Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

454 A nemzetgyűlés 229. ülése 1924 Vass József, a ministerelnök helyettesítésé­vel megbízott munkaügyi és népjóléti minister: Legyen szabad az elnök úrhoz és a t. Házhoz azt a tiszteletteljes kérést intéznem, hogy tekin­tettel arra, hogy nem kivánom már a Ház figyelmét nagyon sokáig igénybe venni, mél­tóztassék megengedni, hogy még egy kicsit beszélhessek. (Halljuk! Haltjuk!) Elnök: Amennyiben a t. Ház egyhangúlag hozzájárul ehhez a kérelemhez, ennek teljesítése ellen nincs kifogás. Vass József, a ministerelnök helyettesítésé­vel megbízott munkaügyi és népjóléti minister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Peidl igen t. képviselő ur az ő rendkívül higgadt hangon előadott beszédében, amennyire szemé­lyesen figyelemmel tudtam kisérni, megütötte azokat a hangokat is, amelyek itt a békés együttműködést és az erőknek a konszolidáció érdekében való összetevését valószínűleg lehe­tővé teszik. Engem nagyon meglepett és öröm­mel üdvözöltem magamban azt, hogy Peidl t. képviselő ur, amikor a szociáldemokrata politi­kai frakció feladatáról beszélt, elhagyta most már az úgynevezett dolgozó embereknek azelőtt meglehetősen szűken meghatárolt fogalmát és kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt par­lamenti frakciója küzdeni kivan az állami és társadalmi életnek egész területén minden osz­tály, minden faj, minden vallás és nemtudom milyen szavakkal mondta, de az egyetemessé­get kívánta kifejezni, tehát az egyetemesség érdekében. Örömmel köszöntöm ezt a gondolatot, mert ugy látom, hogy ezzel a szociáldemokrata párt igen tisztelt vezérszónoka cLTTcl cl polgári poli- ; tikai küzdelmi talajra helyezkedett át, ame­lyen állunk mi is valamennyien, mert mi sohasejn mondtuk azt, hogy küzdünk a polgári elemekért a nemzet testén belül, kivéve a szakszervezett munkásokat, hanem azt mond­tuk, mi küzdünk az egész nemzet érdekeiért, (Ugy van! jobbfelöl.) minden osztálynak érde­két képviseljük, a szakszervezett és nem szak­szervezett munkásokét épugy, mint a tőkéét, az urakét, mint a kisgazdákét, a tanultakét, a kevésbé tanultakét, szóval a nemzet egyete­mességének érdekét. Nem tudom, hogy Peidl képviselő ur nem fog-e engem megállítani következtetésemben. Mert amikor ő ezt a gon­dolatot kimondta, a marxi elmélet talaját már el is hagyta. Mert amikor a szociáldemokrata politikai képviselet a nemzet egyetemességé­nek érdekét állítja maga elé, akkor többé nem áll marxista alapon. Akkor már a nemzet egyetemességét tartva szem előtt, a szolidariz­mus alapján áll. (Farkas István: Nagy téve­dés!) Ez az, amiért őszintén köszönteném Peidl képviselő úron keresztül az egész politi­kai pártot, bár attól félek, őszintén megvallva, hogy következtetésemet Peidl képviselő ur meg fogja cáfolni. (Rassay Károly: Az a fő, hogy a tények ne cáfolják meg!) Egészen hasonló módon nyilatkozott az angol ministerelnök is, bár nem tudjuk még az ujsághireket kellőképen ellenőrizni. Az angol ministerelnök is egészen ilyenformán nyilat­kozott a szélsőségek ellen a nemzeti egység, a polgári elemek felkarolása érdekében, sőt ér­dekes, hogy vérbeli szociáldemokrata modern irók, mint aminők a nevez 1 etes Webb testvé­rek, gondolom Sidney és Beatrix, legújabb munkájukban, amelyei »A kapitalista civili­záció összeomlása« címmel adtak ki 1923 vé­gén, kifejtik azt, hogy rendkívül nagy meg­rázkódtatáson ment keresztül a kapitalizmus, évi január hó 25-én, pénteken. tehát