Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

A nemzetgyűlés 229. ülése 1924. évi január hó 25-én, pénteken. 42? azt, hogy Fiume városa olasznak mondassék ki. Ebben a szerződésben lett Fiume, amely eddig- önálló állam volt, olasz, s ebben a szerződésben egy látszólagos előny biztosittatott Jugoszláviának, még pedig' az, hogy Fiúméban egy kikötőt rendelkezésére bocsátanak, hogy ott kerskedelmet folytathasson. Ez a kérdés is másképen áll, mint ahogy első tekintetre látszik. Az olasz diadalnak az volt a legszomorúbb eredménye olasz szempontból, hogy az Adriát megtéve »Mare Nostro«-nak — mint ők mondják — a »mi tengerünkének, annak egykori olasz kereskedelmét ezzel agyonütötték, tönkretették, mert az Adria kikötői, ugy Trieszt, mint Fiume, elveszítették Hinterlandjukat. Az olasz politikának tehát, ha Olaszországban az olasz diadallal szemben nem akar csalódást és elkeseredést kelteni, Hiuterlandot kell keresnie e kikötők számára. Ebből az okból és célból kifolyóan jutott megállapodásra a trieszti kikötő használata tekintetében Csehországgal, ez okból és célból — biztosítva magának a szuverenitást Fiume városában — csalta be oda a jugoszláv kereskedelmet. Hogy ez Jugoszlávia politikája szempontjából mit jelent, ez talán a legérdekesebb. Ha kezünkbe vesszük az újságot, akkor látjuk azt, hogy a szerb dinárt nem Belgrádban, hanem Zágrábban jegyzik. Ez mindenkinek azonnal kell, hogy megmondja, hogy ama kérlelhetetlen politikai eszközök ellenére, amelyekkel Jugoszláviában a szerbek saját túlsúlyukat biztositani igyekeznek, a gazdasági túlsúly nem Belgrádon, hanem Zágrábon nyugszik. Akkor tehát, amikor a négymillió szerb a nála kultúra tekintetében jóval magasabban álló Horvátországgal küzd, a szerb politika első célja az kell, hogy legyen, hogy a horvátság gazdasági fejlődése lehetőségének állja útját, hogy nekik gazdasági nehézségeket támasszon. Nagyon jól tudjuk azt, hogy Szerbiának mindig az volt a célja, hogy Szaloniki felé biztosítson utat magának, mert a szerbek igen jól tudják azt, hogy Szalouikire bazirozva olyan hatalmat építhet fel, amely abszolút szerb jellegű lesz, nagyon jól tudják azt, hogy Szaloniki birtokbavétele által a szerbség virágzik és lendül fel Jugoszláviában és hogy csak ezen az utón tehetnek szert arra a túlsúlyra, amely túlsúlyra ahhoz, hogy fentarth ássák Jugoszláviát, feltétlenül szükség van. Épen ezért azt mondom, hogy amikor a szerbek elfogadták az olasz álláspontot a belv grádi egyezményben és behódoltak Olaszországnak, akkor Olaszország érvei előtt hajlottak meg és megegyeztek Olaszországgal testvéreiknek, a horvátoknak bőrére, akiknek gazdasági túlsúlyát irigyelik, elvették tőlük Fiumét, hogy igy utat nyerjenek Szaloniki felé. Tehát nem Olaszország adott fel valamit a maira politikájából, hanem igenis Szerbia volt az, amely az egész világ* előtt bemutatva a mása belső struktúrájának lehetetlenségét, ezzel a szerződéssel kifejezésre juttatta azt az elkeseredett harcot, amely közte és a horvátok között folvik, melyben a horvátokat igyekezett agyonütni, megsemmisiteni. T. Nemzetgyűlés! De nézzük tovább olasz szemüvegen át a helyzetet, amint ez ennek következtében alakult ós biráljuk magyar szempontból azt, hogy milyen helyzetet eredményezett ez a Balkánon. Látni fogjuk azt, hogy mennyire előnyös ez reánk nézve. Ha tudjuk azt. hogy a külügyministerinm mégis elhallgatta ezeket az eredményeket, akkor csak azt mondhatjuk, hogy