Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

A nemzetgyűlés 229. ülése 1924 tive kivártok beszélni, igazán azt szeretném, ha a t. szociáldemokrata párt a maga részéről honorálná ezt a törekvésemet, honorálná az én hosszú türelmemet, amellyel én szó nélkül elviseltem olyan támadásokat, amelyek méltatlanok és méltánytalanok is voltak. (Rothenstein Mór: Ne provokáljon a jobboldal! — Zaj.) Elnök: (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Vass József, a ministerelnökhelyettesítésével megbízott munkaügyi és népjóléti minister: Ezt a kérdést, a szociáldemokrata politikai eszmének és a szakszervezeteknek — hangsúlyozom — a kommunizmusban való szereplését majd a történelmi nyomozás fogja tökéletesen kideríteni. Azonban, amikor én azt látom, hogy az én teljesen higgadt fejtegetéseimmel szemben is bizonyos izgalom mutatkozik a szociáldemokrata képviselő urak részéről, és szinte tagadásba veszik az , amit én állítottam, akkor én megfordítom metódusomat és azt mondom: vájjon lehet-e azt állítani, t. Nemzetgyűlés, hogy a szociáldemokrata politikai eszme azokban a dolgokban, amelyek 1919 márciusától 1919 augusztusáig történtek, egyáltalában nem vett részt? Lehet ezt mondani'? (Felkiáltások szélsőbaloldalon: Nem!) Tehát nyilván maguk az urak fogadják el, hogy igenis belekozmásodtak abba a szerencsétlen kommunizmusba. A mértékére vonatkozólag nem kívánok beszélni. (Farkas István: Sohsem tagadtuk. Nem erről van szó, nem kozmásodtunk bele egy cseppet se! Tényeket sohsem fogunk letagadni!) Már most, t. Nemzetgyűlés, igazolnom sikerült tehát azt is, hogy a szociális demokrácia politikai eszméje Magyarországon, de a szakszervezetek is súlyos politikai válságon mentek keresztül a Károlyi forradalom és a kommunista forradalom idején, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) amiből természetszerűleg következik, hogy a magyar nemzet egyetemessége ettől a politikai eszmétől, a szociális demokrácia eszméjétől több szerénységet, több belátást, több higgadtságot követel és vár el, mint amennyit az igen t. párt itt a parlamentben mutat. De t. Nemzetgyűlés, senki sincs ebben a parla; mentben, önök között sincs senki, aki el ne Ítélné mindazokat az atrocitásokat, szerencsétlenségeket, kínzásokat, gyilkosságokat, zsarolást és nem tudom mi mindent, ami történt az egyéni szabadság megsértésével, 1918 novemberétől 1919 augusztusáig, ebben a két szerencsétlen korszakban. Tökéletesen egyetértünk ebben valamennyien. De, t. Nemzetgyűlés, amikor^ mi valamennyien elitéljük ezeket az atrocitásokat és amikor a kommunizmus szörnyű idejének hirtelen összeomlása után a nemzet lelkéből szinte elemi erővel támadt fel a megtorlás gondolata, amely azután elárasztott egyes vidékeket, és sajnálatos eseményekben nyert kifejezést. amelyeket mi magunk is sajnálunk és amelyeket a kormányzati hatalom abban a pillanatban, amikor még fegyveres erő, rendőrség, csendőrség nem állott a rendelkezésére, amikor még az állam közigazgatási rendszere nem állt vissza, nem is volt képes megakadályozni, sem kideríteni, sem megtorolni, (Rassay Károly: Ez nem áll, ki volt derítve és volt erő, hogy ezt megtorolják. — Zaj. Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) akkor, t. Nemzetgyűlés, — minthogy mi abban nem vettünk részt, hanem mi, polgári magyar nemzet, vagy mondjuk, magyar polgárság, kizárólag szenvedő alanyai voltunk a kommunizmus rémséSTAPLÓ XIX. évi január hó 25-én, pénteken. 453 geinek, — itt levő képviselők tiszta lelkiismerettel állhatnak fel, hogy beszéljenek és tiltakozzanak az atrocitások ellen. De, t. Nemzetgyűlés, aki itt a szociáldemokrata részről áll fel, az azzal az öntudat alatti és az öntudatba felemelendő tudattal lépjen és álljon fel, hogy : én magam is belesodródtam azokba a szörnyűségekbe, tehát nem irritálom a magyar polgárságot ezek felhánytorgatásával, mert nekem erre a Cato cenzorius fehér tógáját senki nem adja ki. (Élénk taps a jobboldalon, a középen és a balközépen. — Györki Imre: Ez demagógia! — Zaj.) Azonban, t. szociáldemokrata képviselő urak, amikor önök valamire nem tudnak felelni, sztereotip módon hallom a megjegyzést, hogy ez frázis. (Barthos Andor: Vagy gorombáskodnak! — Zaj. Elnök csenget. — Peyer Károly: A Rassaynak küldött bomba is nemzeti felbuzdulás! — Zaj. Elnök, csenget.) T. Nemzetgyűlés! El kell következnie annak az időnek, amikor ezen izgatottságok nélkül... (Peidl Gyula: Somogyi aranyóráját is ellopták! Összetörve, mint törött aranyat adták el! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: ... mondom, el kell következnie annak az időnek, amikor a nemzet képviselete ezekről a kérdésekről, tehát ugy a kommün szörnyűségeiről, valamint a kommün után történt dolgokról teljes — majdnem azt mondhatnám — szenvtelenséggel, objektivitással próbálja a végső zárószót elmondani, hogy azután ezek eltörültessenek és kitörültessenek a nemzet közvéleményéből. Mert addig, amíg a társadalomban az egyik rész a kommün szörnyűségeitől felfűtött lélekkel szélsőségekre vetemedik és mig a másik rész a kommün szörnyűségei felidézésében bűnösen még izgató magatartást is tanusit emezekkel szemben, addig békéről ne álmodozzunk. Feltétlenül szükséges, amit én már 1920-ban hangoztattam — szerénytelenség nélkül legyen szabad saját szüzbeszédemre hivatkoznom, amit az első nemzetgyűlésben tartottam — feltéúenül szükséges a lelkek békéjének helyreállítása. Én az igen t. szociáldemokrata pártot, •— amelynek szereplésével immár nem is akarok többet foglalkozni — épen ezen feladatra látom hivatottnak. A szociáldemokrata politikai képviselet támaszkodva a gazdasági jellegű szakszervezetekre, a munkásság gazdasági érdekeit a törvényhozás sürgetésével, javaslatok benyújtásával próbálja előmozdítani annyira, amennyire csak lehetséges. (Farkas István: Még egyet sem fogadtak el!) Ne számítsanak a szociáldemokrata képviselő urak arra, hogy több megértést fognak találni ennek a háznak kereszténypárti részéről, mint amennyit ők mutatnak a polgári pártokkal szemben. Mert itt kölcsönösség van, t. képviselő urak, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy az urak beleülhetnek egy egészen külön bura alá rejtett külön pozícióba, ahonnét aztán lehet lövegekkel bombardirozni a polgári pártoknak erővonalait és viszont önmagukat elrejtik mindenféle visszalövés elől. (Farkas István: Nem akarjuk magunkat elrejteni!) Elnök: Kötelességem felhívni a ministerelnökhelye;tes ur figyelmét arra, hogy a tanácskozásra szánt idő letelt. (Halljuk! Halljuk! — Peyer Károly: Mi nobilisabbak leszünk, mint maguk voltak Baticzcal szemben ! — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk! — Rassay Károly: Nem kifogásoljuk!) fi2