az urak rendje, nagy megrázkódtatáson ment keresztül a munkásság rendje, és nagy megrázkódtatáson mentek keresztül az álla­mok. Ennek következtében óva intik a maguk részéről ugy a polgári kézben és hatalmi ura­lom alatt levő államokat, valamint a szociál­demokrata munkásságot, amely valamelyik államban hatalomra kerül, a kilengésektől és túlzásoktól. Súlyos szavakkal figyelmeztetik ugy a munkásságot, mint a polgárságot arra, hogy az alapjában megingatott európai civilizáció és állami élet ujabb megingatást nem birna többé el. Ennek következtében a marxi alapon á'lló szociáldemokrata millióknak, valamint a polgárság százmillióinak egyaránt arra kell törekedniük, hogy mérsékelt magatartással, megértéssel, kölcsönös megbocsátással, erőik­nek egybevetésével a közös cél érdekében pró­báljanak munkálkodni. (Klárik Ferenc: Adja­nak amnesztiát! — Esztergályos János: Szün­tessék meg Zalaegerszeget ! Likvidálják az emigrációt! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Vass József a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: A jogrend, amiről épen most megjegyzések hallat­szottak, rendkívül kényes palánta, olyan kényes, mint amilyen kényes palánta a becsület. Minél kevesebb szó esik a becsületről, annál kevésbé van veszedelem, hogy csorba esett rajta. Minél kevesebb szó esik a jogrendről, annál jobban meg­izmosodhatik és megerősödhetik a csemete. (Far­kas István: Néha egy bomba zavarja meg.) Egy­egy viharos délelőtt vagy délután itt a parlament­ben, amikor kiteregettem magam ele még a sajtót is és hallottam, hogy minő Orchester működik itt a teremben a jogrendnek folytonos követelésével, az atrocitásoknak felemlegetésével, a vérpatakok­nak ide bevezetésével, a vér szagának ide beidé­zésével ebbe a terembe, annak emlegetésével, hogy ebben az országban még mindig térdig vagy bokáig gázolunk vérben, és amikor a sajtóban is azt láttam, hogy reagált egy orchester ezekre a hangokra: akkor az volt a benyomásom, hogy hiszen nem is akarnak jogrendet, mert ha komo­lyan akarjuk a jogrendet, (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) akkor annak elő­feltételeit meg kell teremteni. (Rassay Károly : Azt követelik csak!) Méltóztassék arra figyelni, hogy egy vesztett, négyéves háborún, egy Károlyi-forradalmon, egy kommunizmuson mentünk keresztül.. . (Györki Imre: Öt évvel ezelőtt!)... ezeknek hatása moz­gásba hozta a nemzet vizeit, a nemzet egész teste mozgásba jött, szinte kikerült a saját megszokott kereteiből és ezek a vizek még nem tudtak vissza­térni a partok közé. Már most a lelkeknek meg­nyugvása feltétlenül az előfeltétele annak, hogy jogrend visszaállíttassák, amely a békeidő­ben legalább megvolt. (Ugy van! jobbfelől.) Ami g a gyűlölet szenével fűtenek politikai mozdonyo­kat, addig jogrendet ne kívánjanak ebben az országban. (Farkas István: Amíg az állami intéz­ményekben lesz a gyűlölet, addig nem lesz jog­rend!) Amig szélsőséges fanatizmussal támadnak osztályokra és ezek egymásra; amig a parlament­ben pártok szinte a gyülölségig menő feszültség között robbannak egymásra; amig künn szak­szervezeti gyűléseken, népgyűléseken, kocsmai beszélgetésekben olyan módon biráltatnak a jelen kormányintézkedések, a jelen helyzet, olyan mó­don biráltatik a nemzet keresztény mivolta és a kormány keresztény tendenciája, amely mód csak a gyűlöletből és az ellenséges fanatizmusból fakad­hat egyik, vagy másik oldalról, — addig a lelkek

Next

/
Thumbnails
Contents