Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

MO A nemzei gy ülés 22.9. ülése 1924. éri január hó 25-én, pémtehen. tartott álláspontot foglalt el. Én csak most látom, a ministerelnök ur tárgyalásaiból, hogy tula.fdonképen merre kell orientálódnunk, ha az ország ügyét akarjak szolgálni külföldi vonatkozásokban is. De nem csodálkozom magamon, hogy ennyire bizonytalan helyzetben voltam, amikor a kormányt támogató legújabb párt olyan tagja, aki ezt a kormányt kezdettől fogva támogatja, azzal a kijelentéssel élt, hogy ő külpolitikai kérdésekben a kormánytól teljesen izoláltan áll, s azzal a megállapítással élt igen t. Ernszt képviselőtársam, hogy a ministerelnök ur Parisba tulajdonképen vizsgázni ment és, hogy ö e vizsga sikerétől teszi függővé támogatásának mértékét. E tekintetben én is mondhatnám magamat — talán még jobban is — kormányt támogató, nem pártnak, hanem ellenzéknek. Különös az, hogy a polgári ellenzékiek között még egy csoportban is mennyire megoszlik a külpolitikai orientáció. Hivatott, készült, nagytudásu fajvédő képviselőtársam, Eckhardt Tibor, Olaszországon, Rómán, Budapesten keresztül Bukarest felé orientálódik. Gömbös t. képviselőtársam egyetért vele e tekintetben, de már Zsilinszky t. képviselőtársam megcáfolja; ő már Budapesten megáll, Bukarestbe nem akar vagy nem mer eljutni, mert várja, hogy mi fog történői Oroszországban. Ez mutatja, hogy a polgári ellenzék mennyire különböző felfogású és hogy négy polgári fajvédő a külpolitikai kérdésben nem tud egyességre jutni. (Nagy Emil igazságügy minister: Szegény faj 0 Épen igy vagyunk belpolitikai téren is. Csodálkoznak azon, hogy egyes pártonkivüli képviselők nem tudnak elhelyezkedni, nem tudnak belépni egy pártba, ahol talán munkaerejüknél fogva nagyobb szolgálatot tehetnének az országnak. Én minduntalan kapok nyilt leveleket kerületemtől az egyes helyi lapokban, de én igazán nem tudtam még eddig olyan támpontot találni, (Nagy Emil igazságügymmister: Próbáld meg!) ahol megtalálnám az én politikai felfogásomnak megfelelő pártot. (G-riger Miklós: Hozzánk gyere a keresztényszocialista pártba, az való neked!) Csak a legújabb párttal kívánok foglalkozni. A Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt tulaj donképen Esztergomban bontott zászlót. Nagy érdeklődéssel vártam, hogy mi fog ott történni. Gróf Károlyi József vezérszónokuknak olvastam a beszédét, aki homloktérbe helyezte a katholikus érdekek védelmét. De hozzátette, hogy mindenki, aki munkájával Magyarországon az erkölcsi és anyagi javakat gyarapitani törekszik az ennek az országnak talpraállitásán dolgozik, annak jobbját nyújtja és azt szívesen fogadja. Ugyanakkor a főszerző, Czettler Jenő igen t. képviselőtársunk Szent István nagy ideáját tűzte ki feladatul ós hivott mindenkit,minden társadalmi foglalkozásút oda, de hozzátette, hogy csak azt, aki keresztény. Szent István gondolatát, a szent korona tanából azt a szép gondolatot, amelyet Szent István maga elé tűzött, tűzte ő is ki programmul. Azok a fenséges eszmék, az a törekvés, hogy ez az ország teljes egészében, a lakosaiban is katholikus legyen, tényleg a szent koronában jegecesedik ki. Ö azonban a más felekezetüeket nem zárta ki az ország javára szolgáló munkából, hanem azt mondta: legyetek magyar testvéreim és dolgozzatok együtt velem ennek a katholikus országnak javára. Egyforma a jogotok, de egyforma a kötelességtek a katholikus magyarokéval Legalább ide érlelődött a helyzet régi alkotmányunknak a haladó korral lépést tartó fejlesztése folytán, Ezek voltak Szent István célgondolatai! (Morgás a baloldalon. — Griger