Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-229
A nemzetgyűlés 22$. ülése 1924. évi január hó 25-én, pénteken. 433 külön-külön a pénzügyminister urat, úgyhogy a pénzügyminister urnák ezzel a tanáccsal «zeniben szinte lehetetlen volt a helyzete, Kifelé ugy beszéltek, mintha csakugyan egy külön irányító szervezet lenne a pénzügyminister ur mellett. Ezért a közvélemény külön foglalkozott a tanácsnak és külön a pénzügyminister urnák a pénzügyi politikájával. A pénzügyminiszter urat ez arra indította, de különben ezt a tanács tagjai maguk is ajánlották» hogy szüntesse meg a mai szervezetében^ az országos pénzügyi tanácsot. Erre el is határozta magát a pénzügyminiszter ur s egy törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyben bizonyos nagyfontosságú kérdésekben a véleményadást a Curia elnökére és másodelnökére, valamint a közigazgatási biróság elnökére és másodelnökére bizná, ezenkívül a kormány bevonna két nemzetgyűlési képviselőt a tanácsba, akiknek azonban korlátozott hatáskörük volna, amely kizárólag a földadó mértékének megállapitására szoritkóznék. Erre a törvényjavaslatra azt mondom, hogy ez egyszerű alkotmányjogi aberráció. Legmagasabb birákat — a közigazgatási biróság elnökét és a Guriáét — bevonni végrehajtó hatalomba tanácsadás céljából, bevonni olyan birákat, akik az 1920 : X. t.-c. szerint vád esetén Ítélkeznek a ministerek felett, bevonni olyan birákat, akik a hatásköri bíráskodásról szóló 1907. évi LXI. t.-c. szerint Ítélkeznek a rendes biróság* és a közigazgatási biróság. valamint a kormány hatóságok és a bíróságok között felmerült hatásköri összeütközések kérdésében: egyszerűen lehetetlenség. Ha még hozzávesszük azt, hogy ezeket a magas bírósági elnököket a pénzügyminister ur díjazná, akkor teljes képet nyújtottam arról, miféle alkotmányjogi aberráció elve van lefektetve ebben a törvényjavaslatban. A bíróságot még a legalsó fokon is — ebben mindannyian egyetértünk — az igazságnak azon a magaslatán kell hagynunk, amelyen most van és nem lehet beereszteni a végrehajtő hatalmat a biróság körébe, de viszont a bíróságot sem a végrehajtó hatalom körébe. A végrehajtó hatalmi körben — amint már emiitettem is — van szervünk, amely izolálva van, amely bírósági jogkörrel van felruházva vagyonjogi kérdésekben, és ez: a legfőbb állami számvevőszék elnöke, akinek a felelőssége a ministerekével egyforma. Annak a bizottságnak, akár a megszüntetendőnek, akár a tervezettnek, felelősségét a tanácsadás körül, vagy pedig a döntés tekintetében a ministernek kell viselnie. Nekünk tehát olyan szervezetet kell beállítanunk, ahol a ministeri felelősség érvényesül tovább egyénileg és ez a számvevőszék elnöke, akinek megvan a maga szaktanácsa és a mellett az egész államháztartást bírálati jogkörénél fogva átkarolja, megvan hozzá a készültsége, megvan a tapasztalata az állam gazdaság egészére a részletekig, hogy azután a nagy kérdésekben dönthessen. Nagyon természetes, hogy az ilyen nagy kérdésekben először a pénzügyminister urnák kellene véglegesen döntenie és csak ugy kerülne az ügy a legfőbb állami számvevőszék elnöke elé, aki felülvizsgálati vagy bírálati jogánál fogva hozzájárulna ahhoz, vagy pedig a maga egyéni felelősségére megváltoztatná a póiizügym.iiíister elhatározását, amelyért viselné a teljes egyéni felelősséget. De beállítani egy szervet, az országos pénzügyi tanácsot, minderii