Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

434 A nemzetgyűlés 229. ülése Í9M. törvénybe ütközzék is az, felhatalmazást ad a kormánynak, sőt a nemzetgyűlés egyenesen várja ezeket az egyszerűsítéseket, amelyekről a kormánynak annak idején jelenté«! is kell tennie. ügy tudom, hogy a népjóléti és munkaügyi ministeriumban, épen a jelenlévő helyettes ministerelnök ur meg is kezdette már az egyszerűsítést, és ott nem egy oldalról óvást hallottam emelni ,- azt mondotta épen a tisztviselői kar, hogy amit a minister tesz, az törvénytelen, mert a tisztviselők sem tudják azt, hogy milyen diszkrecionális jogot biztosított ebben a tekintetben a nemzetgyűlés a kormány részére. Ami az elmondottakon kivül az Országos Pénzügyi Tanács átreformálását célzó törvényjavaslatban a Jegyintézetet illetőleg van, az időközben tárgytalanná vált. Bizva abban, hogy belátásra tudom birni a kormányzatot a Pénzügyi Tanács módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonása tekintetében, előterjesztem a következő határozati javaslatot : (Olvassa.) »A nemzetgyűlés utasítja a pénzügyministert, hogy az Országos Pénzügyi Tanács átreformálására benyújtott törvényjavaslatot vonja vissza és ujabb oly törvényjavaslatot terjesszen elő, amelyben az Országos Pénzügyi Tanács feladatköre a legfőbb számvevőszék elnökére ruháztatnék.« Alkotmányunk folytonosságának hiányosságára vallanak azok, amiket tapasztalok a ministerek mellé rendelt számvevőségi szolgálatban. A vagyonkezelés folytonosságban tartandó vizsgálata, a kormányzati és egyéb közigazgatási utalványozások ellenőrzése teljesen szünetel. A számvevőségi tisztviselői karnak munkakörét lefoglalják a közalkalmazottak járandóságainak kiszolgáltatása körüli teendők. Nem akarom ismételni azt, hogy a járandóságoknak összevonása után is milyen nehézségei vannak a szemvevőségnek a különféle levonások, az adókivetések körül; minden hónapban egész évre kell kivetni az adót, hogv a számfejtő megkapja az illető hónapra eső adójárandóságot épen az illetményeknek százalékos kivetése miatt. Szukreszcencia nincs a számvevőségnél, a fiatalság nem megy oda, mert annyira rossz az előléptetés, hogy ezt ma az utolsó pályának tartják. De nem azért, mintha ez volna a szándéka fennálló törvényeinknek ! Fennálló törvényeinknek az előlép ;etés, a javadalommegállapitás tekintetében az a törekvése, hogy az előléptetési kulcs — az összlétszámhoz viszonyítva —- egy szakmában mindenütt egyforma legyen. Amíg a fogalmazói szaknál az legutóbb 12-77% volt, addig a számvevőségnél ugyanerre az időre 5*93% volt. Ez az előléptetési kilátás elriaszt mindenkit a számvevőségi pályától, sőt a legkiválóak otthagyják a szolgálatot. Ezen változtatni kell. Hibája még egyes számvevőségeknek az is. hogy élükre nem a tulaj don képeni számvevőségi szakból nevezi ki a minister a főigazgatót, hanem a fogalmazói szakból oszt oda be egy tisztviselőt, aki a szakot nem tudja képviselni, nem tudja a munkát irányítani, amivel együtt jár az is, hogy a számvevőségi személyzet érdekeit sem tudja megfelelően biztosítani, megvédeni. De kiemelem, hogy a számvevőségeknél a főigazgató magából a státusból való kiválasztása nem annak jobb előléptetését 'biztosító érdeke, hanem elsősorban államszolgátat i eminens érdek. (Horaonnay Tivadar : A êv% január hó 25-én, pénteken. köznek érdeke !) Az általam idehozott kérdésben nem lehet a kormánynak meditálni, nem lehet alkudni, mert az 1897. evi 3C2ÜL t.-c. parancsolólag rendeli el, hogy milyen státusból kell kiszemelni az illetékes ministernek a számvevőség élére a főigazgatót. Abban a reményben, hogy ezt a kormányzat orvosolni fogja, nem nevezem meg azt a gazdasági két legnagyobb ministeriumot, ahol a számvevőségi főigazgató nem a számvevőségből való. Nagyon kérem azonban a t. kormányt, hogy e tekintetben benyújtandó határozati javaslatomat honorálja és ugy vélem, hogy honorálnia is kell, mert ha ezzel szembehelyezkedik, akkor tulaj donképen szembehelyezkedett az állam érdekeit biztosi tó tételes törvénnyel. Jellemző a helyzetre, abból a szempontból, hogy csőd előtt áll a számvevőségi ellenőrző szolgálat, a következő. Tegnap, vagy tegnapelőtt jövök be a Házba, ahol megtudom, hogy a számvevőség főigazgatói tanácskozást tartanak afelett, kell-e, illetőleg lehet-e zárszámadást készíteni, vagy nem. Arra a megállapodásra jutottak, hogy képtelenek zárszámadást készíteni. Ilyen a helyzet ! Ennek illusztrálására hoztam fel az értekezletet. Ennek oka nem a számvevőségi tisztviselők szakképzettségének hiányában, nem a szorgalmukban, van ; ezt a viszonyok, a nemtörődés a számvevőségi szolgálattal érlelte ide, ezen az állam érdekében feltétlenül javítani kell ; javítani kell azért is, mert a szőnyegen lévő egyszerüsités a közigazgatásban egyenesen attól függ, miképen fogják a számvevőségek szolgálati ügykörét csoportosítani. Erre hivatott, megfelelő szakemberek kellenek. A szakemberek kiválasztását szolgálja a következő határozati javaslatom (olvassa) : »Hivassék fel valamennyi tárca minis tere, hogy a számvevőségi főigazgatói állások betöltésénél szigorúan az 1897. évi XX. t.e. idevonatkozó rendelkezéseihez ragaszkodjék. Az olyan tárcánál, amelyben a számvevőségi főigazgató nem számviteli múlttal bíró és erre szakmakörre nem kiválóan készült egyén, beosztása a számveségnél szüntettessék meg és a számvevőségi főigazgatói állás arra hivatott szakemberrel töltessék be.« Kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Az alkotmányosság nagy hiányosságát észleljük az adók körül. (Homonnay Tivadar : Dzsungel !) Arról nem is beszélek, — hiábavalónak tartom és a kormánynak most már, amennyiben jó utón halad, nem akarok nehézségeket okozni — hogy adómegajánlás nélkül adókat kivetünk, beszedünk, végrehajtunk, de az adótörvények feltétlenül teljes _ revízióra szorulnak. Statisztikára utalok a jövedelemadó tekintetében. Egész más jövedelemadót fizetnek! a Duna-Tisza között, Dunántúl és a városokban. Egyénenként az egyik helyen) 6—7 ezer korona, a másik helyen 15—18 ezer korona, a városokban; különösen Budapesten pedig 150—250 ezer korona az egyévi jövedelemadó. Mikor most a külföldi kölcsönnel akuttá vál az adóemelés, az igazságtalanságok, az aránytalanságok csak növekedni] fognak, A jövedelemadó tekintetében a legnagyobb baj az, hogy a közbensőén létesült adóalanyokat nem képesek megadóztatni, -* pedig ezek főleg a siberek — mert nincs törvényben megjelölve ezekre vonatkozóan az adóalap és az adókulcs. E tekintetben tehát csak kísérletezik a