Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-229
432 A nemzetgyűlés 229. ütése 1.924. zelte. Amikor jött a polgári kormányzat, illetve az ezt felváltó alkotmányos kormányzat, elrendelte ezeknek a pénz- és egyéb értékeknek felszámolása,. A közvéleméns r ben az a felfogás alakult ki, hogy a kormányzat ezeket a pénz- és értékniaradványokat is titkos ^ célokra használta fel. Nekem nem ez a véleményem, de én hiába beszélek erről órákhosszat, legfeljebb azt fogják rám mondani, hogy közel állok a kormányhoz, mameluk lettem, azért változtattam meg véleményemet. (Szilágyi Lajos: Ez sértegetés!) Ezért előterjesztem a következő határozati javaslatot (Olvassa): »Utasittassék a legfőbb állami számvevőszék elnöke arra, hogy az ti. n. Tanácsköztársaság által saját szervezetű intézmények céljára az államvagyon tömegéből kihasított és az alkotmányos kormány által felszámolni rendelt pénz- és egyéb értékek maradványainak megállapítását és azoknak egyesítését az államvagyon egészével vizsgáltassa meg és erről a nemzetgyűlésnek részletes jelentést tegyen.« A budget-joggal együtt süllyesztőbe jutott a nemzetgyűlés zárszámadási joga is. (Uqy van! balfelől.) A zárszámadási jog szünetelésével teljesen megingott az az alap, amelyen a legfőbb állami számvevőszék a maga közjogi ellenőrzését gyakorolja. A legközelebbi időben alakult párt, a keresztény gazdasági párt, a programmjába vette, épen a zárszámadások miatt, a legfőbb állami számvevőszék megreformálását. A párt vezérszónoka, Ernszt igen t. képviselőtársam, idevonatkozólag a párt berni] tatkoző beszédében következőket mondja: (Olvassa.) »Ami a zárszámadások rendszerére vonatkozó különböző felfogásokat illeti, vannak szakemberek, akik magát az egész rendszert, tehát a legfőbb állami számvevőszék eljárási módját is mintegy elavultnak, lehetetlennek és igazságtalannak tartják«. T. Nemzetgyűlés ! Én szerény ismerője vagyok a számvevőszék szervezetének, szervezete minden összetételének. Ismerem azokat a rációkat, amelyek a szervezésben' és összetételében kifejezésre jutnak. Megállapíthatom azt, hogy a zárszámadás szempontjából a számvevőszék semmiféle reformra nem szorul. Ha az igen t. kormányt támogató párt, (Szilágyi Lajos : Melyik ?) a gazdasági párt, — hiszen azelőtt is képviselőtársaimnak eery része úgyis a kormányt támogatta — de különösen az eg*ységespárt éberebben és öntudatosabban figyeli ebben a nemzetgyűlésben a zárszámadási jog sorsát, akkor nem eshetett volna meg az, hogy a zárszámadásokat a számvevőszék elnökének meghallgatása nélkül egyszerűen eltöröljék és kimondják azt, hogy a hátralevő zárszámadások helyett a legfőbb állami számvevőszék elnöke egyszerű kimutatásokat terjesszen elő. Nekünk a zárszámadásoknak, ha ez törvény, — amint hogy az, mert az indemnitási törvényekben foglaltatnak — beterjesztését szorgalmaznunk nem lehet. Ez nemcsak az egységespártnak, hanem az ellenzék minden egyes tagjának is szól, akik folyton sürgetik a zárszámadásokat ; mert mi zárszámadásokat nem fogunk kapni, mi egy egyszerű kimutatást kapunk, amelyben reális számadási tényezők nem fognak foglaltatni, az államvagyonról pedig leltár egyáltalában nem fog előterjesztetni. Csak amikor a legfőbb állami számvevőszék előterjeszti, akkor merül fel a kérdés, — s ez lesz közöttünk az ütköző, a perdöntő pont — elfogadhatók-e ezek az egyszerű kimutatások ministeri számadási fel mentvények . évi január hó 25-én, pénteken. alapjául, elfogadhatók-c a bolsevista időszak s a Károlyi-kormány vagyonkezelésére nézve az abszoluciónak, a felmentésnek alapjául. Azt kívánni pedig, hogy a legfőbb állami számvevőszék szakítsa meg a zárszámadásokban az időrendet és jöjjön ide a legújabb állami kezelésről szóló számadásokkal, egyenesen lehetetlenség. A kontinuitást megszakítani a zárszámadásokban nem lehet ; nem lehet állami kezelésben, de még magángazdasági kezelésben sem, mert előzmények nélkül egyik év zárszámadásának bírálatába sem lehet bocsátkozni. Azért nem volt helyes Ernszt t, képviselőtársamnak megállapítása, hogy tulajdonképen, ha nem kapjuk a mostaniakat, akkor úgyszólván kiontjuk a vizzel a. gyereket. így akarta azt, nem a kormány, hanem a legfőbb állami számvevőszék elnöke, hogy az egész hátralékos zárszámadásból a Károlyi-érára vonatkozó és a tanácsköztársaság kezeléséről szóló zárszámadásokat fogja ide beterjeszteni. A kormány utján kapott ezen bejelentés ellen csekélységem szólalt fel annak idején egy indemnitási vita keretében és ugy látszik, hogy a kormányt e tekintetben belátásra tudtam birni. mert a számvevőszék elnöke elhatározásának kivitele nem történt meg. Az állami zárszámadásokban a folytonosság olyan, mint az ember életében, ahol szintén vannak bizonyos időpontok, akár a gyermek-, akár a férfikorban, amelyeket szeretne kiszakítani, de nem lehet, mert az élet megszakithatatlaii kontinuitásban folyik le és csak ebből Ítélhetjük meg egy-egy ember egyéuiséö'ét. mivoltát. T. Nemzetgyűlés ! A zárszámadás tekintetében tehát nincs szükség a legfőbb állami számvevőszék reformjára. Tartsuk mes: az alkotmányjogi törvényeket, az 1870 : XVIII. és az 1880 : LXVI. törvény cikkekben foglalt rendelkezéseket, akkor olyan zárszámadásokat fogunk kapni, amelyek alapján mindenki, az egész ország tájékozódva lesz a kormányok vagyonkezeléséről, a bevételek felhasználásáról. A mi zárszámadásunk szerkezete olyan, hogy aki abból olvasni tud, ministereknók úgyszólván a veséjébe láthat. A mi számvevőszékünk e tekintetben reformra egyáltalában nem szorul. Enrouai államok jöttek tanulmányozni ezt a kérdést, és mindegyik bizottság, amely ebben az országban megfordult, a legfőbb állami számvevőszék i hatáskőrének megállapításáról és főkénen pedis: a zárszámadásunk szerkezetéről a legnagyobb elismeréssel szólt. Vannak azonban tényleg' az állam gazdaságában, különösen pedig pénzügyi kezelésében olyan kérdések, amelyekre a legfőbb állami számvevőszék előzetes döntése lenne helyes alkotmányjogi, az ország érdeke szempontjából. Azért hangsúlyozom, igen t. Nemzetgyűlés, hogy »előzetes«, mert a számvevőszék a mai hatáskörében minden kérdésben az ellenőrzést, bírálatot csak utólagosan gyakorolja. Azokat a kérdéseket, amelyeket én a legfőbb állami számvevőszék hatáskörébe utalnék, ma az Országos Pénzügyi Tanács intézi. Ennek a Tanácsnak is egyik érdemes tagja Ernszt igen tisztelt képviselőtársam. Ez a tanács egy kis parlamentté változott, pénzügyi parlamentté, amely majdnem a pénzügymin ister ur fölé emelkedett. Tulajdonképen csak tanácsadói, véleményadói tisztet biztosított a tagok részére a szervezeti törvény, de ugy látszik. » mégis irányítani akarták a tanács tagjai mind
