Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

A nemzetgyűlés 219. ülése 1924. évi január hó 9-én, szerdán. ostoba zsidó és becsülete« cigány lehetetlen dolgok. Én ostoba zsidót már láttam (Beck Lajos: De akkor nagyon ostoba volt!) — igaz, hogy nem sokat, azt is hozzáteszem -— (Reischl Richárd: Az igen buta lehetett!) de részeg zsidót életemben csak egyetlen egyszer láttam és megvallom őszintén, akkor felekezeti alapra helyezkedtem, mert nagyon örültem annak, a káröröm , belopódzott a lelkembe, hogy végre látok egy zsidót is, aki a részegség következtében kivetkőzött emberi méltóságából. (Platthy György: Valami félvér lehetett!) És igy mehetünk tovább. A lakásügy rendezésével a zsúfolt pincelakásokban gyötrődő szegény keresztény lakosságon segítenék; a közegészségügy rendezésével a gazdaságilag szegény keresztényeket juttatnám orvoshoz és gyógyszerhez; becsületes szociálpolitikát csinálnék és a munkást védelmezném, amely munkásság 99%-ában keresztény; trónra emelném a munka becsületét és olyan pénzügyi politikát csinálnék, amely lehetetlenné tenné a munka nélkül való megélhetést, sőt meggazdagodást. Szóval mindig azon törném a fejemet, mivel segithetnék keresztény testvéreimen ! (Gömbös Gyula: Ez a pozitív kereszténység! Helyes!) Mert a zsidókérdés tulajdonképen kereszténykérdés. (Ugy van! Ugy van! a balközépen. —- Eckhardt Tibor: Ezért mondjuk mi fajvédelemnek és nem antiszemitizmusnak!) Én azt mondanám a keresztényeknek, a zsidókra mutatva, amit Cicero mondott róluk már réges-régen: Scis, quanta concordia; tudod, mennyire összetartanak. Valamikor minket keresztényeket is arról ismertek, hogy szerettük egymást, (Kiss Menyhért: Csak a katakombákban! — Farkas István: Mindig az elnyomottak szeretik egymást!) Még a kora ősz folyamán az Egyenlőségnek egy száma került a kezembe. Csupa nyilvános nyugtázás azokról az összegekről, amelyek az Egyenlőséghez folytak be a külföldön tanuló főiskolai tanulók segélyezésére. Szegény zsidók, gazdag zsidók egyaránt adakoztak; ez az egyetlen szám 1,800.000 koronát nyugtázott, ami még akkor természetesen több pénz volt, mint most. Azt hiszem, hogy a zsidók horribilis összegeket áldoztak erre a célra, a numerus elauzus megkontrázására. (Sándor Pál: Még többet fogunk áldozni! — Peidl Gyula: Jól teszik! — Sándor Pál: Balga politika a numerus clausus!) Tanulhatnánk a zsidóktól! (Egy hang jobb felől : Tanulunk is!) Mert próbálja csak valaki végigházalni a mi gazdagainkat, bármilyen nagyszerű keresztény akció javára, fog kapni morzsákat ott, ahol milliók vannak. (Meskó, Zoltán: Vállveregetéseket! — Csik József : És kritikákat !) És próbálja csak meg az itthon tanuló keresztény ifjúság számára segítséget kérni, majd mit fog kapni: (Meskó Zoltán: Écákat adnak neki!) tanácsot, hogy akinek nincs pénze az ne tanuljon. De más dolog is van az Egyenlőség ama számában. Az Egyenlőség kiadta a jelszót, hogy »minden házban egy zsidó diák«;^ összeállnak egy ház összes zsidó lakói és elvállalják eg*y zsidó diák ellátását. Ne értéktelen zsidószidás legyen a jelszavunk, hanem tanuljunk tőlük összetartást. (Friedrich István: Fajvédelmet is tanulni kell tőlük! —- Ugy van! — Sándor Pál: Kevesebbet szónokolni, többet tenni! — Friedrich István: Ugy van! A zsidó ad nekünk tanácsot, hogyan kell csinálni! Igaza van! — Élénk derültség.) Támogassuk egymást minden igaz ügyben. