Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

lünk közbe, mert azt akarják! — Derültség. — Felkiáltások jobb felől: Mégis közbeszól!) r Világnézleti szempontból néztem és nézem én a nemzetek vergődését, világnézleti szempontból néztem a világháborút, ugyancsak ebből a szempontból taglaltam annakidején a kommunizmust és magát a békekötést is ugyancsak világnézleti szempontból világitom meg. Sőt, hogy tovább menjek, a legaktuálisabb kérdést, magát a kölcsöiiügyet is. A hátmegetti térben mindenütt ott látom az internacionális szabadkőművességet, (Ugy van! jobboldalon és a balközépen.) mindenütt ott látom az internacionális nagytőke munkáját, amely karöltve jár az internacionális szociáldemokráciával. Ez utóbbi tüzeli és hajtja azután a tömegeket arra a lápvesszőre, ahol ma vagyunk a kölcsönnel kapcsolatban, amelyről szintén szerencsém lesz szólni, ez hajtja arra a lépvesszőre, amelyre minden nemzetnek, minden népnek le kell szállania, ha pusztulni nem akar. Ebből a szempontból nézem, mondom az internacionális szabadkőművességet, amely

t a mi nemzeti vallási érzésünket időtlen idők óta elhomályosítani, kiirtani igyekszik, ebből a szempontból nézem én ezt az internacionális nagytőkét, amely világuralomra tör és uralkodni akaiv ebből a szempontból nézem én magát a szociáldemokráciát, amely a kettőnek sereghajtója. Világnézeti szempontból az emberiség hosszabb vagy rövidebb idő múlva két táborba fog secedálni ós az emberiség, amint mondtam, rá fog eszmélni igen rövidesen arra, hogy egyedül a keresztény- és nacionális alap az, amelyből a megnjhodás születik. Természetes, hogy ennek a két gondolatnak kiépítése küzdelemmel és áldozattal is jár. Küzdelemmel jár, mert meg nem alkuszik, áldozattal jár, mert nem fog morzsákat elfogadni azoktól a hatalmaktól, akiknek az imént vázolt törekvés a céljuk. Ki ne látná az internacionális tőkének aknamunkáját karöltve dolgozni azzal a^ két emiitettem faktorral, hogy elrabolva létünk alapjait, széttagolva országunkat, most kínálva kinálják, — mert én ugy veszem észre, hogy kinálják és nekünk fel kell venni szinte parancsszóra, érzem én ezt, —- mondom kínálva kinálják ugyanazt a tőkét, ugyanazt a pénzt, ugyanazt az aranyat kölcsön formájában vissza, amit tőlünk elraboltak. Ki hiszi el ezeknek az uraknak azt, hogy ők egyszerűen, — hogy hétköznapiasan fejezzem ki magamat, — szerelmesek lettek belénk, ki hiszi el azt hogy most velünk szemben tisztán az engedékenység, vagy tisztán az vezérelte őket, hogy bennünket levertségünkből és elaléltságunkból feltámasszanak?! Én magam nem tudom elhinni ezt, mert a hátmögötti térben, a kulisszák mögött megint csak ugyanazokat a faktorokat látom, akár népszövetségnek, vagy tudom is én minek hívják azt, mondom, megint csak ugyanazt a három faktort látom, amelyek megromlásunkat idézték elő. Engedtessék meg, hogy egészen röviden szóljak a külföldi kölcsönről, de egészen röviden, és rámutassak arra a három tényezőre, amely bennünket ebbe a válságos helyzetbe sodort, rámutassak arra, hogy mi kényszerit bennünket a külföldi kölcsön felvételére. Timeo Danaos et dona ferentes. A három emiitettem j faktornak dédelgetett kedvence, a hármas | szülő szülötte, akit annakidején mindenki megsimogatott és mindenki büszke volt rá, hogy fiának, szülöttjének nevezhette: ez a liberalizmus. A liberalizmus volt az, amely jellemezte a NAPLÓ xrx. évi január hó 9-én, szerdán. 