Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

424 A nemzetgyűlés 229. ülése 1924, küszöbölte, lehetővé vált, hogy európai politikája aktívvá legyen. Ekkor vált lehetővé számára, hogT a francia politikával leszámoljon, ha nem is brüszk modorban, hanem sima diplomáciai formában, a modern diplomácia formáit és nyelvezetét tartva szem előtt, amely még- akkor is, amikor a legkegyetlenebb imperialista érdeket szolgália és a legkegyetlenebb imperialista célok megvalósításáért küzd, azt igyekszik elhitetni a világgal, hogy nagy emberi célok lebegnek szemei előtt és bogy a kultúra érdekeiért dolgozik. Anglia ezzel a nyelvezettel kellő forrnák között megkezdte a támadást a francia diplomácia ellen, olyan alapon, hogy követelte az igazságnak, az emberi szeretetnek, az emberi eszmének érvényesülését az ellenséges, a legyőzött államokban is, követelte azt, hogy ott is megadassanak a gazdasági létnek és fejlődésnek alapjai. Ekkor vette föl a küzdelmet a franciákkal a Ruhrkérdésben, erősen aláhúzta, hangsúlyozta álláspontját, követelve, hog?/ azon tényét, mely a versaillesi szerződésnek ellentmond, korrigálja Franciaország, adja fel azt a politikáját, mely a Rajnavidék elszakitására irányul, és követelte azt is, hogy Németországnak ez a gazdag ipari vidéke, ez a területe, amely egyedül képes szolgáltatni a német ipar számára a szükséges vasat és szenet, a német impérramnak tartassék továbbra is fenn. Természetes, hogy Angliát is politikai szempontok vezették, mert biszen a politikusnak, amint azt már többször mondottam és amint azt mindenki vadja, csak egy ideálja és egy kötelessége szabad, hogy legyen : saját hazájának szeretete. (Igaz! Ügy van! Élénk helyeslés jobbfelől. — Varsányi Gábor: Ez a szocialistáknak szól!) Aki jobban szereti az egész emberiséget, mint száját hazáját, az elárulta nemzetét s olyan álláspontot foglal el, amely teljesen meddő, mert hiszen az élet ugy van berendezve, hogy az emberiség javát is csak azokkal a szervezetekkel tudjuk szolgálni, amelyek a történelem folyamán alakultak ki, s ezen szervek koronája, legtökéletesebbike és legnemesebbike maga a nemzet, az állam. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés és taps jobbfelől — Barabás Samu: Okos beszéd!) Anglia tehát megkezdte a támadást a francia politika ellen, amikor, mint mondottam, sikerült a belső rendet megteremtenie. De még nagyobb nehézségek közé került a francia politika és a francia nemzet akkor, amikor Olaszország is, amely közvetlen ellentétben van a francia politikával a Földközi tengeren, a nemzeti gondolat jegyében konszolidálódott, amikor Olaszországban is a világbolonditó szocializmussal szemben a nemzeti demokrácia gondolata, a fascizmus győzött. Akkor, amikor Mussolini egy erős tényével azt a nemzeti eszmét vitte bele az emberek lelkébe, hogy azokat a nagy emberi ideálokat, amiket a szocializmus vél és akar talán szolgálni, csakis az állam keretén belül valósithatjuk meg (Varsányi Gábor: Igaza van!), azokat a nagy ideálokat csakis kellő hazaszeretettel (Varsányi Gábor: Ez az! Ez az!), csakis a történelem és az. élet igazi megértésével tudjuk szolgálni és megvalósítani. Ezért a szocializmust egyesítve a nemzeti eszmével, megcsinálta a fascizmust, azt a modern tömöritését a dolgozó társadalomnak, ami minden szociális igénynek kielégítésére egyedül alkalmas, mert azon a kereten belül keresi a szociális