Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

A nemzetgyűlés 339. ülése 1934 ha ez az egységes szláv birodalom az Adriai tengerig érne. Hiszen ezt múltkori beszédemben már megtettem. Tudjuk jól, hogy ez nemcsak Anglia Földközi tengeri pozícióját, hanem Indiába vezető útját, a Szuezi-csatona feletti uralmát is veszélyeztetné és tudjuk jól, hogy ha Jugoszlávia, mint ilyen, már eddigelé is zavarólag* hatolt Olaszországra azon nagy eredményének kihasználásában, amelyet neki a háború győztes befejezése biztosított, akkor egy ilyen nagyhatalom megjelenése ott milyen óriási nehézségeket jelentene neki, mennyire elsöpörné, mennyire megsemmísitené egyik napról a másikra II állának ezt az annyi vérrel és annyi áldozattal megteremtett adriai pozícióját, Itáliára nézve tehát az adriai pozíció megtartása, az adriai pozició kiépítése kell boe'y irányadó legyen. Amikor mi magvarok olaszbarát politikát csinálunk, — mert hiszen tudjuk azt, hogy a ministerein ok ur is olaezbarát, hallottuk ennek megnyilatkozásait, láttuk azt, hogy Olaszországban milyen fogadtatásban részesült, milyen megértésre talált — akkor kutatnunk és keresnünk kell azt, vaiion helyes irányban mozog-e a mi diplomáciánk s nem történtek-e diplomáciánk részéről olvan ténvek, amelvek erre az összhangra, amelye Olaszországgal való együttműködésünkben feltétlenül K 7.0 k séf mik van. zavarólag hathatnak. Mindenki sok gonddal és talán még több gondolattal olvasta, a legutóbbi belerádi eeryezménvt, amelyet Olaszország Szerbiával kötö+t. Mindenki gondolkodott ennek jelentősébe fölött. Én több jelentékeny külpolitikával foglalkozó úrral beszéltem erről az ügyről, véleményüket kérvén és meggyőződtem róla, hogy ők e tekintetben határozott véleményt vem akartak, vagy nedig nein tudtak formálni. Énen azért, mert Ut egy uj, az országra nézve elsőrendű ielentőséa'^el biró helyzettel állunk szemben, szükségesnek tartom, hos-v saját szerény véleményemet e tekintetben kifejtsem, hogv e tekintetben is némileg hozzájáruljak enp$k,a döntő jelentőségű ténynek s annak a helyzetnek tisztázásához, amelyet ez a szerződés eredményezett. Első tekintetre igenis, az a benyomásunk, hogy Jugoszláviával Itália megegyezett, megállapodásra jutott. Ez azt jelentené, hogy Olaszország hozzájárult azon törekvésekhez, amely törekvések megvalósítása a létért való küzdelméből folynak s amely törekvések megvalósítása egyedül lehet biztositéka Jugoszlávia további fenmaradá sának. Mert Jugoszlávia belső összetételénél fogva kell hogy tudja azt, hogy ott a szerb impérium állandóan fenn nem tartható; Jugoszláviában minden szerb tisztában van azzal, hogy igenis, Jugoszlávia csak akkor élhet, csak akor virágozhatik, csak akkor tehet szert nagyhatalmi pozícióra és fejlődésre. ha a nagyszláv gondolatba kapcsolódva bele, sikerül az északi szlávokkal egyesülve az orosz birodalomhoz csatlakoznia. A jugoszlávok tudatában vannak annak, hogy a francia koncepció alapgondolata a nagyszláv egyesülés tervénél az, hogy az orosz kolosszusnak, amely a múltban két irányban volt gyönge — még pedig politikai és katonai irányban — a katonai zsenik — a szerbek bekapcsolásával a politikai, a csehek bekapcsolásával pedig a gazdasági erőt adja meg. Ezért adja nekik ez a gondolat a legnagyobb kilátásokat, a legnagyobb reményeket, épen ezért kell, hogy feltétlenül ragaszkodjanak ehhez a célhoz, azért feltétlenül küzdjenek. Nem lehet hinni, nem lehet gondolni, hogy ezt a célt bármely átmeneti évi január hó 35-én, pénteken. 