Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

A nemzetgyűlés 229. ülése 1924. ne szólhasson, amelyek utján ki lehet vonni az állam pénzét teljesen' az ellenőrzés alól. Titkos alapok a régebbi időben is voltak, de nem nagy számban ; talán kettő-három. A régebbi időkben a ministerelnökség- rendelkezése alatt álló titkos alapok javadalma 50—100 ezer koronát tett ki. A régi országgyűlés, amely a költség-vetési jogot mindig rendkívül fontosnak találta s efelett hiven őrködött, ezthiven ápolta, már akkor felvetette a kérdést, hogy a titkos alapok ellenőrzésében nem kellene-e az országgyűlésnek vagy az országgyűléshez legközelebb álló hatóságnak, a legfőbb állami számvevőszéknek befolynia. Vitatkoztak afelett, hogy a titkosság tulajdonképen mire szorítkozzék? Hogy vájjon nem elégr-e a titkossághoz esak az, hogy csupán az utalványoknak az adminisztrációban szokásos kézről-kézre adása — amiben szintén nagyfokú ellenőrzés rej'ük — maradjon el. Maga Tisza István, akire oly sokszor szoktak a túloldalon hivatkozni, vitába bocsátkozott eme kérdés tekintetében, — nem az országgyűlésen. Nézet nem alakult ki teljesen, de a többségi elvi álláspont mégis az volt, ^ hogy a titkos alapok ellenőrzését is a legfőbb számvevőszékre kellene bizni azzal, hogy ezt maga az elnök gyakorolja személyesen. Az az álláspont érvényesült, hogy a számvevőszék elnöke nem egy könyvelő, nem egy számtiszt, hanem igen magas közjogi állást betöltő egyén, akinek államférfiúi kvalitásai kell hogy legyenek és aki nem sablonosán vizsgálja az egyes kiadási tételeket vagv utalványozásokat, hanem állam-raisonszerüseggel, és ezért a nemzetgyűlés, illetőleg országgyűlés nevében és képviseletében megvizsgálhatja a titkos alapokból történt utalványozásokat, mint pá rtatlan birája az államkormányzat gazdálkodásának. Mondom, a kérdés akkor függőben maradt. De hogy ezt most ide hozom, egyenesen azért teszem, hogy vele a konszolidáció ügyét szolgáljam. Nagyon megszaporodtak most a titkos alapok, nem ugyan ez alatt a kormányzat alatt, hanem a forradalmak idejében. Ez a kormányzat csak gazdagította a titkos alapokat pénzjavadalmaik felemelésével. Nem olyan egyszerű, magasabb politikai kérdés a titkos alapoknak ügye. Nekünk alkotmányunk értelmében szorosan ragaszkodnunk kell ahhoz az elvhez, hogy sem a törvényhozás, sem az államfő, sem a végrehajtó hatalom képviselői közvetlenül pénzt ne kezelhessenek és közvetlenül az államkasszába ne nyúlhassanak. Károlyi Mihálynak sohasem sikerült volna a forradalmat megcsinálnia, illetve nem vett volna olyan lendületet ez a forradalom, amelynek élére az események őt sodorták, ha nincs rendelkezési alap, mert akkor nem biztathatták volna őt arra, hogy nyúljon be az állam kaszszájába és vegyen fel pénzeket a rendelkezési alap részére. Nem gróf Károlyi volt tulaj donképen a hibás, lia nem azok, akik neki ezt a tanácsot adták, akik a lehetőségre kitanították. Bátran élhetek azzal a megállapítással, hogy a titkos alapok a forradalmak csiráztatói. Ha a három főhatalom közül akár az egyik, akár a másik a maga álláspontjának, nézetének nem tud érvényt szerezni, a pénzben külön segítséget, külön erőhatalmat nyer arra, hogy más utakon, nem a meggyőzés érveivel érvényesítse a maga álláspontját, és ebből származik az államhatalmak között az összeütközés, mely a forradalomhoz vezet. évi január hó 25-én, pénteken. 