Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

À nemzetgyűlés 22!). ülése 1924. évi január hó 25-én, pénteken. m együttes javadalmával, szóval, hogy az együttes javadalom után biztosíthasson magának nyugdíjat. Ez tényleg ellentétben van azzal, hogy nem lehet egyesiteni e két javadalmat, e felett lehet meditálni, ezt lehet kontradikciónak minősíteni, de ez a ministeri határozat alapján történt felvétel szerzett joggá vélt az illető kántortanítóra. Ezt bolygatni nem lehet. Ez alapon nem lehet azt a jogi következtetést levonni, hogy most a két fizetést is egy természetűvé lehet tenni és ehhez képest kell az államsegélyeket megállapítani. Azt hiszem, hogy az egész Ház egyetért velem abban, hogy ezt gyorsan rendezni kell. A kántortanítók az egész országban el vannak kedvetlenedve, sok helyen el vannak keseredve. Szabadulni akarnak a kántori feladatkörtől és mondhatom, a falu ezt már nagyon érzi, sínyli, a templomi hazafias énekek mintha elnémulóban volnának s a magyar dalok, amelyekre szintén a kántorok tanítottak főleg az oly leányokat és fiukat, akik már elhagyták az iskolát, amivel a hazaszeretetet mélyítették, mintha elhalásra lennének itélve. Hogy a nagyobb bajoknak, amelyek ebből a közre, minden egyházra, és elsősorban a falura hárulnak, elejét vegyük, nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék elfogadni a következő határozati javaslatot (olvassa): »Határozati javaslat. Utasittassék a vallás- és közoktatásügyi minister arra, hogy a kántortanítók kántori külön javadalmazásának betudásával a tanítói helyi fizetés kiegészítését a lehetőségig a szerzett jogok teljes figyelembevételével külön törvény utján rendezze, az eddig terhükre irt fizetési túlélvezményeket pedig töröltesse.« Határozati javaslatom utóbbi részét nem^ indokoltam meg, azért erre még egy-két szóval kitérek. Addig t. i., amíg a kántori és tanitói javadalom-egyesités folyt és amig a kultuszministeriuni megállapította az egyesitett javadalomhoz képest az államsegélyeket, engedte, hogy a kántorok már folyósított államsegélyeket felvegyék. Amikor a törvény alapján megállapította az államsegélyt, a már felvett államsegélyeket, amennyiben azok nekik nem jártak, az egybevetés után terhükre rótta és közadók módjára elrendelte a többletek beszedését, Ez az elkeseredést egészen jogosan csak felfokozta. Épen ezért remélem, hogy határozati javaslatom azt a részét is el méltóztatnak fogadni. Még a közszolgálati alkalmazottak érdekében kivánok szólni, Hosszabban ennél a kérdésnél nem időzöm, mert amit mondani akarok, azt Bethlen ministerelnök ur tulajdonképen elmondta már Londonban és Parisban. A tárgyalások során ugyanis, mint a Háznak tett jelentésből megállapíthatjuk, rámutatott a közalkalmazottak helyzetére Ausztriában, hogy azok már a szanálási terv előtt indexrendszer alapján kapták illetményeiket. Nálunk tehát a közalkalmazottak hátrányban vannak az osztrákokkal szemben. A ministerelnök ur az osztrák költségvetésből póeézte ki ezeket a pozíciókat. Sajnos, nem mutathatott rá egy folytonosságban tartott költségvetésre, mert nálunk nincs költségvetés. Én csak arra kérem az igen t. kormányt, hogy a szanálási terv tárgyalásánál ne feledkezzék meg a közalkalmazottak helyzetéről, ne feledkezzék meg arról, hogy ezek niég mindig nyomorognak, hogy ezek még nem érték el azt, hogy gond nélkül élhessenek, hanem azt sem, hogy meg legyen a tisztes mindennapi kenyerük. Méltóztassék a kormánynak eltörölni a természetbeni javadalmakat, amit itt annyiszor sürgettem, mert ezek megszámlálhatatlan milliárdokba kerülnek az államnak és