Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-219
:> 8 A nemzetgyűlés 219. ülése 1924 kell gátat szabni ezeknek a cselekvéseknek és tiszteletet kell parancsolnunk annak a világnézetnek, amely tiszteletreméltó. Ha pedigvannak olyanok az országban, akik magukat a keresztény gondolatnak alávetni és annak értelmében cselekedni nem hajlandók, ha vannak duvadak berkeinkben, amelyek még mindig fel akarják forgatni a belső békét, a belső j konszolidációt, akkor ezekkel szemben represz- | száliákkal vagy preventív intézkedésekkel kell élni és pedig olyan intézkedésekkel, hogy egyszer s mindenkorra lehetetlenné tegyük őket. Állítom, hogy még mindig van nálunk kifelé orientálódás, még mindig létezik ebben az országban titkos összeköttetés ezzel a hármas hatalommal. Hiszen beszédek, üzenetek, éljenzések hangzanak el innen a fehér asztal mellől azok részére, akik az országot destruálták és az ország kétharmad részének elvesztésében részesek, sőt egyedüli okozói voltak. Állítom, hogy mindennel szemben, amit ma keresztény és nemzeti gondolatnak nevezünk, szervezetten áll egy tábor, mely csak alkalomra vár. Gazdasági téren ugyancsak ennek az internacionális nagytőkének az előretörését látjuk. Ez az internacionális nemzetközi tőke nem ismer nemzeti érzést, ez a tőke kíméletlen, nemzetek hullaján át érvényesülni akaró prepotens és vele szemben természetesen a keresztény tőke nem tud érvényesülni. Azért mondom, hogy természetesen, mert hiszen a világuralomra törekvő akár internacionális nagytőke nem is áll szóba az egyes országokban azokkal a faktorokkal, amelyek pozitív keresztény és nemzeti alapon állanak, hacsak azoknak álláspontja keresztény és nemzeti szempontból nem fakó, nem színehagyott. Szent és erős a meggyőződésem, hogy az a keresztény eszme, az az erős nacionális eszme, mely Európában az államoknak életet adott és köztük Magyarországnak az alapját is megvetette, az egyedüli megújhodási alap, melyen a keresztény, nagy Magyarországot újból fel lehet épiteni. Épen ezért ezekrői lemondani nem fogunk, sem koldus-fillérekért, sem bármely kényszerítő körülmények hatása alatt. A vázolt agyafúrt aknamunkának a felismeréséhez azonban, melyet ez a hármas szövetség nálunk végez, éleslátásra, és meggátlására erélyre van szükség. És ez az, amit a t. kor% many figyelmébe kívánok ajánlani a külföldi kölcsön tárgyalásánál. Minden sakkhuzásában, minden cselekvésében legyen élesenlátó, vegye élesen szemügyre azt a három faktort, mellyel meg kell küzdenie és a keresztény nemzeti alapot tegye kormányzása tengelyévé. A három faktor közül talán legpraepotensebb és legfészkelődőbb nálunk a szociáldemokrácia. (Felkiáltások a .szélsőbaloldalon: Meg sem mozdulunk! — Meskó Zoltán: Meg sem mozdul! Nem is fészkelődik!) A szociáldemokrácia destruálta a tömegeket. (Propper Sándor: Hát a bombákat ki dobta! — Zaj a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Már fészkelődnek!) Ha a t. képviselő ur itt lett volna, amikor azt mondtam, hogy erőszakos módon nem lehet egy eszmét diadalra juttatni, bizonyára nem szólt volna közbe. Ha az internacionalista szabadkőművességgel és az internacionalista nagytőkével a harcot egyszerre felvenni nem tudjuk, akkor a szociáldemokráciával kell egy T előre felvennünk a harcot, hogy a hidrának legalább egy fejét levágjuk. (Propper Sándor: Szüntessék meg a szociáldemokráciát!) Én a ] szociáldemokráciát nem akarom létében meg- j rendíteni, csak egy tiszteletteljes határozati j javaslatot vagyok bátor a t. Nemzetgyűlésnek . ért január hó 9-én, szerdán. benyújtani, mely igy szól (olvassa) : »Tltasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek, melyek hazafiatlau magatartásuknak számtalan tanújelét adták és adják ma is, vagyonának állagáról, jövedelmének mikénti felhasználásáról és hovafordításáról három hónapon belül a nemzetgyűlésnek jelentést tegyen . . .