Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-228
Ü8 À nemzetgyűlés 228. illése 1924. évi január hó 24-én, csütörtökön. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) egy olyan érték destruálása akar lenni a parlamentben és parlamenten kiviil, amely érték a személytői is elvonatkoztatva, de a személyt is beleszámit va, minden józanul gondolkozó magyar embernek szent és hozzáférhetetlen. Ennek következtében azt kérem a parlamenttől, de a parlamenten kivül álló minden tényezőtől is, hogy méltóztassanak a magyar államfőben a magyar államfőt tekinteni, a magyar államfőben a magyar nemzet méltóságát tekinteni ós azért méltóztassanak az ő személyét a parlamenti vitákból kikapcsolni, egyébként pedig megadni neki azt a tiszteletet, amely megilleti és amelyet megérdemel. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. A képviselők a jobboldalon felállanak.) Elnök: Peidl Gyula képviselő ur személyes kérdésben kér szót. (Platthy György: Kár, hogy nem csináltak az ilyen emberekre házszabályt! — Peyer Károly: Tegnap lett volna itt, amikor a niinistert támadták! Sokkal okosabb lett volna! Azt hiszi, hogy a városházán van!) Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Annak előrebocsátásával, hogy engem nem érdekel különösképen az, hogy Platthy képviselő ur engem milyen embernek tart, (Platthy György: És viszont!) azt kívánom, személyes kérdésben itt kijelenteni, hogy amit én Héjjas Iván szereplésével kapcsolatosan a kormányzóról mondottam, azt egy idézetre alapítottam, amelyet a lapok szerint is Lendvai képviselő ur a Házban tegnapelőtt este elmondott egy Héjjas Ivánról szóló dicshimnusz közepette, amely dicshimnusz és a hozzá fűzött kommentár nemcsak hogy elnöki megjegyzésben nem részesült, nemcsak hogy semmi irányban meg nem cáfoltatott, de a kormánypárt részéről tapssal és éljenzésisel honorált atott. (Kováts-Nagy Sándor: Nohát ilyet ne állítson kérem! Ez nem áll ! — Mayer János : Hogy lehet ilyet állítani? Ez nem igaz!) Abban a beszédben, amelyet tegnapelőtt este Lendvai képviselő ur itt elmondott, ez a citátum is benne foglaltatott, én tehát teljes objektivitással jártam el. Ami pedig a ministerelnök ur helyettesének azt a figyelmeztetését illeti, hogy a kormányzó ur személyét ne vonjuk bele a vitába, én ennek a í'elhivásnak bizonyos korlátok között készséggel teszek eleget. A korlát pedig semmi egyéb, mint az, hogy ha én alkotmányos kötelességemnek érzem, hogy a kormányzó ur körüli dolgokért a kormányt felelősségre vonjam, ezt a jövőben is objektiv alapon meg fogom tenni. Egyébként nem jut eszembe a kormányzó ur személyét a vitába bevonni. Elnök : Lendvai képviselő ur személyes kérdésben kér szót. A szó a képviselő urat megilleti. Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Kötelességemnek tartom, hogy azzal a kontroverziáyal kapcsolatban, amely az én személyemmel és tegnapelőtt este elhangzott beszédemmel Összefüggésiben itt kifejezésre jutott, azonnal megtegyem a magam tiltakozó megjegyzéseit. T. Nemzetgyűlés! Mindazok a t. képvisel őtársaim, akik beszédem alatt itt voltak, emlékezhetnek rá, hogy én beszédem azon passzusánál, amelyben védelmembe vettem Héjjas Tvánt, azt mondtam, hogy Héjjas Iván soha a felelősség elől ki nem tért, Héjjas Iván azokban az időkben a nemzeti hadsereg akkori fővezérétől nyert megbizatása alánján iárt el, ami természetes, mert Héjjas Iván katonai személy volt, és a fővezér, mint legfőbb kato.nai személy, természetesen bizonyos parancsokat adott ki, amely parancsokért ó mindig vállalta a feleiősséget. (Felkiáltások a széisőbatOldalon: Ez az!) Ez az, amelynek elfér ditésére ön, t. képviselőtársam, az önök részerői megszokott fejlett technikával vetemedett. En először is nem a kormányzó ur őfőméltóságának személyét és nevét, és nem mint kormányzót tángáltam beszédemben. Másodszor, én nem azt állitottam, amit az önök mérgesen fejlett technikájú sajtója és ilyen tecnnikával ön is, t. képviselőtársam, állatott, hogy bizonyos atrocitásokra különösen és bizonyos időn túl a magyar nemzeti hadsereg akkori fővezére adta volna a közvetlen parancsokat. Tiltakozom minden olyan perfid beállítás ellen, amelynek célja kétségtelen és világos előttem. Nagyon jól tudom, hogy különösen azon az oldalon. sőt egyedül azon az oldalon fáj az, hogy én azon az estén felálltam és felidéztem itt az ellenforradalom szelleméit, megvilágitottam, hogy kik tették tüzeskatlanná ezt az országot, kik hozták be ide a sajtón, az Íráson keresztül a lélekmérgezés technikáját, kik tették tönkre ezt az országot. Nagyon jól tudom, hogy különösen azon az oldalon fáj az, hogy ezeket a fejtegetéseimet pártkülönbség nélkül igenis honorálta itt minden keresztényen és hazafiasán gondolkozó képviselőtársam. (Peidl Gyula: Ugy van! Meg is tapsolták!) Én erre a beszédre méltán büszke vagyok, annak minden mondatáért állom a felelősséget és az ellenem imént elhangzott vádat visszautasítom. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: A képviselő ur felszólalása közben inparlamentáris kifejezést használt, ha jól tudom a »perfid« szót használta. Ezért a képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Peidl képviselő ur személyes kérdésben kér szót. A szó a képviselő urat megilleti. Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Ezek után csak egyetlen egy rövid megjegyzésem van, annak konstatálása, hogy én semmi egyebet nem tettem, mint szószerint idéztem azokat, a szavakat, amelyeket Lendvai képviselő ur tegnapelőtt este itt elmondott. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha Lendvai képviselő ur velem vonatkozásban bizonyos fejlett technikáról beszél, akkor nem tudom, hogy ez mire vonatkozik, de azt tudom, hogy az igazság nyakának kitekerése tekintetében Lendvai képviselő úrral én nem vagyok versenyképes. (Derültség.) Elnök: Szabó József képviselő ur személyes kérdésben kér szót, A szó a képviselő urat megilleti. Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Tegnapi felszólalásom kapcsán szóvátettem a szociáldemokrata szakszervezeteknek a munkásbérmozgalommal szemben tanúsított, magatartását. Kabók képviselő or tegnap este távollétemben személyes kérdésben válaszolt felszólalásomra és próbálta korábbi eljárását igazolni. Vádakat hozott; fel a keresztényszocialista szakszervezetek képviselőivel szemben, vádakat, amelyek alaptalanok. Felfogásom az, hogy neki nem is volt joga vádaskodni, mert hogy ki vesz részt azokon a tanácskozásokon, az — mint Peidl kéuviselőtársam helyesen jegyezte meg" — egyedül az illető szakszervezet autonóm joga. Mégis kötelességem ezekre az alaptalan vádakra válaszolni, ivzt mondja az igen t. képviselő ur, hogv az illetők 1918-ban szélsőséges szociáldemokraták, a r kommunizmus alatt szélsőséges kommunisták voltak, a