ezen javadalmak beszerzésénél és kiosztásánál nem azok részére jut előny, akiknek céljaira ez a javadalom szolgál, hanem egy csoport részesül különféle beneficiumokban. Épen ezért maguknak a közalkalmazottaknak érdeke sürgeti a. megszüntetést. Az ujabb javadalomfelemelésnél vagy rendezésnél a kormány a szociális szempontokat tartsa szem előtt esne csak a magasrangu tisztviselőkre gondoljon és ne csak azokra, akik rendszeresített állást töltenek be, hanem gondoljon a díjnokokra és a díjnokok-mellett az altisztekre, valamint a szolgákra is, akik az ujabb időben foganatosított illetményrendezésnél bizony nagyon is háttérbe szorultak. Az illetményrendezés szükségessége nemcsak az állami, hanem az önkormányzati háztartásban alkalmazott tisztviselőknél és egyéb alkalmazottaknál is fenforog. Az önkormányzati háztartások rendezésének szükségessége itt a Házban már tárgyalás anyaga volt. A pénzügyminister ur megígérte, hogy a törvényekben lefektetett elvek szerint a kereseti adókat átengedi az önkormányzati háztartások részére és ezenkívül olyan bevételi források megnyitásáról fog gondoskodni, hogy azok nemcsak adminisztrációjukat lesznek képesek ezekből fentartani, hanem kulturális igényeket is képesek lesznek kielégíteni és képesek lesznek a kultúra fejlődését szolgálni. Én ennek az ígéretnek beváltására figyelmeztetem itt a Házban újból a t. pénzügyminister urat, — hiszen neki ezernyi gondja van — hogy ennek a kérdésnek megoldása még a szanálási programúi előtt történjék meg, nehogy azután, ha a szanálási programm elkészül és annak végrehajtása folyamatba tétetik, ez akadályt képezzen az önkormányzati háztartások immár elkerülhetetlen rendezésénél. Gondoltam arra is, hogy a székesfőváros házî tartásával külön fogok foglalkozni, de ezt majd más alkalomra tartom fenn, mert sietek befejezni beszédemet, miután a helyettes ministerelnök ur kivan szólni. Én a kül- és belpolitikai helyzetről, nem is politikai helyzetről, — ez előttem nagyon hangzatos szó ~,hanem a kül- s belpolitikai kérdésről kivánok néhány szót szólani. A sors engemet politikai pályára terelt. (Griger Miklós: Magad is iparkodtál! — Derültség.) Előtanulmányaim hiányait különösen külpolitikai téren éreztem. Egészen tanonc voltam, sőt még vagyok is e téren. De meg voltam nyugodva, hogy be fogom tudni tölteni e tekintetben is kötelességemet, mert az ellenzék oldalán itt ülnek a nagymesterek a külpolitika terén. gróf Apponyi Albert, és különösen gróf Andrássy Gyula. Csalódtam, mert egyikük sem nyilatkozik a külpolitikai kérdésekben. Legújabban megtörte a hallgatást Andrássy Gyula gróf, egy ünnepi karácsonyi vezércikkben. Abból látom orientációját. Ez az orientáció — ugy vélekedem —• most már megegyezik a kormány orientációjával, de mégis szeretném tőle hallani itt a nemzetgyűlésben, hogy nyíltan, őszintén mondja meg, hogy merre megyünk. Ő erre hivatott, annyira hivatott, hogy kötelessége is vezérszempontokat adni; és ha külpolitikai téren az ő tanácsait és fejtegetéseit nem is fogadja el mindenki, mégis az nagyértékü, mert az bizonyos irányt jelent. Meglepett abban engem, aki mindig a német orientáció felé iparkodtam, hogy programra jában teljesen szakitott gróf Andrássy Gyula a németek felé való orientációval. Különösen kiemelte, hogy a revánspolitikát nem helyesli, megadja ugyan a tiszteletet és szeretetet, amely a régi szövetségesnek jár, de tulaj donképeni szövetségünket a vértenger eltemette. Apponyi Albert gróf ő excellenciájának, tisztelt képviselőtársamnak orientációját nem ismerjük. A Kölcsönről adott kritikája keretében nagyon fen©0*