« (Propper Sándor: Szerencsétlen! Ezt minden három hónapban megvizsgálják!) ». . . és a vizsgálat adatait megbirálás céljából egész terjedelmükben a nemzetgyűlés elé terjessze.« (Propper Sándor: Hát az ÉME-bomb agyár at nem lenne jó megvizsgálni?) Nekem semmi, kifogásom nincs destruáló intézmények megrendszabályozása ellen, mert semmiféle destruáló eszközt nem tartok helyesnek. Hogy az ÉME is az-e, az más kérdés. De mert meg vagyok győződve, hogy önök destruálnak ás destruálták a múltban, s azért jutottunk ide, ahol vagyunk. Éppen azért voltam bátor ezt a határozati javaslatot benyújtani. Egy kérelmem van a t. kormányhoz és ez a munkanélküliség megszüntetésére vonatkozik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Bár a népjóléti minister ur a mai lapok szerint a ministerta nács elé kívánja vinni ezt a kérdést, amiért melegen üdvözlöm a minister urat, mégis szükségesnek tartom (Felkiáltások a szésőbaloldalon; Hol a kormány? Egy minister sincs itt! — Meskó Zoltán: Tisza István mindig itt volt! — Zaj.) pártunk kérelmét leszegezni ezzel az üggyel kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk!) Szomorúan megállapított határaink nem engedték meg azt hogy az amúgy is elég sűrű lakosság kenyérk ereséhez jusson; még kevésbbé jutottak kenyérkeresethez a nyár folyamán a határszélen lakók. Én magam például a kerületemről azt mondhatom, hogy minden tizedik ember jutott csak aratáshoz, s ennek folytán kenyérhez, mert annak idején Szlavóniába jártak át. Ma ez lehetetlen. De látom azt is, hogj^ a gyárak üzemüket — ha jól tudom — 60%-ra redukálták, aminek folytán a munkanélküliek száma oly ijesztő arányokban növekszik, hogy az semmiféleképen nem szolgálja a belső konszolidációt és békét. Hogy mennyire nem szolgálja, azt mindnyájan magunk érezzük, ugy hogy erre bővebben nem kívánok kiterjeszkedni. Arra kell kérnem ennélfogva a kormányt, hogy necsak konszideráeió tárgyává tegye ezt a kérdést, hanem tegye lehetővé, hogy a munkanélküliek sürgősen foglalkoztatáshoz jussanak, hogy ezáltal az általános békét és megelégedést valamiké pen megteremtsük. Hiszen vannak nálunk akik munka nélkül élnek. {Lendvai István: A siberekü — Meskó Zoltán: A Szabadságtér!), akik sokkal jobban megélnek munka nélkül, mint azok, akik két munkáskezükkel kaparják össze a mindennapi megélhetéshez szükséges pénzösszeget, de ezek most jó meleg, fűtött szobában, szivarfüst mellett várják a hosszt, amelyet f a pénzügyminister ur szíves volt vigasztalásukra nekik bejelenteni. (Lendvai István: Csak gyengéden bánjunk a siberekkel!) T. Nemzetgyűlés \ f Végezetül felkérésre —amit igen szívesen vállaltam — szólni kívánok még a gyógypedagógiai tanárok helyzetének szanálásáról. Tudo;t dolog, hogy a gyógypedagógiai tanárok magasabb képesítéssel birnak, mint a tanítók. A gyógypedagógiai tanárok a tanítóképző elvégzése után egy három-négy évig tartó szakkurzust végeznek el. Köztük