tényleg nem értették meg m adott helyzetet. Ha Szerbiának az az érdeke és ceba, hogy Szaloniki felé gravitálva. Szaloniki fele valósítson meg imperialista hatalmi célokat, akkor a Balkánra esik a politikájának súlypontja s akkor egész természetes, hogy az a terület, amelyet Magyarországtól ragadott el, amelyen a szerbség különben is elenyésző kisebbségben van, megszűnt rá nézve azzal a jelentőséggel birni, amellyel eddis? birt, mert a politikusnak, a diplomatának lehetőségekkel kell számolnia, még kedvezőtlen lehetőségekkel is, és számolnia kell azzal, hogy Jugoszlávia hátában hétmillió magyar áll, amely magyarság a maga nyomorúságában, melvbe épen a szerb politika is kergette bele, csak lesi és várja a megváltás óráját. Tudnia kell Szerbiának azt is, hogy annak idején a világháborúban Szerbia fővárosát Belgrádot, Pancsováról ágyúzták, ha tehát Szaloniki irányába gravitál és ott akarja létének feltételeit biztositani. ott akarja ama célokat elérni, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy továbbra is megmaradjon, akkor a hátában levő magyarsággal szemben előbbutóbb meg kell egyeznie. A belgrádi szerződés tehát Magyarországnak nemcsak nem ártott, — akármilyen fricska is volt, mint mondottam, a külső körülményeknél fogva a magyar diplomáciának, — és a magyar nemzettel szemben igaz az. amit minden olasz sajtóorgánum megállapított, hogy annak éle nem irányul Magyarország ellen, s hogy az Magyarországnak csak előnyt biztosit. De nézzük továbbá az olasz diplomácia, az olasz politika szempontjából azt a helyzetet, amelyet ez a szerződés meg-teremtett. Ha Szerbia Szaloniki felé gravitál, mehet-e ez olyan egyszerűen, olyan simán? Nem. t. Nemzetgyűlés, mert Szalonikiben Szerbiának nemcsak Görögországgal kell számolnia, hanem számolnia Kell azzal a két hatalommal is, amelyet szintén elnyomott az entente, a kérlelhetetlen imperialista akarat, mely két hatalom már belső erejéből reorganizálódva állott ismét talpra; számolnia kell Bulgáriával és Törökországgal, s számolnia kell az egész balkáni helyzettel, amely tarthatatlan, lehetetlen. Számolnia kell Albániával, a jugoszláviai mohamedánokkal és Jugoszláviának számos belső ellenfelével, akik abban a percben, amikor Szerbia katonailag nyomul előre, katonai akcióra szánja rá magát, valószinüleg a szerbek szövetségesének, a cseheknek példáját fogják szem előtt tartani, akik tudjuk, hogy háború esetén mit csináltak és tudjuk, hogy az az ember, aki ellensége az államnak, a háborúban hiába fog uniformisba bújni, a csehek kitanították, hogy a gyávasághogyan árt a legjobban megszervezett hadseregnek is. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Szomjas Gusztáv: Ez jövedelmezőbb!) Nyugodtan állapithatom meg tehát, hogy a belgrádi szerződés nemcsak hogy nem sért magyar érdeket, de Magyarország szempontjából abszolúte előnyös; nemcsak hogy nem konszolidálhatja Szerbiát, hanem ellenkezőleg, a jugoszláv birodalomnak belső ellentéteit fogja fokozni; nemcsak hogy nem biztosit neki eredményeket, hanem ellenkezőleg, az az imperialista politika, amelyre e szerződés által ösztönözve volnának a szerbek, számukra a háború, az őket megsemmisítő háború veszélyét jelenti. T. Nemzetgyűlés-! Ezeket látva, tudva, mindenkiben kell hogy éljen az a meggyőződés, hogy Magyarországnak legjobb indulatú barátja, akitől legtöbbet várhatunk, Olaszország. Nektinik tehát minden politikai ténykedéísünkben keresnünk kell az összhangot az