Miklós: Akkor még nem voltak reformátusok!) Ne méltóztassék azt binni, hogy én a zsidók érdekében akarok itt propagandát csinálni, de azt be kell látni, hogy mégis kell lenni egy pártnak, ahol a korrekt gondolkozású, a haza sorsán aggódó és minden erejével dolgozni akaró bármely felekezetű magyar ember elhelyezkedhetik. (Nagy Emil igazságügymmister: Halon des refusés. — Szabó József: Alakul a Strausz-párt! — Derültség.) Ne legyen az igen t. minister ur pápább a pápánál. A minister urnák megjegyzésére, közbeszólására idézem a pápa követét. Októberben tartottak Budapesten katholikus nagygyűlést, amelyen megjelent Shioppa pápai nuncius ur őeminenciája. Ott irányt adott nekünk; maga mondta: programmot adok nektek a katholikus életre, programmot adok nektek gazdasági téren. Nem egészen igy pointirozta, de a felekezeti béke tekintetében kijelentette, hogy mindenkivel, akármilyen felekezetű, türelemmel, szives barátsággal, megértéssel kell együtt dolgoznotok hazátoknak javára. (Nagy Emil igazságügymmister: Minden tisztességes embernek!) Természetes, azt a nagy munkaerőt, amelyet a katholikus elem képvisel, vigyük be az ország gazdasági mérlegébe, de ne jelszavakat, hanem termékeny, cselekvő programmot vigyünk bele s akkor nem félhetünk, hogy minket bárki is le tud győzni. Készültséget is vigyenek oda, mert az a kereszténység, amelyet itt is, ott is hangoztatnak a legtöbb oldalról, nem produktiv kereszténység. Ezek a jelszavakkal uszitanak és nem dolgoznak. Ebből eddig egyesek és egész csoportok éltek. Ennek meg kell szűnnie. Hogy a felekezeti békében milyen határokig kell elmenni, arra nézve Őszentsége, a pápa szolgáljon nekünk irányadóul tanácsaival és cselekedeteivel. Ha elmegy oda egy református ministerelnök, gróf Bethlen István, kitünteti nagyértókü egyéniségénél fogva egy katholikus országra nézve. Elküldi ide a követót, az imént neveztem meg, — aki beszédet mond a katholikus naggyülésen, amelyben lelkesit bennünket az összetartásra és emlékezetünkbe idézi Petőfi Sándort, aki sohasem volt katholikus, sohasem szolgálta a katholikus érdekeket, de a pápa Őszentsége követe abban a világi vonatkozásban, amelyben a magyarokhoz áll, igenis, elismeri az ő nagyságát. Tovább megyek ós rámutatok arra, hogy azt is megmondta nekünk, hogy ez az ország csak a katholikusokban támadhat fel vagy pedig nem támad fel, de megint ismétli, hogy fogjunk össze közös programúira, az ország talpraállitására (Éljenzés a jobboldalon.), hogy ez az ország méltó legyen a régi Magyarországhoz. Ne tessék engem megitélni ; volt olyan időszak, mikor az én véremet is vizsgálat alá vették és azt vizsgálták, hogy milyen fajtól származom. De én azzal abszolúte nem törődtem. Az én katholikus voltomat senki kétségbe nem vonhatja (Egy hang középen: Nem is vonja!) és senki sem olvashatja rám bélyegként, hogy.bármely fajnak is szolgálatot akarnék tenni, Amikor a magyarság egysége mellett szállok sikra, engem csak szegény országunk sorsa, helyzete aggaszt s én talpraállitása érdekében törekszem összefogni minden tisztességes, becsületes, dolgozni akaró és dolgozni tudó magyarral. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Tartozom nióg egy dologgal foglalkozni. Az egyházak felekezeti munka jában nem járunk helyes utón. Abban a nagy felbuzdulásban, amikor a nagy ostorcsapás, a bolsevizmus eltűnt és jött ez az uralom, közös szertartásokra jöttünk össze ünnepségeken. Megjelenik az államfő, odamegy a zsidó pap, talmudot énekel, beszédet tart; ugyanezt teszi a református pap, a katholikus pap még misézik is. Ez vallási közönyre vezet s nem is illeszthető