Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

442 A nemzetgyűlés 229. ïdéêe 1924, mindenféle olyan vádat, hogy itt a gyilkosok támogatói ós gyilkosságok helyeslői ülnek. (Kabók Lajos: Ezt cselekedetekkel kell bebizonyítani, nem beszéddel! — Kószó István: Maguk bebizonyították cselekedetekkel szépen! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk!) Reischl Richárd: Nem akarom ezeket a kérdéseket hosszabb ideig feszegetni, csak arra akarok rámutani, hogy mikor önök folyton emlegetik ezeket a gyilkosságokat, elfeledkeznek azokról a rettenetes rémtettekről, amelyeket itt a parlamentben és szerteszét az országban az önök — akkor még — elvtársai követtek el. Nem akarom felolvasni Váry Albert királyi főügyésznek azt a könyvét, amelyben mindezeket a gyilkosságokat szárazon, ahogy megtörténtek, leírja, (Farkas István : De meg is torolták azokat!) mert nem. akarom a nemzetgyűlés hangulatát újra felháborgatni, csak arra akarok rámutatni, hogy ha, mint mondom, nem is tételezem fel önökről, hogy bármelyikük helyeselte volna ezeket a gyilkosságokat, de kétségtelenül vannak a jelenlegi nemzetgyűlésben olyan képviselők, akik annak idején a szovjetnek tagjai voltak. S ha nekik oly nagyon fáj ez a vér, akkor mért nem emelték fel tiltó szavukat azon borzalmak és gyilkosságok ellen? (Farkas István: Honnan tudja, hogy nem fájt? — Zaj. — Szabó József: Akkor nem tiltakoztak a gyilkosságok ellen! — Kabók Lajos: Érdeklődjenek az Abonyiutcában. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reischl Richárd: íme, itt van két lista, az egyik a szövetségi tanács tagjainak, az önök nemzetgyűlése tagjainak, a másik pedig a szövetséges központi intéző bizottság — az önök főrendiháza — tagjainak névsorát foglalja magában. Felolvasom, hogy kik azok a jelenlegi képviselők közül, akik tagjai voltak a szövetségi tanácsnak (olvassa): »Farkas István, (Zaj a jobboldalon és a középen.) Jászai Samu, Kitajka Antal, Miákits Ferenc, Peyer Károly, Propper Sándor, Saly Endre, Sütő József, Vanczák János.« A szövetséges központi intéző bizottság tagjai közül a következők a jelenlegi nemzetgyűlés tagjai (olvassa): »Farkas István, Jászai Samu, Kitajka Lajos, Peyer Károly, Rei&inger Ferenc, Miákits Ferenc és Vanczák János.« (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Folytonos zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak! Reischl Richárd : Nem tételezem fel, hogy a felolvasottak helyeselték a gyilkosságokat. Méltóztassék megérteni, nem akarom önöket felháborítani, csak azt nem tudom megérteni, hogyan tudják önök mi rólunk feltételezni, a mi emberiességünkkel összeegyeztetni azt, hogy bármiféle gyilkosságot valamikor is helyeseltünk volna. Megértem azt is, hogy amikor a proletárdiktatúra megbukott és a nemzeti öntudat felszabadult, az emberekben az állati bosszuérzés szabaddá lett, ami megengedem, nem volt keresztényié«, de megérthető volt, hogy azok, akiknek családtagjait, gyermekeit, szüleit meggyilkolták, megbecsteleniíették, kirabolták, az első pillanatokban nem tudtak uralkodni érzéseiken ós kitöltötték bosszújukat azokon, akik velük szemben ezt elkövették. Ha én ezt megértem, ugyanakkor elitéleni mindazokat a gyilkosságokat és atrocitásokat, amelyek az első idők elmultával történtek és magam is azt kívánom, hogy tegyünk már egyévi január hó 25-én, pénteken. szer pontot a gyilkosságok után ós mondjuk meg hogy melyik naptól kezdve üldözzük a gyilkosokat. (Helyeslés.) Én elátélek minden atrocitást és ma is azt mondom és azt óhajtom, hogy valamennyinek kivizsgálását kérem. Hivatkozom Huszár Károly igen t. képviselőtársamnak és volt pártvezéremnek első beszédére, amelyet ebben a házban elmondott, mint ministerelnök akkor, mikor a Somogyigyilkosság történt. Ö kívánta elsősorban ezeknek megbüntetését, {ügy van! a balközépen.) Hogy méltóztatik ezek után mirólunk ilyet feltételezni? Akkor még ő is ugy mondta el beszédét, hogy ki volt téve annak, hogy amikor a Házból eltávozik, ellene is merényletet követnek el. Ő volt az első ember, aki bátran felemelte szavát itt a nemzetgyűlésen. Az igen t. túloldal, amely folyton ezeket az atrocitásokat hozza nekünk elő, láthatta az utolsó napok rendőri vizsgálataiból és az igazságügy minister ur intézkedéseiből, hogy igenis a kormánynak óhaja és akarata, hogy mindazok az egyéni akciók, amelyek az ország nyugalmát megzavarják és hírünket a külföldön tönkreteszik, megszüntettessenek. Bizom az igazságügyminister ur igazságszeretetében, hogy nem is fog többé semmiféle eset megtorlatlanul maradni ebben az országban. (Szabó Imre: Szeretném ezt a belüeyminister ur részéről hallani!) A belügy minister urnák is ez a felfogása. Minthogy a házszabályokat emlegették, fel akarok hozni egy példát, egy mintát, amely a szovjetnek volt a házszabálya. Ha meg méltóztatnak engedni, talán néhány passzust felolvasok belőle. (Halljuk ! Halljuk !) Nem, mint követendőt, de mint példát hozom fel, hogyan szorították meg a szólásszabadságot épen azok, akik ma azt elsősorban követelik. A 8. §-ban a következő áll (olvassa): »Bármely tanácstag indítványára az ülés vita nélkül hozott határozattal korlátozhatja a felszólalások idejét, a vita egész tartamát, elhatározhatja továbbá a vita azonnal való berekesztését! (Beek Lajos: Angliában megvan ez! — Nagy Emil igazságügyminister: Nem is lebet másként!) Az urak igen sokat foglalkoznak az internálás és az amnesztia kérdésével és egy-két elvtársuknak, akik a külföldön vannak jelenleg*, hazahozatalát majdnem minden egyes beszédben előhozzák. Szerintem joa*a van mindenkinek, aki Magyarországon bűntényt nem követett el, hazatérni, vagy ha bűnt követett el és bűnhődni akar, akkor is joga van mindenkinek hazatérni, de csak a bíróságon keresztül és ha maid a füsreetlen magvar bíróság az Ítéletet az ő dolgai felett elmondotta, ismét helyet foglalhatnak a társadalomban. Azoknnk azonban, hogy hazajöhessenek, akik mióta emigráltak, egyebet nem tesznek, mint Magyarországot beszennyezik, MaRTarorszá'mak lehetetlenné teszik a helyzetét és a külföldet ellenünk uszítják, ezeknek amnesztiát soha nem adunk. (Ugy van! a jobboldalon.) Ee-vre azonban soha nincs amnesztia, ezt méltóztassék megjegyezni: a hazaárulásra. Aki a hazaárulás bűntettét elkövette, az az amnesztiát nem érdemli meg. (Farkas István: Az. a ké^d^s. mi az a hazaárulás! — Egy nana a szélsőbaloldalon: A rossz politika, amely nyomorúságot hoz! — Zaj.) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Csendet kérek a Ház minden oldalán. Reischl Richárd: Ezzel a kérdéssel végezni óhajtok. Most röviden kritikát akarok gyako-