Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-229
A nemzetgyűlés 229. ülése 1924. fásának útjában egyedül Magyarország állt; mert már akkor látni lehetett, hogy Franciaország az északi és déli szlávok egyesülését kívánja, már akkor kisült, hogy Benes gondolatai, Benes politikai iránya érvényesült Parisban, Benes gondolatai, amelyek Palacki történetíróra emlékeztetnek, aki azt mondotta, hogy: már ezer évvel ezelőtt a cseh nemzet Európa legnagyobb népeinek egyike volt, és ha akkor nem jelennek meg Európában a magyarok, akik őket az Adriától és déli testvéreiktől elszakitották, Európának ma is leghatalmasabb nemzete volna. Palacki ebben fejezte ki a cseh nemzeti gondolatot, s ez a cseh nemzeti gondolat volt, lett és maradt Csehország politikai alapeszméje. Ezt a politikai alapeszmét vette át a francia diplomácia, amely, mint tudjuk, KeletEurópa kérdéseiben nem eléggé tájékozott, s tájékozatlanságában teljesen átvette azt, amit az ő bizalmi emberei, a csehek, mondottak neki s követte el azokat a baklövéseket, amelyekért mi csak hálásak lehetünk neki, mert ezek a baklövések voltak azok, amelyek reményt nyújtanak nekünk arra, hogy jön a kibontakozás, ezek a baklövések voltak azok, amelyeknél fogva Franciaország mai domináló pozícióját az európai politikában, amelyet a világháború befejezése után elért, nap-nap után nagyobb és nagyobb mértékben veszíti el. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A világháború befejezte után az a szellemi válság, amely nálunk a. bolsevizmusra vezetett, éreztette hatását csaknem az összes hadviselt államokban; éreztette hatását Olaszországban is, s Angliában, erős munkanélküliséget idézve fel, antimilitárista szellemet, pacifista gondolatot váltott ki a soviniszta angol nép fiainál is sokakban. Ennek következtében Erópának egyedüli katonai hatalmává, de nemcsak Európának, hanem az egész kulturvilágnak legnagyobb katonai hatalmává Franciország lett, mert hiszen az életben minden relativ s így a katonai erők is azok. Erre a tényleges állapotra, a szuronyok erejére, erre a tényleges uralomra, amelyet ezen az alapon gyakorolt Európában a francia birodalom, építették fel kérlelhetetlen imperialista politikájukat s ez a kérlelhetetlen imperialista politika az, amely nyomott és nyom bennünket ezidőszerint is : ez a kérlelhetetlen imperialista politika az, amellyel meg kell küzdenünk és ez az imperialista politika az, amellyel gróf Bethlen ministereliiöknek kell megküzdenie akkor, amikor a kölcsön jegyében indított meg egy döntő jelentőségű külpolitikai akciót. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől, a középen és a balközépen.) Franciaország azonban kellett hogy számoljon mindjárt az első időben azzal, hogy Európának ez az aléltsága nem maradhat meg mindvégig : számolnia kell azzal, hogy azok, akiket ő ellenségeinek tekint, ismét talpra fognak állani, hogy ismét jön majd a konszolidáció : számolnia kellett azzal, hogy Anglia, amelyet belső nehézségei: az irkérdés, az egyiptomi kérdés, továbbá a törökökkel való ellentéte többé-kevésbé akcióképtelenné tett az európai Politikában, ismét megtalálja belső egyensúlyát és ismét méltó diplomáciai ellenfelévé lesz; számolnia kellett azzal, hogy az a lelki krizis is, amelybe a világháború Olaszországot vitte bele, meg fog szűnni: ezért Franciaországnak sietős volt az, hogy a maga politikai gondolatát, azt a politikai struktúrát, amelyet Európának adni akart, mielőbb megvalósítsa, Ez a politikai struktúra, mint mondottam, a nagy szláv gondolatra volt alapítva, évi január hó 25-én, pénteken.. 