felelősség nélkül végrehajtó hatalmi munkára, amelynek a tagjai magas bíróságok ' elnökei — újból hangsúlyozom — alkotmánv,iogi aberráció. Általában törvényalkotásunkat jellemzi az, hogy éles határvonalat a hatáskörök megállapitásánál az ujabbi időkben nem igen von. Sok példát hozhatnék fel ide erre vonatkozólag, de most hirtelenében csak egy jut az eszembe s érre mutatok rá. Ebben' a birtoknovellatörvényjavaslatban, amelyet általánosságban már el is fogadtunk, van egy szakasz — szám szerint nem emlékszem melyik az —, amely kimondja, hogy az igénylők nevében, ha vannak panaszok, sérelmek, a földmivelésügyi minister az O. B. B. magas biróság tanácsai által hozott ítéleteket megfellebbezheti ugyanezen biróság elnöki tanácsához. Nem is igen fektettem nagy súlyt erre a rendelkezésre, amig az igen t. földmivelésügyi minister ur egy megjegyzését közbeszólás alakjában nem hallottam, ö tudniillik azt mondta : én leszek az igénylők ügyésze. Igen t Nemzetgyűlés ! Ügyész a politika központjában, ügyész imperiummal, végrehajtó hatalommal felruházva ! Mint fellebbezést, fellebbviteli kieszközlő ügyész szerepelne e törvényjavaslat szerint. Nem hiszem, hogy akadna bíróság, amely ezt a rendelkezést végrehajtaná, vagy ha tud róla a magas biróság és még sem tiltakozik, egyedül az lehet az oka, hogy nem veszi elég komolyan. Mert ezen az alapon az igénylők jogát kimunkálni teljesen lehetetlen. Mi, akik a néppel szoros érintkezésben vagyunk, tudjuk, mire fog ez vezetni. Minden faluban vannak olyanok, akik az elégedetlenséget szítják, sőt vannak olyanok, akik az elégedetlenség szitásából (Forster Elek : Élnek !) — ugy van, mint Forster t. képviselőtársam mondja — élnek. Ennek a lehetőségnek biztosítását képezné ez az alkotmányellenes rendelkezés, amely ebben a novellatörvény javaslatban foglaltatik, ha az benne maradna. És végeredményben mire vezetne ? Szekérszámra jönnének a földmivelésügyi minister úrhoz a kérvények és innen mennének a, magas bírósághoz. Végeredményben nem történnék semmi, mert lehetetlen, hogy egy, a politika központjában álló és hatalommal rendelkező minister felhívására a magas biróság hozott Ítéletében bármilyen tekintetben deferálna. A nép a végén észrevenné, hogy ez a tárgyalt rendelkezés tulaj donképen csak arra a célra szolgál, hogy ámítsák. Ezt a példát is azért hoztam fel, t. Nemzetgyűlés, hogy mennyire nem törődik törvényalkotásunk a hatáskörök alkotmányszerü elhatárolásával. Arra indítanak engem az általam kifejtettek, hogy az országos pénzügyi tanács szervezetének módosításáról beterjesztett törvényjavaslat visszavonására nézve határozati javaslatot terjesszek elő. Meg vagyok győződve arról, hogy határozati javaslatomat az igen t. kormány el fogja fogadni. Abban a mondottakon kivül bennfoglaltatok az is, hogy amig az adminisztrációt a. kormány egyszerűsítheti és erre törvényjavaslatot terjeszt elő-, felhaítalmaziást, engedélyt kér a pénzügyminister ur arra, hogy az állami üzemeknél a számviteli törvényben foglalt rendelkezésektől eltérően létesíthesse a legmesszebbmenő egyszerűsítéseket. Ennek a felbatalmazásnak kérésére nincs szükség. Mi, akik annak idején részletesen tárgya'ltuk épen a ministerelnökhelyettes ur folytonos jelenlétében a létszámcsökkentésről szóló törvényjavaslatot, tudjuk, hogy oda olyan két paragrafus iktattatott be, amely minden irányú egyszerüsitésre, bármily
