tanárok azzal a kéréssel vannak, hogy statusviszonyaikat összes közszolgálati éveiknek beszámításával rendezzék. 1897-ig ezek a gyógypedagógiai tanárok a középiskolai tanárok statusának megfelelő anyagi ellátásban részesültek. 1909-ig a tanitókepzőintézeti tanárokkal volt egyforma a fizetésük. Azóta pedig a polgári iskolai tanárokkal részesülnek egyenlő elbánásban. Azonban ma, dacára magasabb képesítésüknek és emberfeletti munkájuknak annyira lecsúsztak, hogy nagy részük az óvónőket megillető anyagi elbánásban sem részesül. Még ma is vannak közöttük olyanok, akik hat év óva várnak kinevezésükre, mert azóta kinevezés egyáltalában nem volt. A kormány ugyanis érthető okokból a megüresedő állásokat nem engedi betölteni, részben a létszámcsökkentés miatt, részben pedig, mert menekültekkel tölti be az üres állásokat. Statusukban 1914 óta egyáltalában nem volt kinevezés, ugy hogy mondhatom, hogy ezek a tanárok a legsiralmasabb helyzetben vannak. (Egy hang a baloldalon: Megfeledkeztek róluk!) Nem feledkeztek meg, t. képviselőtársam, a helyzetükről, mert hiszen a kultuszniinister ur kivan róluk gondoskodni. A kultuszniinister ur gondolkozott is statusrendezésüknek a mikéntjére vonatkozólag, meg is tette a maga előterjesztését és átiratot intézett a pénzügyminister úrhoz, de az a baj, hogy olt az ügy elfekszik, hacsak közben valaki hathatósan magáévá nem teszi ügyüket, mint jó magam, aki a dolgot valamiképen alátámasztom. Szívesen vállaltam ügyüket, mert csekély 130 millió korona az az, összeg, amellyel ezt a tanári kart boldogítani lehetne. Ma ez a 130 millió korona igazán nem pénz, ezzel a 130 millióval a bilanszot már fel nem borítjuk. Ezek a gyógypedagógiai tanárok igazán megérdemelnék, hogy azt az emberfeletti és kulturális munkát, amit végeznek, jobban méltányolják és épen azért arra kérem a t. nemzetgyűlést, hogy annakidején, ha majd a most felolvasandó határozati javaslatom a Ház döntése elé kerül, szíveskedjék a nemzetgyűlés mellém állni és döntésével a gyógypedagógiai tanárok régi óhajának teljesítését lehetővé tenni. Épen azért (olvassa): »Indítványozom, hogy a gyógypedagógiai tanárok összes közszolgálati éveik beszámításával újból raugsoroztassanak és pedig ugy, hogy 1—5 évi szolgálattal a X., 6—10 évi szolgálattal a IX., 11—15 évi szolgálattal a VIII-, 16—23 évi szolgálattal a VII. és 24 évi szolgálaton felül a VI. fizetési osztályba soroztaissana|k.« Hangsúlyozni kívánom, mondom, hogy mag a kultuszauinister ur, mint szakminister, átiratot intézett a pénzügyminister úrhoz, tehát csak a pénzügyminister urat kell animálni, hogy ezt a csekély 130 milliót a budgetbe állítsa be és juttassa a magyar pedagógiai tanárok statusrendezésére. Egyébként az indemniíást elfgadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Elnök : Szólásra következik ! Petrovits György jegyző: Esztergályos Tános ! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szóló igen t. képviselőtársam felszólalásának egész tenorja ugyanazon hibából indul ki, amely hibát az utóbbi időben itt a nemzetgyűlésen nagyon sokszor es nagyon sokan elkövettek. Ebbe a hibába a legutóbbi napokban maga a kormányelnök és az egyes minister urak is 'beleestek. Ugyanis a külvilág előtt az ellenzékkel széniben azt iparkodnak, azt szeretnék elhitetni, hogy az a politika, amelyet gróf Bethlen István és az egységespárt csinál, tényleg a keresztény erkölcsöknek megfelelő politika. Azért ne méltóztassanak zokon venni tőlem, ha előttem szóló igen t. képviselőtársam gondolatmenetét nem követem. Teszem ezt két szempontból. Ugyanis nekünk, valamennyiünknek, akik itt, ezen az oldalon vagy legalább is ezekben a padokban ülünk, az a hitünk és rendületlen meggyőződésünk, hogy az a politika, amelyet önök, t. egységespárt és t. kormány csinálnak, nem keresztény politika. (Propper Sándor: Hol a kormány 1 !) de a legkevésbbé ennek a keresztény erkölcsnek politikája, mint ahogyan az egyik minister ur az elmúlt napokban mondotta. Mert minek kellene lennie a keresztény erkölcsnek, minek kellene lennie annak az alapnak, amelyen a keresztény erkölcsi politika felépül? Annak, hogy szeresd felebarátodat, mint önönmagadat. Ezzel szemben azonban egészen mást látunk. Az ország dolgozó népe pusztul, az ország dolgozó népének lelkülete fel van zaklatva. Négy és fél esztendő óta semmi egyebet sem csinálnak, mint "à, maguk állandóan keresztény erkölcsi alapon álló politikájával a legnagyobb politikai erkölcstelenségeket és ezzel lehetetlenné teszik, hogy ebben az országban tényleg a politikai erkölcs jusson uralomra. Ennek igazolására és bizonyítására legyen szabad... (Zaj jobbfelőL) — Pardon, képviselőtársaim, érdekelni fogja önöket, amit mondok, azért kérem, ne kaszinózzanak külön. (Zaj a jobboldalon; felkiáltások: Ne gyakoroljon elnöki jogokat!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék elnöki jogokat gyakorolni. Ha szükségesnek látom a beavatkozást, magam fogok szólni. (B. Podmaniczky Endre: Hol vagyunk? Az erdőben 1) Esztergályos János: Ugy látszik, nem "a nemzetgyűlésen. Rögtön bizonyítani fogom. Hogy nem keresztény erkölcsi alap az, amelyen önök, a kormány és a hozzá közelállók állanak, ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, ami ina déli tizenkét órakor történt. (Felkiáltások jobbfelől: Mif — Láng János: Harangoztak!) Igen, harangoztak, de ez valakinek nagyon kellemetlen lesz. Ma déli 12 órakor az önök táborából egy nagyon befolyásos képviselő — majd a nevét is megmondom — beszélt (Nánássy Andor: Csak diszkréten!) a földmivelésügyi minister úrral. Arra kérte a földmivelésügyi minister urat, hogy a tojáskiviteli társasághoz nevezze ki (Propper Sándor: Ilyen is van?) Légrády Géza nyugalmazott huszárszázadost. Ez- a Légrády Géza a skótmagyar tojáskiviteli részvénytársaság igazgatója. Az egységespárti képviselő tehát arra kéri a földmivelésügyi minister!, hogy éhez a tojáskiviteli uj vállalathoz, amelynek egyébként ő is igazgatósági tagja, nevezze ki a konkurrens cégtől Légrády Géza nyugalmazott huszárszázadost igazgatósági tagnak. (Propper Sándor: Lovasitott tojáskivitel! — Derültség. — B. Podmaniczky Endre: Hát ebben van valami? Ebben ugyan semmi sincs. Foglalkozása van neki.) Erre vártam, hogy a túlsó oldalról valaki közbeszóljon és azt mondja, nincs ebben semmi, mert ez természetes. (Csik József: Az