423 azért, mert igen jól tudta Franciaország azt, hogy Németország hátába feltétlen ellenfelet és Olaszország hátába megfelelő ellenfelet csak ugy állithat, ha a nagy szláv birodalmat az Adriáig kiterjeszti, természetesen ugy, hogy az a Földközi-tengeren is megfelelő pozicióra tegyen szert, saját katonai erejét kellőképen kihasználni engedi, és a kellő szövetségi polit ikii révén megfelelő értelemben fokozza, emeli. Épen azért, amikor a bolsevizmus alatt kitűnt, hogy Kun Béla katonái, nem is katonái, szedett-vedett hadserege játszva, könnyedséggel verte meg a cseheket: Franciaország a politikájának további kiépítését látta szükségesnek, mert látta azt, hogy az utódállamok milyen gyengék magukban, látta azt, hogy milyen könnyen végezhet azokkal külön-külön a még megmaradt, bár stratégiailag teljesen nekik kiszolgáltatott csonka Magyarország is. Ekkor vetődött fel az utódállamok egy szövetségben A^aló tömörítésének gondolata, hogy Magyarország így ne támadhassa meg, ne semmisíthesse meg külön-külön ezeket az njonnan keletkezett államokat, amelyekben nincs is meg c nemzeti egység, ahol nemzeti szempontok, belső összetétel tekintetében teljesen lehetetlen viszonyok vannak, mert hiszen ne felejtsük el, hogy például Csehországban két és fél millió cseh uralkodik 10 millió, vele ellentétben álló, idegen nemzetiségen. Tehát nemcsak az újonnan alakult államberendezés önmagát való megtalálásának nehézségeivel kellett és kell ezeknek megküzdeniük, hanem azzal a lehetetlenséggel is, amely népességük összetételéből adódik. Jugoszláviában hasonlóképen helyzet, hogy 4 millió szerb, akik a kultúrának legalacsonyabb fokán állanak az ottlakó összes nemzetiségek között, uralkodik kérlelhetetlenül több mint 8 millió vele ellenséges, más, idege n , nemzetiségen. Innen adódott az utódállamok tömörítésének, a kisentente megteremtésének gondolata. A kisentete-nak tehát nemcsak a francia politika a szülőanyja, hanem a kisentent volt hivatva arra, hogy Franciaországnak az a diplomáciai eszköze legyen, amely az ő keleteurópai Politikájának alapja, bázisa. Amikor diplomáciai akcióról beszélünk, nem szabad ezt a tényt szem elől téveszteni, és sohasem szabad elfelejteni, hogy Franciaország volt az, amely a kisententet saját érdekében létrehozta, (Ugy van! jobbfelol) ha tehát a kisentent kebelében bárminő ellentét merül fel, ha a kisentent bárminő befolyás által is gyengittetik, akkor az magára Franciaországra is visszahat és az a mű, amely Magyarország megfojtása, rabságbantartása érdekében teremtetett meg, maga is gyengül, veszít jelentőségéből. Tekintsük csak a további eseményekéi. Anglia lassan, de biztosan konszolidálódott. Megoldotta az ír kérdést, megoldotta az egyiptomi kérdést, és amikor Kemal pasa győzelmesen nyomult előre, megverve az angol politika kisázsiai exponenseit, a görögöket; akkor a plasztikus, az elasztikus. r angol f politika nem maradt megmerevedve régi állásüontj án, hanem azonnal alkalmazkodott az újonnan adott helyzethez. Nagy elhatározással más politikára határozta magát Törökországgal szemben ós Kemál pasával szövetséget kötött. Ez volt, az első csapás, amely Franciaországot európai politikájában érte. Ez volt az első téerla, amelyet abból a nagy diplomáciai épületből húztak ki, amelyre bazirozva, alapítva volt az egész nagy francia imperialista koncepció^ Amikor Anglia ezt a három nehézséget politikája kebeléből king*