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a balközépen.) Ne irigyeljük egymástól az előrehaladást, hanem szeressük és segitsük egymást, (Gombos Gyula: A keresztény tehetségeket!) És meg valamit: Segitsük elő a zsidóság ehrisztianizálását jó példával, a kriszmsi erkölcsök gyakorlásával, Krisztus törvényeinek megtartásával. (Meskó Zoltán: Elég volt a politikai kereszténységből!) Igaz, hogy nem mindig őszinte a megtérés, sőt tudom, hogy sokszor konjunktúrából keresztelkednek meg a zsidók. (Pikler Emil: Mindig azért keresztelkednek meg!) Nem mindig! (Nagy Ernő: Hát szerelemből! — Élénk derültség. — Reischl Richard: Piroska főhadnagy!) Akadnak értékes konverziók is, hiszen a> hires bécsi egyházi szónok, Vaith is kikeresztelkedeti zsidó volt. A döntő szempont, ennél a kérdésnél úgyis a jövő generáció. Ugy tudom, hogy a zsidók is hivatalosak Krisztus országába és épen ezért az odavezető utat nem egyengeti az a rideg visszautasító mód, amelyet a megkeresztelt zsidósággal szemben egyes keresztények, rendszerint nem a vallásos, hanem a talmi keresztények tanúsítanak. T. Nemzetgyűlés ! Azt mondottam, hogy sem a vádlónak, sem a védőnek animozitásával nem fogom kezelni a zsidókérdést és azv hiszem, mindenki beismeri, hogy, igoretemet beváltottam. Most visszatérek Sándor Pál igen t, képviselőtársam beszédére. Én ugy gondolom, hogy... (Zaj. — Drozdy Győző: Ugyanezen az állásponton voltam! — Eckhardt Tibor: Majd Polnayt kérdezzük meg! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Drozdy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Griger Miklós:... Sándor Pál igen t, képviselőtársam a védő animozitásával kezelte a kérdést, sőt itt-ott nem elégedett meg a védelemmel, hanem offenzívába is átment. Én tudom, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam bátor harcosa és védője a zsidóságnak és azt hiszem, hogy Ő egész életén keresztül s meglett férfikorában is azt vallja, amit Lassalle, a szociáldemokráciának egyik néhai vezére már 15 éves korában vallott, amikor ezt mondta, illetőleg irta (Olvassa): »Még a vérpadtól sem riadnék vissza, ha ezáltal tisztelt néppé tehetném népeméi, a zsidóságot.« Én ezt nem veszem zokon Sándor Pál igen t. képviselőtársamtól, ellenkezőleg, tisztelem érte. (Kiss Menyhért: Nagyon szép vonás!) Figyelmeztetem azonban, hogy legyen objektívebb és ne ragadtassa magát pl. olyan sértő nyilatkozatokra, amilyeneket az orvoskérdéssel kapcsolatosan tett (Zsirkay János: Bársony János a legnagyobb tudósunk!), amikor azt mondotta, hogy a pápák és királyok — nem emlékszem szó szerint már erre — zsidó orvost tartottak, attól félvén, hogy a keresztény orvos esetleg megmérgezi őket. Nem emlékszem arra, hogy Sándor Pál igen t. képviselőtársam szó szerint igy nyilatkozótt-e, de akkoriban ez rám azt a benyomást tette, mintha egyáltalában a zsidó orvosokat — nem mondom, hogy reklámot akart volna nekik csinálni, ez távol áll tőle, — de valahogyan kedvezőbb színben akarta volna bemutatni^ Azt hiszem, nem attól függ, hogy a;z illető jó orvos-e, hogy keresztény vagy zsidó, mert a zsidók között is vannak jó orvosok és a keresztények között is vannak. Sőt azt merem állítani, hogy a zsidó orvosok bizonyos szempontból kedvezőbb helyzetben vannak a kereszténv orvosoknál, mert a zsidó sajtó pl. van olvan becsületes, hogy a zsidó orvosokat job-