Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

A nemzetgyűlés 229. ülése 1924. k mondott vol., függetlenítsük magunkat tőlük azért, hogy nekik gazdasági nehézségeket támasszunk. Érdekünk, hogy függetlenítsük magunkat Bécs uralmától, érdekünk, hogy belekapcsolódjunk az olasz politikába, aminek a lehetősége adva van, érdekünk, hogy egyik fontos követelményünk, a tengerhez vezető ut biztosítva legyen, hogy Fiumében vessük meg lábunkat és igyekezzünk mindent megtenni abban az irányban hogy Magyarország külkereskedelmének súlypontja Olaszország irányában íolassék el, hogy Magyarország külkereskedelmének súlypontja Olaszországra essék. (Sándor Pál: Nagyon helyes!) Ez volna az a fontos gazdasági cél, amelyet eléggé hangsúlyozni nem lehet, amelyet mindenáron köve- i telnünk kell. Nekünk mindenesetre arra kell törekednünk, hogy az olasz-angol kereskedelembe kapcsolódjunk minél erősebben és szervesebben belé. Ez pedig csak olykép lehetséges, ha külkereskedelmünket Olaszországgal megértésben csináljuk olyképen, bogy a súlypont Olaszországra, Fiúméra essék, melye.: minden igaz magyar, minden, az ország jövőjében és integritásában hivő hazaii magyarnak tart ma is, amelyet Magyarországnak — ezt az olaszok sokszor mondják — szivesen foslak odaadni. (Zsirkay János : Nekünk csak Döhmellel sikerült a diplomáciai érintkezést felvenni! — Sándor Pál: Olyan okosan beszél, ho«y kár ilyen dologgal előjönni! — Zaj. Elnök csenget.) Ezek azok a politikai célok és utak, amelyeken haladva mi a mi nagy célunk elérését, megvalósítását: az ország integritását kell, hogy elérjük. Aa olasz politikába való bekapcsolódás az, ami a jövőt jelenti, mert látjuk, hogy az milyen sikerrel küzködik az egész vonalon a francia politikával, hogy milyen óriási előnyöket biztosított nekünk eddigelé, hogy kereteket, lehetőségeket adott, s csak a mi diplomáciánkon, külpolitikai exponenseinken áll ezentúl, hogy ezeket a, lehetőségeket meH'valósitsák. Ha azonban a mi politikánkban olyan zavaró momentumok fognak továbbra is közrehatni, amelyek Olaszországban bizalmatlanságot keltenek, ezzel a mi külpolitikai poziciónk, nemzetközi állásunk, nemzetközi súlyunk fog gyengülni, minket nem fognak kellőképen értékelni, s nem fogjuk elérni azt, amiért minden magyarnak elsősorban kell küzdenie, hogy a mi államalkotó képességünket, a mi politikai hivatottságunkat kellőképen értékelje a világ. Nem fogjuk azt az előnyt biztosithatni, amelyet a természet adott nekünk, hogy ellenségeinkkel az utódállamokkal szemben, amelyeket a véletlen, a jószerencse folytán, hogy ugy mondjam mondvacsinált a francia diplomácia, hivatkozhatunk a mi ezredéves multunkra, arra a törhetetlen hazaszeretetre, amely minden magyar szivet eltölt, s amely az államalkotóképességnek, ösztönszerű megnyilatkozása. Mert szögezzük le azt nemcsak magunk, de az egész világ" előtt, hogy azok a területek, amelyek idegen járomba kerültek a magyar uralom alól, hogy azok magyarok voltak mindig és magyarok maradtak most is. Mert Magyarország-on az volt a helyzet, hogy itten a nemzeti eszme és a nyelv maga sohasem volt egy. Magyarországon magyai* volt a kultúra, magyar volt a gondolat, amelyik élt. és magyar volt ennek a nemzetnek minden tagja akár tótul, akár szerbül, akár románul beszélt is, mert ezen a területen, ebben az országban csak egy eszme, egy gondolat élt, és ez a gondolat ez az eszme bármily nyelven fejezték is «ki azt, mindenkor csak maéri január hó 25-én, pénteken. 