jólétet, amely egyedül tud szociális jólétet adni és ez: a haza, ez az állam! (Ugy van! Ugy van! Helyeslés iabbfelől) évi január hó 25-én, pénteken. Amikor Mussolini ezt a mesterművét megvalósította és amikor — hogy ugy mondjam — a világnézetének uj alapját rakta le, akkor támasztotta fel aléltságából Franciaország másik ellenfelét, Olaszországot. Mussolinival együtt, uj éra vonult Európa politikájába. Olaszország már megelőzőleg is, amikor gyenge volt, kereste a módját és lehetőségét annak, hogy az őt legközelebbről érinvő francia politikai konstrukciót, a kisenten.e-t valahogyan kézbevehesse és magának ott befolyást biztosithasson. Jól tudjuk, hogy gróf Sforza olasz külügyminister számára akkor csak egy mód és lehetőség volt erre, a Habsburg-kérdés felvetése. E kérdés felvetésével Rapallóban megkötötte a kisentente-tal a szerződést, amely szerződés a mi szempontunkból talán ugy festett, hogy Olaszország magyarellenes politikára határozta el magát, a valóságban azonban.nem volt egyéb, mint hogy tényleg a Habsburgkérdésben védekezzék, másrészt pedig útját és módját ejtette ezzel annak, hogy a kisententera magának befolyást biztositson, a kisententehoz magának hidat épitsen, a kisentente-íal közvetlenül érintkezhetvén, vele saját álláspontját is megismer;esse, tehát : hogy a kisen ente-ra befolyást biztositson magának. Amikor ez történt, akkor szenvedte a francia politika a második csapást. A francia politika ettől az időtől kezdve van Európában Jecsuszóban, a francia politika és a francia befolyás ettől az idő.ől kezdve van gyengülőben és akármilyen makacsul, akármilyen kérlelhetetlenül ragaszkodnak is eredeti terveikhez, ezek a tervek súlyukban, jelentőségükbenépen annyit veszitettek, mint amennyit vesziteti súlyában és jelentőségében Franciaország maga az európai politikában az által, hogy relativ ereje Anglia és Olaszország kellő konszolidációja következtében olyan óriási mértékben gyengült. Tudjuk, hogy Magyarországon alig van komoly, számbavehető politikus, aki ne látná tisztán a diplomáciai helyzetet, aki ne volna tisztában azzal, hogy Magyarország jövőjét csakis Angliánál és Olaszországnál lehet keresni. Hiszen tudjuk, hogy most ezeknél a fontos diplomáciai tárgyalásoknál, amelyeket a külföldi kölcsön jegyében indítottak meg, a helyzet e tekintetben tisztázódott; ha eddigelé csak feltevés lett volna is az, amit mondtam, most már tisztázódó it, hogy ennél a diplomáciai akciónál Magyarország mögött két nagyhatalom áll: Olaszország és Anglia. Ez azért van, mert ők ketten vannak érdekelve a francia koncepció megvalósításában, ők ketten kell, hogy védekezzenek az ellen, hogy egy olyan egységes szláv birodalom jöjjön létre, amely egyik oldalon az Adriáig, a másik oldalon pedig Konstantinápolyig nyúlik le. Abban az esetben pedig, ha Csehország Jugoszláviával, vagy mondjuk nyiltan —mert hiszen Jugoszlávia humbug, nevezzük valódi nevén a gyermeket — Szerbiával egyesül, akkor csak idő kérdése lehet az, hogy ez a nagyszláv eszme politikai formában is megvalósulást nyerjen, hogy az orosz birodalom lenyúljon egészen Konstantinápolyig s egészen az Adriai tengerig. Nem akarom külön kifejteni annak jelentőségét, — mert hiszen egy korábbi beszédemben ezt már megtettem, — mit jelentene Anglia szempontjából az, ha az orosz birodalom _Konstantinápolyig nyúlnék ; nem akarom külön fejtegetni, mit jelentene Olaszországra nézve,