Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

428 A nenizetgutilés 229. ülése 1024, olasz birodalom céljaival; minden téren keresnünk kell azt, hogy Olaszországba minél intenzivebben kapcsolódjunk bele. Sajnos, tisztelt Nemzetgyűlés, a mi diplomáciánk nem értette meg- a magyar érdeket, a mi diplomáciánk ezen érdekkel szemben dolgozik; a mi diplomáciánk olyan helyzetet teremtett, amely alkalmas arra, hogyha nem is a magyar nemzet és az olasz nemzet között, de legalább is a magyar kormány és az olasz kormány között ellentéteket idézzen fel. Minden politikai közeledésnek, politikai bekapcsolódásnak alapját a gazdasági közeledés képezi. Minden politikai bekapcsolódásnak gazdaságilag kell^ megfelelően megalapozva lenni. Ha gazdaságilag is meg van alapozva, akkor az igy felépített koncepció csakugyan szilárd alapú lesz. Akkor, amikor Magyarországot összezúzták ellenségei, amikor Magyarországot megfosztották iparától, nyersanyagaitól; amikor Magyarországon a kereskedelmi politika úrrá lett a gazdasági élet felett s amikor minden lehetőségét biztosította magának arra, hogy Magyarország külkereskedelmi életében csak azok a szempontok, azok a célok érvényesülhessenek, amelyeket ő akar, akkor teljesen megfeledkeztek Olaszországról. Tudjuk azt, hogy ma a külkereskedelemnek mindkét ága, ugy a bevitel, mint a kivitel, a kormány közegei által adott engedélyekhez van kötve. Itt tehát nem a nemzetközi verseny, nem a világpiaci ár az irányadó többé a tekintetben, hogy milyen áru jöjjön be Magyarországba, hanem egyedül a magyar kormány akarata, kizárólag a magyar kormány politikája. (Sándor Pál: Ez nem politika! Ezt nem is lehet politikának nevezni!) Bocsánatot kérek, gazdaságpolitikai szempontok kell hogy irányadók legyenek a tekintetben, hogy honnan engedem be az árut és hová engedem kivinni. (Sándor Pál: Azt mondtam, hogy ezt nem lehet gazdasági politikának nevezni!) Ugy értettem, hogy ellenvetése van a képviselő uresk. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A kormány azonban — nem tudom milyen okoknál fogva —, talán hálából, azért, hogy Csehország volt az, amely Magyarország megselmmisitáséért .elsősorban felelős, egész külkereskedelmünket elsősorban Csehország felé irányította. Megdöbbenve veszi kezébe az ember a statisztikát és konstatálja, hogy Csehországból az import több mint 80-szor olyan nagy, épen azokban a cikkekben, amelyekben Olaszország époly versenyképes, mint a cseh ipar, a textilekben; (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) megdöbbenve kell konstatálnunk, hogy a mi legnagyobb, legkérlelhetetlénebb ellenségünknek mint piacot dobták oda. Magyarországot s az olasz kereskedelmet, olasz ipart célzatosan, tervszerűen szorítják ki innen. (Sándor Pál: A financiáit mi hoztuk rendbe! — Ugy van!) Nekünk az kellene hogy célunk legyen, hogy ez a. mi kérlelhetetlen ellenségünk maga is lássa, hogy Magyarország nélkül nincs megélhetés a számára, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nincs jövője; nekünk törekednünk kellene arra, hogy a cseh ipar ne találjon piacot, és hogy ők jöjjenek, közeledjenek felénk. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. — Sándor Pál: Ez vollna az egyedüli helyes politika! Ehhez nálunk nincs hozzáértés!) ők kérjenek meg bennünket, hogy tegyük lehetővé számukra, hogy az iparuk dolgozhassék s hogy a munkásaik keressenek. Ezt nekik kellene megtenniök. Ezzel szemben mi történik? Mi helyezkedünk a . évi január hó 25-én, pénteken. kunyerálás álláspontjára (Igaz! Ugy van! balfelől.) s a politikánk annyira megalázkodik, hogy a külügyrninister ur nem átallotta Csehország fennállásának ötéves évfordulója, alkalmából a csehek nemzeti ünnepén megjelenni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobboldalon. — Sándor Pál: A legostobább politika ami létezik, ez a gazdasági politika! — Gaal Gaston: Burokban készül, azért olyan!) Ha ezzel szemben tudjuk azt, hogy akkor, amikor Olaszország, amely Magyarországnak a Diaz-féle fegyverszüneti szerződést ajánlotta fel, amelyben az ország területi integritása biztosítva volt, a maga győzelmének ötéves évfordulóját ünnepelte, azon az ünnepségen a magyar- képviseletek nem jelentek meg, ezt igazán fájdalommal kell konstatálnunk s érthetetlenül kell, hogy álljunk ezzel a ténnyel szemben. A mi diplomáciánk teljesen a Ballplatz hagyományait, bélyegét viseli magán, amint azt nagyon is alapos beszédében Horváth Zoltán képviselőtársunk kifejtette. Ennek a diplomáciának tradíciója volt az olaszgyülölet és ha az ember a mi diplomáciánk cselekvéseit tekinti, bírálja és mérlegeli, akkor ebben rezónt, belátást nem képes találni, ezeket a balfogásokat tisztán a tradiciós gyűlölettel tudja megmagyarázni. Nézzük tovább, mi; tett gazdasági téren ez a szerencsétlen politikai A mi külkereskedelmünknek második főiránya Bécs. Azon helytelenségek következtében, amelyek az országban történtek, számos előkelő cégünk is Bécsbe tette át működési helyét, úgyhogy Bécs ennek a politikának következtében ma előnyösebb helyzetben van a magyar piaccal szemben, mint amilyennel valaha bírt. Bécs uralma a magyar piacon ma, amikor a magyar kormány politikája egyedül irányadó a tekintetben, hogy innen mely irányban menjen ki az áru s mely irányban hozassék ide be, erősebb, mint volt valaha. Ez még nem elég. Azt beszélik, — nem tudom, igaz-e de jól informált külföldi helyről hallottam — hogy nagy aggodalommal hallották a hirt, hogy Magyarország és Csehország között, valamint Magyarország és Ausztria között egy titkos kereskedelmi szerződés jött létre, s ezzel a titkos kereskedelmi szerződéssel igyekeznek megmagyarázni azt a szintén non senst, azt a politikai anomáliát, amelyre rámutatni voltam bátor. Mindenesetre nem véletlen az, hogy Olaszország csak egyharmincadrészre kap beviteli engedélyt textilárukban, mint amennyire Csehország, nem véletlen az, hogy Csehországot harmincszor annyira értékeljék gazdaságilag, mint értékelik Olaszországot és Angliát együtt. Ez, véletlen nem lehet. Nem lehet véletlen az, hogy ezen körülmények közölt Bécset annyira engedték felvirágozni és abban is csak a mi szerencsétlen, a mi két balkézzel dolgozó diplomáciánk működését látom (Ugy van! Ugy van! balfelől.), amely diplomácia, ugy látszik, megijedt, behódolt teljesen a francia koncepciónak, amely francia koncepció Magyarország gazdasági elhelyezése tekintetében állandóan a Dunai konföderáció gondolatával foglalkozik. De hiszen, ha megvan ez a szerződés Csehországgal és Ausztriával, akkor ez a Dunai konföderáció gazdasági formában már tényleg meg-van. Csodálom azt, hogy az olaszok olvan közömbösen nézik ezeket a dolgokat, Nekünk, magyaroknak elsőrendű érdekünk, hogy függetlenítsük magunkat épen azon érdeknél fogva, amelyeket Sándor Pál képviselőtársam