Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

A nemzetgyűlés 219. ülése 1924. ban támogatja. Én pl. uidom, hogy pl, annak idején számos operáció történt Budapesten, amelyekkel kapcsolatban rendesen csak Hertzel nevét olvastam, a lapokban, aki kiváló operatör volt ugyan, de azt hiszem, hogy mások is voltak olyanok. (Egy hang a szélsőbaloldalon: József főherceg és Auguszta főhercegnő is őhozzá menti —- Reischl Richard: Mi van Steinachhal! Pikler Emil: Magának kell a Steinach? Nagy derültség. — Zaj, — Reischl Richárd: Én nem abból a szempontból kérdezem!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Griger Miklós : Sándor Pál igen t. képviselőtársam — ismétlem — a védő aniniozitasával kezelte a kérdést, akkor is, midőn a zsidóságnak összes erényeit hirdette, de egyetlen egy rossz tulajdonságáról sem emlékezett, (Sándor Pál: Megteszik ezt a fajvédők! Nem veszem el a kenyerüket! — Derültség. — Zsilinszky Endre: Szóval elismeri, de tőle sohasem hallottuk! — Madai Gyula Audiatur et altera pars.) pedig olyanokkal is rendelkezik elég bőven. Különben nem lenne érthető, hogy a. tolarencia magaslatán álló férfiak, mint pl. Napoleon, Voltaire, Fichte, Schopenhauer, nálunk Széchenyi István, Kölcsey stb, súlyosan elítélő véleményt tápláltak a zsidóságról. így pl. egy szóval sem emlékezett meg a rnaterialisztikus világfelfogásról, amely a zsidóságot jellemzi, arról sem hogy a középkori irodalomban a zsidófaj fogalma az uzsora fogalmával szinte azonos volt, ugy, hogy pl. szent Bernát, ez a szelid szent, aki fajvédő nem volt, az uzsoraszedést latinul igy fejez ki: »judaizare-?. Azt sem emiitette Sándor Pál t. képviselőtársam, hogy e tulajdonság-ok indították Spanyolországot és Portugáliát arra, hogy kiűzzék onnan a zsidóságot. Arról sem tett említést, hogy mondjuk, a leánykereskedelem terén többnyire zsidók a szervezők és vezetők. (Zsilinszky Endre: Monopolizálták!) Lám, igen t. Nemzetgyűlés, én objektivebb vagyok, mint Sándor Pál igen t. képviselőtársam, én rámutattam a keresztény testvéreim hibáira is. Én annyira tárgyilagos vagyok, hogy én pl. soha. nem mondom azt, hogy a kommunizmust a zsidók csinálták. (Gubieza Ferenc: Ugy is van! — Pikler Emil: Akik a háborút csinálták, azok csinálták a kommunizmust! — Gömbös Gyula: Ugy van, de nem csinálták!) Én azt mondom, hogy főleg zsidók vezették és ezt azt^ hiszein, ha jól tudom, Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam is elismerte a kommunizmus bukása után, mert ha nem igy fejezném ki magamat, akkor ugy érezném, hogy megbántanám pl. annak a derék csornai zsidónak, Glasernek az emlékét, aki Csornán keresztény testvéreivel, Szamuelinak többi áldozataival együtt egy temetőben porladozik. (Drozdy Győző: Szolnokon egy 15 éves zsidófiut akasztatott fel!) Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamról is tudom, hogy ő a múltban sokat vétett a ke- • resztény és nemzeti eszme ellen. Én akkor még diák voltom, részletesen nem emlékszem a szereplésére, de a kulturbestiának szava és megnevezése valamiképen még a fülembe cseng. Kénytelen vagyok azonban leszegezni, hogy pl. közéletünk tisztasága érdekében, a Deési— Lukács-perben férfiasan és fényesen kitett magáért, (Rakovszky István: Ugy van!) s kénytelen vagyok elismerni és leszegezni azt, hogy innen erről a helyről ő volt az első, aki a bolsevizmus veszedelmére figyelmeztette az országot, az ő ajkairól hangzottak el először azok a kemény szavak: elfojtom, eltiprom a bolseviki mozgalmat. évi január hu 9-én, szerdán. 55 Arra kérem Sándor Pál igen t. képviselőtársamat, hogy ő is legyen ilyen objektív. Amikor ő pl. azokat a sérelmeket, amelyek az utóbbi időben a zsidóságot érik, felpanaszolja, ne feledkezzék meg annak konsta tálasáról sem, hog} Magyarország igéret földje volt a zsidóságnak és csak azóta változott meg a helyzet, amióta a zsidó Kun Béla terrorizmusa alatt roskadozott a keresztény lakosság és a zsidó Szamueli akasztatta tucatszámra a derék keresztény magyarokat. Egyebekben ugy tudom, hogy a gazdag zsidóknak tulajdonképen most is egészen jól és fényesen megy a dolguk. (Egy hang balfelől : Különösen ha kikeresztelkedtek ! - Meskó Zoltán: Most azt sem kell! — Pakots József: Mindegyiknek van egy házi kereszténye! — Egy hang jobbfelől: Sőt több is!) Sőt nagyon szeretném, ha Pikler Emil t, képviselőtársam is kifejtené a zsidókérdésről vallott felfogását, amikor közbekiáltásával azt szegezte le, hogy soha sem volt olyan jó dolga a zsidóságnak, mint most, (Nagy Ernő: Nahát. a gazdag kereszténynek sem megy rosszul! — Derültség.) Én például azt hiszem,hogy a numerus clausus kérdése ma a zsidóságnál presztízskérdés. (Ugy van! Ugy VOM! a szélsőbaloldalon. — Pddl Gyula: Egész Magyarországra nézve presztízskérdés!) Én értem, hogy annak eltörléséért küzdenek, csak azt szögeze