4SI Nálunk a titkos alaook valósággal anarchikus helyzetet teremtettek a budget-jog kezelésében* Tetézi a vázolt helyzetet a titkos alapok tekintetében az is, hogy magának az államfőnek is vannak titkos alapjai. Ha megnézzük a költségvetési előirányzatot, látjuk, hogy az 1922/23. évben ad personam létesítettek egy titkos alapot a kormányzó ur részére. És amikor Szilágyi igen t. képviselőtársam itt tárgyalta minden részletében Prónay alezredes ur ügyét, kitűnt, hogy van egy nemzeti hadsereg-alap is, amely szintén titkos jellegű. (Peidl Gyula: Titkos itt minden! — Griger Miklós: Kivéve a szavazást!) Prónay alezredes ur ügye sohasem fejlődött volna olyan irányban, amilyen irányban kialakult, ha nincs titkos alap, amelyből fedezték az illetményeit akkor, amikor átmeneti viszonyba helyeztetett, illetve fedezték azt a differenciát, ami nyugdíjjárandósága és tényleges illetményei között volt. Csak igy tudták Bethlen ministerelnök urat is berántani az egész famózus ügybe. Ismétlem, engem kizárólag a pendens politikai kérdések likvidálására való törekvés irányit, amikor a titkos alapok ügyét idehozom. Ha a ministerelnök ur itthon volna, határozati javaslatot terjesztenék elő a titkos alapok revíziója ügyében, de tartozom neki azzal az előzékenységgel, azzal a kurtoáziáva'l, hogy mellőzzem a határozati javaslatnak előterjesztését, mert tudom, bogy ilyen fontos, elsőrendű politikai kérdésben a ministerelnök helyettese, Vass minister ur, érdemileg nem nyilatkozhatik. Nekem nincsenek különben valami különös kivánságaim. Mindössze azt kivánom, hogy a legfőbb állami számvevőszék elnöke tüzetesen vizsgálja meg a kormányzó ur és valamennyi minister ur kezelése és rendelkezése alatt álló titkos alapokat a pénzjavadalmak forrásaira és a javadalmak felhasználásának jogosultságára, valamint a titkos alapok fentartásának államérdekeket védő raisonszerüségére nézve. (Helyeslés a baloldalon.) A vizsgálat anyagát a titkos alapok kezelési módja képezze 1914 július 1-től kezdve; az időközben létesített titkos alapoknál pedig a létesítést követő kezelés idejétől kezdve. Azt kivánom, hogy a legfőbb állami számvevőszék elnöke tegyen jelentést a nemzetgyűlésnek a vizsgálat rendjén szerzett tapasztalatairól és azok alapján terjesszen elő javaslatot, hogy a titkos alapok * közül melyek azok, amelyeket magasabbrendü államérdekből továbbra is fenn kell tartani. Az előterjesztésben egyszersmind arra is ki kell terjeszkednie a legfőbb állami számvevőszék elnökének, miképen kívánja személyes ellenőrzési jogát a fentartott titkos alapokra nézve gyakorolni. Én hiszem, hogy álláspontomat a ministerelnök ur határozati javaslat nélkül is elfogadja. Ez elsősorban a közvéleménynek megnyugtatására szükséges. Amint tudjuk, nagyon sokat beszélnek erről a kérdésről a társadalom minden osztályában, talán többet is, mint amennyit az egész ügy megérdemel. Épen ezért szükséges, hogy etekintetben levezessük a gyanúkat, az aggodalmakat azáltal, hogy ugy rendezzük a titkos alapok kezelésének ügyét, ahogy azí az országérdeke megköveteli. Még egy határozati javaslatot kívánok előterjeszteni. Méltóztatnak tudni, hogy az úgynevezett Tanácsköztársaság aimak idején a maga különleges szervezetei részére az állam vagyontömegéből bizonyos vagyonrészeket, főleg pénzt kihasított és azokat külön ke-