Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-229
4 ;>!-> A nemzetgyűlés 220. ülése 1024 Farkas képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Hal/juk! Halljuk! jobbfelöL) Vass József népjóléti és munkaügyi minister, a minísterelnök helyettese: Emiltettem, hogy a szociáldemokráciát kétféle szempontból lehet tekinteni. Az egyik a munkásságnak tisztán gazdasági érdekvédelme ; ide tartoznak a szakszervezetek. A másik a politikai jelenség, a szociáldemokrácia, mint politikai jelenség. Téved tehát az igen t. képviselőtársam, akinek nevét nincs szerencsém tudni és igy nem nevezhetem meg, (Felkiáltások a szétSŐbaloUalon: Klárik!) téved, ha azt méltóztatik gondolni, hogy »a minister ur nem ismeri ezt a dolgot«, mert hiszen, ha méltóztatott volna negyedórával előbb egy kis figyelemmel megajándékozni, akkor méltóztatnék emlékezni arra, hogy megmondtam, hogy először beszélek a szociáldemokráciáról, mint szakszervezeti jelenségről, azután mint politikai jelenségről. Tisztelt Nemzetgyűlés! Egész természetes, hogy ahol tömegek bárminő szervezett állapotban az állam keretein belül fellépnek, ha az illető államiban megvan a lehetősége annak, hogy az állami jpgrendi önmeghatározásban ezek részt vegyenek, akkor előbb-utóbb feltétlenül részt vesznek, vagyis ezzel azt akarom mondani, hogy a szociáldemokrácia 40 és egynehány éven keresztül a parlamenten kivül tisztán tömegszervezési munkát végezve, tökéletesen, céltudatosan végezte a politikai érvényesülésének munkáját, mert lehetetlenség a szervezkedésnek és szervezettségnek bizonyos magas fokára felemelkedett tömeget a politikai érvényesülésből kirekeszteni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a logika kérlelhetetlen konzekvenciájával feltétlenül el kell következnie, így következett el minálunk is az, hogy a munká.'sságnak meglehetősen széles tömegei szociáldemokrata alapon, gazdasági alapon, mint szakszervezetek szerveztettek és még mielőtt vezetőik bejutottak volna az alkotmány sáncai közé, ide a parlamentbe, már mint politikai tényezők szerepeltek, — igaz ugyan, hogy egyelőre kint az utcán. (Szabó Imre: Csak a kardlapok alatt!) A szociáldemokrácia mint politikai jelenség egynémely államban nagy szerencsétlenségeken ment keresztül. Nem akarok kiterjeszkedni a német szociáldemokráciának legutóbbi ötévi fejlődésére és sorsára; nem akarom említeni az orosz viszonyokat, nem is ismerjük eléggé az ennek az óriási birodalomnak testéiben végbemenő evolúciót. Én csak a magunk szűk kis földjén, a magunk kis Magyarországán maradok. A szociáldemokrácia mint politikai párt itt van ebben a teremben; ennek a nemzetgyűlésnek meglehetősen jelentékeny frakcióját alkotja. A szociáldemokrata politikai gondolat azonban súlyos válságon ment keresztül 1918-tól kezdve, az utána következő időkben. Méltóztassék megengedni, hogy erről, a kérdésről teljesen szenvtelenül, még csak magasabb erőseb'b hangot sem ütve meg, objektivitásra törekedve beszéljek. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Annak megállapítása, hogy 1918 november 1-ét minő tényezők hozták létre, a pragmatikus történelem kutatásának lesz majd feladata. Én most erre nem kivánok kitérni, mert hiszen még nagyon közel vannak hozzánk az események. Nem tudom elbírálni annak a szociáldemokrata állitásnak igazságát, hogy vájjon ha 1914-ben már itt ült volna cWben a teremben a szociáldemokrata politikai frakció, el lehetett volna-e kerülni a háborút, . évi január hó 2'>-én, pénteken. meg lehetett volna-e nyerni a háborút, lehetett volna-e korábban befejezni a háborút, lehetett volna-e szerencsésebb békét kapni, el lehetett volna-e kerülni a forradalmat! Ez állíttatott, de nagyon színezett szemüvegen keresztül nézi az eseményeket, aki ezt igy megállapította, és épen azért nem is foglalkozom ezzel a kérdéssel. Azt azonban meg kell állapítanom, hogy a .szociáldemokrata szakszervezetek és a szociáldemokrácia, mint politikai eszme, erősen belesodródott 1918-ban, már a forradalom kitörése előtt a politikai életbe; hiszen emlékezzünk csak vissza azokra a forradalomszerü kirobbanásokra, amelyek időnkint, a háború előtt, már 1912-ben, gondolom május 24-én lejátszódtak itt Budapesten. Nagyon jól emlékezem még arra, (Farkas István: Nem a szakszersvezetek csinálták!) hogy akkor milyen politikai feszítőerőt vonultattak ki az utcára a szakszervezetek alakjában, a. szakszervezetekből vett tömegek megjelentetésével; nagyon jól emlékezem a kilépett gázlámpaoszlopokra, amelyeknek helyéből kiömlő gáz meggyújtatván, másfél méter magasan égő lángok koszorúzták végig a Váeikörutat; emlékezem arra, hogy nem lehetett a külső Váci-ut egy pontján keresztülmenni, mert a munkásság vagy háromszáz hordó benzint, szurkot, olajat kiszedett valamilyen gyártelepből és a hordókat szétvervén, az utcákon szétfolyó olajtömeget meggyújtotta, amely ott egy méter magas lánggal égett. Emlékezem arra, hogy minő irtóztató feszítőerőnek mutatkozott egy-egy ilyen felvonulás és hogy itt, a képviselőházban minő visszhangja volt annak, ami odakint az utcákon történt. (Gaal Gaston: Jogrend!) De én nem birálni kivánom most azoknak a kivonulásoknak vagy tüntetéseknek jelentőségét vagy okait, amelyek azután rendesen a felelőtlen elemek rombolásával végződtek, hanem csak megállapítom, hogy a szociáldemokrácia, amikor még nem is volt politikailag jelen ebben a teremben és a magyar politikai életben, máijelen volt kint az utcán és pedig ugyanazokkal a szakszervezetekkel, szakszervezeti tömegekkel, amely szakszervezeti tömegek kommandiroztattak ki később is igen jelentős mozzanataiban a nemzet életének, (Pakots József: Talán épen ezért történtek?) 1918-ban, november első napjaiban magam is megnéztem — és hálával emlékezem meg arról, amit láttam — hogy a ferencvárosi teherpályaudvart, de a többi teherpályaudvarokat is és katonai anyagraktárakat, kincstári objektumokat, amelyeket a fegyverhez jutott csőcselék fosztogatni kezdett: a szociáldemokrata szakszervezetek felfegyverzett emberei védelmezték meg. (Uay van! a szélsőbaloldalon.) Én erre emlékszem, elmernem magam is ás láttam, hogy sortüzeket kellett leadniok a szakszervezetből kirendelt f elfegyverzett / elvtársaknak ezekre a marodőrökre és emberéletet és milliárdos vagyonokat védelmeztek meg a nemzet részére azokban a nehéz napokban. Méltóztatnak látni tehát, hogy én abszolút objektivitással akarok jobbra is % balra is mérni, amennyire ez emberileg lehetséges. r De nem hallgathatom el azt a meggyőződésemet ( és megállapításomat, hogy' a hordozója;, vivője, feszítőereje, a forradalom folyamágyát kitöltő eleme az akkori eseményeknek: a szociáldemokrata szervezett munkásság is volt. (ügy van! jobbfelől.) Nem mondom, hogy egyedül ő, más is. A szociáldemokrata központ bizonyos pillanatokban önmaga felemelkedett saját helyzetének roppant veszélyes magaslatára,