5? mi életberendezésünket az elmúlt évtizedekben, a liberalizmus volt az, amely átlengte a mi államberendezésünket, amelynek szelleme benne volt a mi törvényhozásunkban, a ml bank- és hitelpolitikánkban, a jegybank alapszabályaiban. És nem találkozott pénzügyminister, aki élesen látta volna a dolgok fejlődését. De hogy is láthatta volna, mikor épen ebben a miliőben, épen ebben a szomorú miliőben érezte magát legjobban és épen ez a levegő volt a mindenkori pénzügyministerek éltetője. Most a liberális hitelpolitika nyomán a ministerelnök ur, aki igazán férfiasan, derekasan és magyarosan viselkedik vállalt kötelezettségevei a külfölddel szemben, titáni erőfeszítést mutat, hogy népét és nemzetét ne engedje arra a lépvesszőre szállni, amelyet a hármas tényező, a liberalizmus nekünk — gimpliknek — készített. Erőfeszitést kell tanúsítania, nehogy nemzete szárnyaszegetten várja végső fátumát. Hiába beszéltünk évtizedeken át a liberalizmus ellen, ime ez a vége most annak a liberális hitelpolitikának, amely most újból guzsbaköti a nemzetet. Amikor a háború folyamán a sajtó vezetőjeként ott láttam, lord Nordclift'et, amikor ott láttam Wilson diktátort, a szabadkőművest, Benesi? és Massarykot, akik szintén szabadkőművesek, (Meskó Zoltán; Láthatsz most is egypárat!) amint intrikálnak, amikor ott látom Millerandot hazug levelével, aki ugy tudom, nem a mi felekezetünkhöz tartozik, amikor itt láttam Kahnt, aki idejött Amerikából körülszaglászni és amikor látom a Népszövetséget a maga összetételében ugy ahogy van, és a nagykövetek tanácsát, amelyben ugyancsak Ézsauk ülnek, óriási kételyeim támadnak a tekintetben, vájjon csakugyan a magyar nemzet életét akarják-e ezek tisztán igaz szívből. Különféle álarcban, különféle formában, különféle megjelenésben egy célt szolgálnak ezek az urak, és pedig azt, hogy nemzeteket, amelyek keresztény alapra helyezkednek, népeket, amelyeknek nacionális érzékük van, eltöröljenek a föld színéről. Mindenütt ott látom Ézsau kezét, és látom alul kilógni a lólábat. Kijelentem ezért, — nem mint kormánytámogató képviselő, mert a mi pártunk deklarációjában meglehetősen függetlenítette magát a kormánytól, én magam 'pedig, mint mindenki előtt ismeretes, aki megfigyelt, soha nem kötöttem le magamat véleményalkotás tekintetében senkinek, és nem is fogom magamat lekötni különösen nagy horderejű kérdésekben —- hogy az elismerés zászlaját kell, hogy meghajtsam a t. ministerelnök ur előtt, aki valóban férfiasan és derekasan képviseli nemzetének érdekeit. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és minden nehézséggel megküzdve minden hatalommal felvéve a harcot, igyekszik ezen a nemzeten segíteni akkor, amikor más kiút — ugylátszik —- nem kínálkozik. A mi világnézetünk, mint mondottam, küzdelemmel jár, de kell, hogy eszközökben válogatós legyen. Mint keresztény ember, végkép nem tudom acceptálni azokat az eszközöket, melyekkel az úgynevezett felelőtlen elemek, melyekről azonban majdnem minden esetben kiderül, hogy keresztények nem keresztény módon élnek. (Meskó Zoltán: Csak megkeresztelt emberek, de nem keresztények!) Olyan eszközökkel dolgoznak ezek az úgynevezett felelőtlen elemek, amelyek a kereszténység fogalmával és eszméjével össze nem egyeztethetők. Gerinces, világos, erős örvényi erővel 8