129 gyár volt. (Ugy van! jobb/elől.) Magyarországon az volt a helyzet, bogy ha valaki a műveltség bizonyos fokát elérte, s a kultúra ösvényén néhány lépést tett előre, igenis, azonnal magyarrá kellett lennie. (Sándor Pál : 48-ban nem így volt!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez a tény az, amely bizonyltja, hogy azok, akik tudományos alapon, de az életet meg nem értve Ítélnek meg egy nemzetet, egy népet, mennyire tévednek, mert igenis, nekünk époly testvérünk az a tót, az a szerb, mint az az oláh, mert az idegen nyelve dacára épen olyan magyar volt ezer évig, mint aminők mi voltunk. Soha itt' szeparatisztikus törekvések nem voltak, nincsenek most sem. i s nemcsak a gazdasági strukmra, nemcsak a gazdasági helyzet az, amely egy természetes irredentát vált ki az összes megszállott területeken, de a magyar gondolat egysége az, amely érvényesül akkor, amikor az 'a tót mellére üt és magyarnak mondja magát. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ezt a tényt megmásitani, megsemmisíteni nem lehet, de ugy látom, hogy a mi ellenségeink közül is sokan tudták, hogy ez igy van, sokan ismerték a magyar viszonyok ezen speciális voltát és dacára a wilsoni elveknek, akkor, amikor az országot feldarabolták és tőlünk területeket ragadtak el, dacára a wilsoni pontoknak, nem akadt senki, aki népszavazást mert volna követelni, népszavazást elrenudelni ezeken a területeken, mert mindenki tudta, hogy ezek az idegen fajú és idegen ajkn magyarok mindig csak magyarok voltak és magyarok akarnak tovább is lenni. (Ugy van ! a jobboldalon. — Barthos Andor : Áz egész Csallóköz tiszta magyar!) Eltekintve ettől, érolyan magyar a tótság is, mint Magyarország többi el szakit ott területe. Nekünk ebbe a gondolatba kell belekapcsolódnunk és ezen az utón kell keresnünk Magyarország jövőjét. Ezt kell a világ előtt leszögeznünk, ezt kell a világgal megértetnünk, ezt kell a mai diplomácia sima nyelvén bevinnünk a tárgyalások asztalára, ezen az utón kell keresnünk a magyar igazságot, ezen az utón haladva kell keresnünk az ország feltámadását. Én már a múlt beszédemben mondottam volt, hogy Magyarországnak egy olyan koncepciót kell szem előtt tartania, amely teljesen megegyezik az olasz és az angol felfogással, az olasz és az angol érdekekkel. Ebben a koncepcióban kell igyekeznie Magyarországnak a politikai vezetést kezébe ragadnia. Én már a múltkor mondottam volt, hogy nekünk az kell, hogy legyen a célunk, hogy diplomáciailag tömörüljünk azokkal, akiknek diplomáciai érdekük a francia nagy koncepcióval: a szláv eszme megvalósításával azonos. Én már több izben hangoztattam azt, hogy nekünk nemcsak Olaszországhoz, Angliához, hanem épugy kell közelednünk Lengyelországhoz, Romániához, Bulgáriához és Törökországhoz. Akkor, amikor ennek megértése érvényesül majd a magyar politikában, akkor, amikor megfelelő külpolitikai szerveink csak magyarul fognak gondolkodni és megértve a magyar gondolatot, magyarul lesznek képesek cselekedni is, akkor remélem, hogy diplomáciánk sem fogja kontrakarirozni a kormány fejének a felfogását, akkor remélem, hogy itt az egész vonalon összhang- lesz, a külpolitika terén pedig eredmény, akkor remélem, hogy üt Magyarország- számára a feltámadás. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon, a, közéven és a balközépen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? NAPLÓ XIX. .-.o