Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-229
A nemzetgyűlés 229. ülése 1924. be a mi helyzetünkbe vallási szempontból, de az állam egysége szempontjából sem. À nemzeti ünnepen, a múltban, ezer esztendőn keresztül mindig a katholikus templomban jelentünk meg és elment oda mindenki valláskülönbség nélkül, anélkül hogy bárki is megsértődött volna vallási meggyőződésében. Ez a megjelenés képezte az egységet: amint az a szent koronában megkonstruáltatott. Ezt annak bizonyságául hozom fel, hogy milyen megforditqttját cselekedték és cselekszik annak, amit tulaj donképen cselekedni kell. Fogjunk össze a munkában, de engedjük, hogy minden vallásos ember éljen a maga meggyőződésének. (Helyeslés^ jobbfelől.) Viszont a római pápa őszentségének ez az ország sokkal tartozik, s azért jogait a magyar kath. egyházban minden tekintetben és minden faktornak respektálni, tiszteletben tartani kell. (Zaj jobbfelől.) Mindjárt befejezem. Csak a kegyúri jogok kezeléséről akarok pár szót mondani. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Strausz István: Azt olvasom az egyik lapban, a. Magyarságban, hogy a pécsi püspök ur őméltósága, gróf Zichy Gyula, kalocsai apostoli adminisztrátorrá történt kinevezése után felhivást kapott a kormányzó úrtól arra, jelenjék meg előtte a hűségeskü kivétele végett. Nem hiszem, hogy ez megtörtént volna. Nem történhetett meg azért sem, mert a kegyúri jogot a kormányzó nem gyakorolhatja, hiszen erre törvény van, az 1920 : 1. te. De az apostoli cím a régebbi időben is megtévesztette a katholikusokat. (Zaj a jobboldalon. — Nagy Emil igazságügyminister: Ne rontsd el beszéded hatását!) A hirt szó tárgyává kellett tennem, mert a katholikus közvéleményt máris irritálta. Ezt meg kell cáfolni. Apostoli adminisztrátortól még Ferenc József apostoli királyunk sem vett ki esküt, nem is vehetett. Épen ezért meg vagyok győződve róla, hogy ebben a kérdésben cáfolatot fogunk kapni. Még csak Csernoch őeminenciájának álláspontjára utalok. Ö, a mi egyházi fejedelmünk szükségesnek látta az összetartásra való buzdítást. Az egyik szabadelvű lapban, Az Újság, karácsonyi számában nyilatkozott sebben idézi gróf Apponyi Albert beszédét, melyet Zita királynéhoz intézett, mikor a koronázás alkalmából bemutatta neki a magyar nőket; méltóztassék csak ezt elolvasni és szivükre tenni azoknak a kezüket, akik itt felekezeti békétlenséget szitának. (Zsirkay János: Cionista lapot nem szoktunk olvasni !) Magyarország bibornok hercegprímás irta, őeminenciája. (Zsirkay János: Cionista lapot nem olvasunk!) Abban nincs semmi egyéb, mint egy fenséges lélek intelme az apostolok nyelvén : egymás megbecsülésére és a magyar testvériség ápolására. Kövessük mindenben az ő tanácsát. Hogy módja legyen az igazságügy minister urnák gratulálni, befejezem a beszédemet. (Élénk derültség. Taps.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Strausz István: A zárószavakat a nuncius ur Őemineneiájától veszem. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Strausz István: Ő azt mondotta a múlt év októberében tartott katholikus nagygyűlésen: dolgozzunk ugy, hogy a jövő Magyarországa méltó legyen az elmúlt Magyarországhoz. (Élénk helyeslés.) Most szeretném levonni beszédem konzekvenciáit. (Élénk derültség.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Strausz István: Látják azt a küzdelmet, amelyet magamban vivők abban a tekintetben, hogy milyen álláspontra helyezkedjem ennek az indemnitási törvényjavaslat megszavazásának kérdéévi .január hó 25-én, pénteken. 441 sóben. (Zaj. — H all juh! Halljuk!) Megcsináltam a mérleget (Halljuk! Halijuk!) és sajnálatomra, mint a számok embere, minthogy a. mérlegben a kormányra nézve még mindig sok tehertételt látok, az indemnitási javaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés és taps a baloldalon. Hosszantartó élénk derültség a Ház minden oldalán. A szónokot a Ház minden oldaláról sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Reischl Richárd! Reischl Richárd: Tisztelt Nemzetgvülés! Nagyon kellemes helyzetben vagyok felszólalásom alkalmából, mikor a tegnapi és tegnapelőtti viták és izgalmas esték után két ilyen értékes beszéd után következem. (Zaj. ~~ Szabó József : Ilyen kedélyes !) Nem akarok a tegnapi nap vitájába bekapcsolódni, ellenben kötelességemnek tartom, hogy a szocialista párt részéről az egész túloldalt es a mi pártunkat is ért néhánv támadást visszautasítsak. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Az indemnitasnak immár hat hete húzódó vitája az országot szegényebbé tette, bennünket pedig gazdagabba tett egy tapasztalattal. Az országot szegényebbé tette abban a reménységében, hog'v a nemzetgyűlés a nemzet érdekében ebben a hat hétben valami eredményt el fog érni, hiszen ha a pártok közötti nagyon feszült helyzet valamivel tisztult volna és bizonyos dolgokban megegyezésre jutottunk volna, akkor azt mondanám, hogy valami eredménvt mégis elértünk. Mi ellenben gazdagabbá lettünk azzal a tapasztalattal, hogy ezt a nemzetgyűlést a ma fennálló házszabályokkal tovább már nem lehet kormányozni. (Farkas István: Tévédé«! — Mozgás.) Remélem, hogy az igazságügyminister urnák, ugy tudom, kész tervezete mihamarább idekerül a Ház elé és ilyen indemnitási vitát többet a Ház produkálni nem fog. (G aal Gaston: De akkor költségvetést lássunk! — Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Peidl képviselő ur tegnap a következőkéi mondotta beszédében (olvassa) : »Ugy látszik. szükség van arra, hogy megismételjem, amii mondottam, — tudniillik valamit közbekiáltottak a másik oldalról — én Propper kollégámmal teljesen egyetértek abban, hogy még mindig nincs különbség a kettő között — tudniillik a proletárdiktatúra és a jelen uralom között, — a különbség csak az, hogy ma nem ön van Zalaegerszegen, nem önt dobják a Dunába, nem önt internálják, nem önök az. el nyomottak, nem önöket üldözik és gyilkolják büntetlenül, megtorlatlanul, hanem minket.« (Zaj.) Bocsánatot kérek, ilyet a mai kormányrendszerről csak elvakult ember mondhat, mert mi, a kormányt támogató és a kormányzó párt tagjai, egytől-egyig kijelentjük és ünnepélyesen hangoztatjuk, hogy közöttünk egyetlenegy férfi sem akad, aki ezeket a visszaéléseket, gyilkosságokat, atrocitásokat, egyéni akciókat helyeselné. (Ugy van)! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Végre el kell érkeznie annak a pillanatnak, amikor a nemzetgyűlés ezeket a dolgokat letárgyalja és minden ilyen vitánk után pontot tesz. (Szabó Imre: Onnan hallottuk, hogy azt mondták: Lesz még Orgovány!) Nem akarom azzal a váddal illetni egyik tagját sem a szocialista pártnak, hogy helyeselte a gyilkosságokat, amelyeket a kommunizmus idején elkövettek. Még azt sem akarom feltételezni, hogy jó szemmel nézték, de visszautasítok
