Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

56 A nemzetgyűlés 219. ülése 1924. évi január hó 9-én. szerdán. zük, talán szükséges volt a múltban az ellenzéki mentalitás, amikor összenőve a nálunk hatalmasabb társadalmi és állami élettel rendelkező Ausztriával féltenünk kellett nemzeti .szabadságunkat és függetlenségünket. Akkor — mondotta gróf Bethlen István — igenis szükség volt arra, hogy legyenek derék, hatalmas ellenzéki férfiak, de változtak az idők, ma nem ellenzéki emberekre van szükség, (ügy van! ügy van! « jobboldalon.) és nem arra van szükség, hogy az ellenzék padján ülve csendesen, nézzük, milyen tehetetlenül vergődik egy önmagával meghasonlott kormány.« E szerint a ininisterelnök ur ma nem ismeri el a parlamenti ellenzék politikai szükségességét és históriai hivatását (Drózdy Győző: Egy ministerelnök se ismerte el soha. Én sem ismerném el! — Derültség.), mert ma Ausztria, részéről függetlenségünket veszedelem nem fenyegeti. (Baross János: Prága részéről annál inkább!) Hát igaz, Ausztria részéről nem. Ma betű szerint államjogilag függetlenek vagyunk. De csap papiron, mert a valóságban és tényleg ez a betű szerint való államjogi függetlenségünk a kis-entente-tól való olyan szégyenletes vazallusi függőséget leplez (ügy van! ügy van! a balközépen és a baloldalon.), amelyhez képest Ausztriához való viszonyunk a területi integritás hátterében eszményi önállóság gyanánt tűnik fel. Ma már a magyar nemzeti függetlenségnek csak roncsairól beszélhetünk, főleg a tegnapi beszéd elhangzása óta (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Beck Lajos: A mai jegyzőkönyv alapján! — Eckhardt Tibor: A legnagyobb szégyen ez a némaság! — Létai Ernő: Mi lett a kuruc magyarokból! — Peidl Gyula: Hivatalból tapsoltak tegnap!) és a magyar függetlenségnek ezekre a roncsaira vigyázni kétszeres kötelessége az ellenzéknek. A rninisterelnök ur azonkivül beszédében lesújtó kritikát mondott a kormányzat gyarlóságairól és tehetetlenségéről, olyan lesújtó kritikát, amely teljesen lehetetlenné teszi számomra azt, hogy én bizalmat szavazzak néki, amikor ő leleplezte azt, hogy egy önmagában meghasonlott kormány tehetetlenül vergődik. (Meskó Zoltán: Csak ismeri a társait! — Zaj.) Ez saját vallomása. Nos, ha a kormány a miniszterelnök ur megállapítása szerint meghasonlott, tehetetlenül vergődő; világos, hogy az ellenzéknek keményen és elszántan résen kell lennie, hogy pótolja és ellensúlyozza azt a tehetetlenséget amelyet a kormány befelé tanúsít és amellyel ügyeinket kifelé is képviseli. (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Épen ezért az indemnitást a keresztényszocialista párt nevében és megbízásából nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és a balközépen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Két óra lévén, az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik! Petrovics György jegyző: Láng János! Láng János: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Minden olyan problémát, minden olyan kérdést, mozzanatot és jelenséget, hoszszabb vagy rövidebb ideig tartót, amely nemzetek életét irányitani képes, mely általános nyugtalanságot, békétlenséget szülhet, mely a békétlenség nyomán óriási nagy gazdasági válságokat idéz elő, világnéz]eti szempontból taglalok és világitok meg és pedig a krisztianizmus és antikrisztianizmus világnézlet szempontjából. (Halljuk! Halljuk! a középen.) A két világnézletnek harca régi; olyan régi, mint maga a krisztianizmus, maga a kereszténység: kétezer éves. Ha csak az utolsó évtizedeknek nagy erőfeszítését, nagy gazdasági válságait és nyugtalanságát nézem, — magát a háborút is, — akkor a háttérben mindig megtalálom azokat a tényezőket, amelyek ezt a nyugtalanságot előidézni képesek voltak s amelyek óriási katasztrófákat idéztek elő; ott találom ezeket a háttérben, akár merő gazdasági törtetésből, akár kapzsiságból je lentkeznek, akár pedig merő gyűlöletből a keresztény gondolat iránt, végeredményben azonban mindig és mindig csak a világuralmi törekvés az, amely a népeket destruálja és igy készíti elő a maga talaját; a népeket a keresztény gondolattól elhidegiteni igyekszik azért hogyha dezavuálta a gondolatot, destruálta a népet, akkor a nép a keresztény gondolattól elhidegedjék és elforduljon, hogy azután igy a vezető fénynek elhomályositásával, a szürkületben; a sötétségben a tömeget mentől jobban lehessen az orránál fogva vezetni. És hogyha a tömegeket sajtóval, agitációval, a rágalomnak különböző fegyvereivel nem sikerül elidegeniteni ettől a gondolattól, akkor az antikrisztianus világnézlet apostolainak van gondjuk arra, hogy a pénz hatalmával, a pénz értékével, a pénz értékének emelésével vagy elértéktelenitésével, — akár van rá ok, akár nincs, aszerint, amint jó fiuk vagyunk, avagy rakoncátlankodunk s magunkat a jug*um alá hajtani nem akarjuk, — mondom, a pénz elértéktelenedésével térdre kényszerítsék a tömeget, hogy azt a világnézletet vallja, amelyet ők diktálnak. Hogyha azután az igy jól megalapozott és jól bevált módszerrel sikerül a tömeget térdre kényszeríteni, akkor bizony a nagy gazdasági válságban vergődő embereket, a családjáért, a gyermekeiért aggódó apát igazán nem nehéz annak a mentalitásnak megnyerni, nem nehéz, igen könnyű az alá a jugum alá hajtani, melyet ők a nyakukba akasztanak. Az antikrisztianus, a keresztényellenes világnézletnek sikerült is látszólag ideig-óráig a tömegeket magának megnyerni, minden fenköltebb gondolkozástól megfosztani és elfordítani az embereket minden ideálisabb gondolkozástól. Ez azonban csak látszólagos, mert a népek és nemzetek rá fognak jönni és pedig rövidesen rá fognak jönni arra, hogy az egyedüli kiút ebből a nagy káoszból az egyedüli kivezető ut ebből a nagy zűrzavarból csakis a keresztény eszme, amely párosulva a maga nacionális eszméjével, — mert hiszen a kereszténység és nacionalizmus ikertestvérek, a kereszténység, a nacionalizmus az az egyetlen kiút, amely ebből a nagy káoszból ki fog vezetni. Rá fognak jönni a nemzetek arra, hogy az igazság csak egy és ez az igazság nem cseréplábakon, nem falábakon jár, hanem gránitszikla, amely erős talajon épült fel. (Haíász Móric: És nem Marxon!) Tudják ezt odaát az ellenkező táborban és a keresztény gondolat ébredésétől, a keresztény tömegeknek öntudatraébredésétől, a nacionalista szellemnek megerősödésétől félnek is odaát és azért se éjjelük, se nappaluk a túloldalon, mert tudják azt, hogy az úgynevezett világboldogító marxizmus az internacionalizmus, a kozmopolitizmus talmiértékű fény. amelynek értéke csakhamar el fog tűnni. (Esztergályos János: Azért sem szó-