425 előnyért is feladják, hogy erről bármilyen előnyért le tudjanak mondani. Nem lehet azonban azt sem hinni, hogy Olaszország mindezzel nem lenne tisztában. Nem lehet hinni, hogy Olaszország olyan politikai lépésre, olyan politikai tényre határozaz el macát, amely Jugoszláviának ujabb erőforrást jelentene, amely Jugoszláviának erőt adjon arra, hogy a nagyszláv koncepció meeérjen, hogy ez a nagyszláv koncepció megvalósulhasson. Mert tudjuk azt, — látjuk Franciaország oolitikájából — hogy addig, amig az orosz birodalom nem mint nemzeti állam áll itt, addig nem tudják megvalósítani e szláv népeknek Oroszországgal való egyesítését, mert állandóan a világforradalonitól kell tartani, attól kell félni, hogy Oroszország megerősödve, a világforradalom gondolatára támaszkodva intéz majd Lengyelország ellen eery támadást, mint ahogy ezt már tette is volt. Ez a támadás az oroszok és németek egyesülésére fog vezetni és egy egységes frontba tömöritve ezeket a népeket, szembeállítja Franciaországgal, amelynek politikája ezt eredményezte. Épen ezért addig, amig Oroszország nem nacionalizál ódott, addig a várakozás, az időkihnzás politikájára vannak utalva a franciák, addig a várakozás, az időnyerés politikájára vannak utalva keleteuróDai exponensei, a szerbek és a csehek is. Nem lehet elképzelni, hogy mindezt világosan ne^ látná Itáliának annyira zseniális, annyi eredményeket produkált diulomáciája; lapját és diplomatái mindenkor aláhúzzák azt, hogy ők- igenis, nemcsak a francia dinlomáoia céljával vannak teljesen tisztában, de a közé*neurőpai és a keleteurópai helvzetet is a lehető legalaposabban ismerik. Akkor tehát, amikor ezt a szerződést Jugoszláviával megkötötték volt. más célok, más «,'ondolatok kell hogy lebegtek légyen az olaszok előtt, mint az, amelyet első tekintetre mindenki hajlandó elhinni, mint az, hoary Olaszországnak erőt adjanak arra, hoay belső rendet, teremtsen, belsőleg konszolidálódjék, hogy időt nyerjen arra, hosry átevezze ezt a belső krizist, leküzdje azt az ellentétet, amely közte és a horvátok között fennáll, hogv szabadkezet nverjen a macedóniai bandákkal szemben, szóval, hogy levegőhöz jusson. Kérdem tehát, — és talán mindenki kérdezni fogja, — hogy mi lehetett az olasz diplomáciának motívuma arra, hogy ezt a nag*yjelentőségü lépést megtegye? Sajnálatomra sem a magyar diplomácia, sem a magyar közvéleményt tájékoztatni hivatott sajtó ezt soha nem kommentálta, (Igás! Ucjy van! halfelől.) hanem ahelyett hallgatni igyekezett, s ezzel oly szinben tüntette fel a dolgot, mintha itt nagT vereség érte volna őket. Én hiszem, hogy habár a magyar nemzetnek ez a szerződés tényleg* előnyére szolgál is, ezzel a mi diplomáciáink mégis — hogy ugy mondjam — erős fricskát kapott Olaszország részérő], mert a szerződés megkötésének formája, az a körülmény, hogy az olaszok, akik aláhúzták és kifejezték magyar barátságukat, nem tartották szükségesnek e terveikről tájékoztatni római követünket, hanem ellenkezőleg a legnagyobb diplomáciai hallgatásba burkolóztak vele szemben, ezt mutatja. Diplomáciánknak ez erős fricska volt és az ügynek ez az agyonhallgatása azt mutatja, hogy e szerződés jelentőségét diplomáciánk megérteni nem képes, mert ha megértette volna azt, akkor megnyugtató felvilágosítást, megnyugtató tájékoztatást adott volna ennek a nemzetnek a Magyar Távirati Iroda utján. E szerződés létrejöttének mindenekelőtt tör-