Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-229
444 A nemzetgyűlés 229. ülése 1924, sát. Ebben a tekintetben eddig nem tapasztaltunk semmit, és várom azt a törvényjavaslatot, amely végre hivatva lesz ezeket a hézagokat pótolni. Mert ha már a földet átadjuk annak a népnek, amelynek a szorgalmáról beszélni nem szükséges, mert a magyar nép szorgalmában nem lesz hiány, akkor igyekeznünk kell arra, hogy a nép gazdasági tudást is szerezzen, azt pedig másutt nem tudja elsajátítani, csak azokban a falusi esti iskolákban, amelyeknek nagy hiányát mindannyian érezzük. Hivatkoznom kell itt Kiss Menyhért képviselőtársam felszólalására. Igen helyesen jegyezte meg, hogy a gazdasági szakoktatás nincs kellő mederben és olyan fokon, amelyet az ország földmivelési jellege megkíván. (Egy hang a balközépen : Széchenyi Viktor adott be erre vonatkozólap határozati javaslatot!) Széchenyi Viktor határozati javaslatát elfogadom, ellenben Kiss Menyhért képviselőtársamnak legyen szabad néhány szóval válaszolnom. Azt állította ugyanis,^ hogy amig Bániában, ebben a kis, két és félmillió lakosú országban 93 gazdasági főiskola van, addig Magyarországon csak három. Elismerem, hogy Kiss Menyhért képviselő ur kiváló költő. \ r erseit ismerem, tudom, hogy az igazságügyminister ur épen a napokban egy újságcikkben elismerte az ő költői tehetségét, de engedje meg, gazdasági kérdésekhez nem ért. Ez olyan volna, mintha én Kiss Menyhért költeményét kritizálva azt mondanám neki: A te költeményed nagyon szép, de jobban tetszene nekem, ha nem jambusokban, hanem daktilusokban lenne megírva. Igen helyes, hogy 93 gazdasági főiskola van Dániában és hogy megvannak ott a gazdasági továbbképző tanfolyamok, a téli iskolák, amelyek kötelezőek minden 15—16 éves gyermek részéi*e. Ott. ahol a gazdasági kultúra ilyen magas fokon áll, mint Dániában, meg is érthetjük azt, hogy az miért emelkedett ilyen magas fokra. Azért, mert a nép állandóan kontaktusban van az uj gazdasági vivmányokakl és folyton arra oktatják a népet, mikép kell az állatot nemesíteni, a vetőmagot kiválasztani és a földet megmunkálni, hogy többet termeljen. (Gaal Gaston: És minden héten kétszer esik az eső! Tegyük hozzá!) Bízom abban, hogy ugy a szakoktatásról, valamint a tanítóképzőknek gazdasági szaktanitással való kibővítéséről szóló törvényjavaslat minél előbb a Ház elé kerül, s a közel jövőben ezeken a dolgokon segitve lesz. Most még csak röviden néhány szót a kölcsönügyről. Én nem tartom magamat pénzügyi kapacitásnak, akinek a kölcsönről előre meglenne a véleménye; majd ha megjön gróf Bethlen István ministerelnök ur és elmondja expozéját erről a kölcsönügyről, akkor fogalmat tudok alkotni magamnak arról, hogy helyes-e a megszavazása vagy nem. (Ugy van! jobbfelől.) Mint praktikus embernek azonban van egy érzésem: addig, míg a magyar kormányban, a magyar nemzetben, a magyar államban nem bíznak annyira, hogy magának az államnak adjanak kölcsönt, addig idegen tőke ebben az országban elhelyezkedni sehogy sem tud. Magamnak volt már alkalmam üzleti vállalkozáshoz külföldi tőkével összeköttetést keresni, — és pedig olyan vállalat részére, amely biztos jövőt jósolt — de nem jött sehonnan segítség, mert azt mondták, hogy míg Magyarországon a pénzügyi konszolidáció helyre nem áll, addig ide idegen tőke ürivát vállalkozásra be nem jön. (Eckhardt Tibor: Amig a reparáció kérdése elintézve nincs!) Nekem ez a felfogásom. évi január hó 25-én, pénteken. Miután meg vagyok győződve, hogy azt a sziszifuszi munkát, amelyet gróf Bethlen István ministerelnök ur külföldön a nemzet érdekében végez, nekünk honorálnunk kell, hazafias szívvel üdvözlöm őt a kölcsön megszerzése alkalmából, és miután a kormány iránt bizalommal viseltetem, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a .jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Varsányi Gábor! (Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik! Szólásra következik? Csik József jegyző: Nincs senki sem feljegyezve. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom.A minis terelnökhelyettes ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Vass József népjóléti és munkaügyi minister, helyettes ministerelnök: Tisztelt Nemzyetgyülés! Az indemnitási vita szónokai nagyon sok esetben színezett üvegü, de mindenképen igen éles fénnyel dolgozó lámpákkal világították be a magyar közállapotoknak jóformán minden terét és felderítették a magyar kormányzatnak működését, majdnem azt mondhatnám, minden vonatkozásában. Meg kell állapítanom azt, hogy magáról az indemnitási javaslatról, — értem tehát a kormány pénzügyi gazdálkodásáról kapcsolatban a kormánynak adandó pénzügyi felhatalmazással — szakszerűen meglehetősen kevés szó esett, amit nem annak tulaj donitok, mintha az igen tisztelt Nemzetgyűlés indemnitási szónokai nem kívántak volna ezzel a rendkívül súlyos, sőt azt mondhatnám talán legalapvetőbb problémává] foglalkozni, vagy talán, mert a szakismeretek hiányoztak volna hozzá, hanem azért történt ez, mert a magyar gazdasági élet rekonstrukció.ia és szanálása éppen most forog szóban a külföldi vonatkozásokban, mert a magyar ministerelnök ur épen most tárgyal kint a külföldön olyan magyar kölcsön felvételéről, amely kölcsön^ és a vele kapcsolatos, az utána elkövetkező változások valószínűleg alkalmasak lesznek arra, hogy a belföldi erőknek is célszerű fel- és kihasználásával, tervszerű pénzügyi kormányzattal, külföldi tőkéknek a magyar kereskedelmi és ipari életbe való bekapcsolódásával tényleg" rekonstruáltassék és szerencsésebb alapokra és keretek közé helyeztessék a magyar gazdasági élet. Ugy értem ezt a megjegyzésemet, hogy a Nemzetgyűlés igen tisztelt szónokai szinte érezték azt, hogy erről a kérdésről egyrészt korai, másrészt talán felesleges is behatóbban beszélni addig, amig a ministerelnök ur meg nem érkezik a külföldről és be nem számol azokról az eredményekről, vagy az eredmények ellenkezőjéről, amelyek az ő tárgyalásait odakint befejezik, szóval amig ide nem jön és expozét nem tart, amely expozé kétségkívül egyrészt fel fogja ölelni a külföldi tárgyalások eredményét, másrészt pedig meg fogja mutatni nagy vonalakban azokat az utakat, azokat a terveket, amely utakon a kormány gazdaságilag elindulni kivan és amely tervek