;

m le, hogy elsősorban és voltaképen prezstizskérdésről van szó. (Peidí Gyula: Az ország presztízsének kérdése!) Még valamit, igen t. Nemzetgyűlés. Sándor Pál igen t. képviselőtársunk azt mondja, hogy ő mindig buzditotta a zsentrit és most is buzditja, hogy lépjen kereskedelmi pályára. De ha igy van, akkor arra legyen szives nekem Sándor Pál igen t. képviselőtársam választ adni, miért irnak bizonyos körök és bizonyos lapok minden keresztény bankbizományos által elkövetett sikkasztást a^ keresztény és nemzeti irányzat rovására és miért akarják azt a hitet kelteni, hogy minden keresztény ember, aki hozzá mer nyúlni a közgazdasághoz, csaló vagy ostoba. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelől: Mert érdekük! — Eckhardt Tibor: Ez igy van!) Befejezem a zsidókérdésre vonatkozó fejtegetésemet azzal, hogy a zsidóságnak értékes, erkölcsi alapon álló részét, hazafiasán érző elemeit magunktól eltaszitani sem keresztény, sem nemzeti szempontból nem tartom indokoltnak, sőt veszedelmesnek tartom, mert oda kergetjük őket a szociáldemokrácia karjaiba. (Sándor Pá,: Ebben van igazság! — Esztergályos János: És ez baj! — Meskó Zoltán: Mindjárt megijedt. —Élénk derültség.) t

Ugyanakkor azonban figyelmeztetem a keresztény társadalmat, hogy résen kell lennie és hogy a zsidóság imperialisztikus törekvéseit állandóan ellenőrizze. A zsidóságnak pedig azt a tanácsot adom, törekedjék arra, hogy a nemzeti szolidaritás és a keresztény erkölcsi morál elveit magába szivja, mert ha ez az egész vonalon sikerül neki, ugy egymás mellett és közös erővel küzdhetünk Magyarország feltámadásáért. Csak arra kérem Sándor Pál igen t. képviselőtársamat, hogy azt a nagy tekintélyt, amellyel felekezete és faja körében rendelkezik, ilyen irányban értékesítse és kamatoztassa. Ezzel befejeztem beszédemet annak kijelentésével, hogy mi keresztényszocialisták a kormánnyal szemben ellenzéki álláspontunkat fentartjuk. A ministerelnök ur szolnoki beszéde bizonyos történelmi megállapítások csattanójával végződik, amikor azt mondja (olvassa): ;>Ha a történelmet bizonyos filozófiával néz-