Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

4:16 A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. Az nem döntő fontossága a kérdés megítélé­sénél, hogy mit csinált e tekintetben II. Vilmos, vagy Ferenc József. A döntő e tekintetben az, hogy a kormányzó nagyon helyesen felismeri Magyarország mai megszorult szegényes állapotát és helyzetét és ennek megfelelően takarékosságra, az igények leszállítására hivja fel a magyar társadalmat, már pedig a szavakkai ellentétben látszanak lenni a tények, amelyekért a kormány felelős és amelyeket a kormánynak meg kell szüntetnie. (Zaj.) Az idő előrehaladván, én az anyagom erre vonatkozó részét... (Zaj.) Elnök : Félnyolc van, kérnem kell a képviselő urat (Zaj.) szíveskedjék beszédét rövidesen befejezni. Peidl Gyula : Rögtön befejezem. Csak annak megvilágítására, hogy a magyar kormányzat bel- és külpolitikája a külföldön a meg nem fize­tett sajtóban milyen megítélésben részesül két közleményt kívánnék felolvasni azzal a meg­jegyzéssel, hogy az egyik közleményen — őszin­tén megvallva (Zaj.) — egy önkényes változtatást vagy hamisítást követek el, mert ez bizonyos részeiben nem bírná el a nyilvánosságot. Én tehát csak a tárgyi részét kivánom ismertetni. Itt van mindenekelőtt a Daily Héráidnak, a magyar politikára nézve a mai viszonyok között, — azt hiszem — egyáltalán nem közömbös angol munkáspárti lapnak ez évi január 3-án meg­jelent közleménye, amely azt mondja (olvassa): »A magyar kormánynak nyújtandó nemzet­közi kölcsönre vonatkozó tárgyalások előrehala­dott állapotba jutottak. A népszövetség tanácsa legutóbbi ülésén a tárgyalásokat nem tudta befe­jezni, a dolgot azonban nem akarta függőben tartani márciusban tartandó legközelebbi ülé­séig, felhatalmazta a magyar bizottságot, hogy ebben a hónapban teljes felhatalmazással intézze el az ügyet Londonban. Az egyetlen politikai feltétel, amelyet a kölcsön és a jóvátételi fizetések alóli egyidejű felmentés ellenében Magyarországtól kívánnak: nyújtson biztosítékot arra, hogy a pénzt nem fogja fegyverkezésének fokozására fordítani. A kisantant államai, amelyek határaik bizton­ságát féltik, ezen kikötéshez nagyon bölcsen ragaszkodnak. De vannak egészen más feltételek is, amelyekre ezt az országot kötelezni kell, mielőtt az angol kormány egy penny kölcsönt is garantál.« (Zaj jobbfelőlőL Halljuk! halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a pénzt nem egy képzelt fogalomnak adjuk, ame­lyet általában Magyarországnak hívnak, hanem a jelenlegi magyar kormánynak, s a kölcsön első eredménye ezen kormány helyzetének stabilizá­lása lesz. Ha pedig stabilizálni akarjuk a Horthy— Bethlen-rendszert, biztosítékot és garanciákat kell kapnunk, hogy jellegét jelentékenyen meg fogja változtatni. A legutóbb Csongrádról jelentett me­rénylet, ahol katonák bombát dobtak egy bál­terembe, ahol jótékonycélu bál volt, csak utolsó láncszeme egy hosszú sorozatnak, amely minded­dig büntetlenül maradt. A mai rendszer azzal kezdte véres működé­sét, hogy Héjjas és cinkostársai leírhatatlan ke­gyetlenkedések után Orgovány zsidó lakosságát felakasztották. Ezen idő óta a kormányok egyre változtak, de a fehér terror áldozatai ma is bör­tönben és koncentrációs táborokban sínylődnek, mialatt notórius gyilkosok, katonatisztek szaba­don járnak és nagy kegyben állanak. A jelen időpontban mindenesetre valamelyes küzdelem indul meg a Bethlen-kormány és a szélső terro­risták között, de a különbség közöttük nem na­gyobb, mint Bajorország diktátora, Kahr és a letűnt diktátorjelölt. Hittler között. Angliának évi január hó 24-én, csütörtökön. egyszerűen kötelessége, hogy ragaszkodjék a köl­csön olyan feltételeihez és az ellenőrzés olyan hatásos módszereihez, amelyek nem csupán a kis­entente államai határainak biztonságát garantál­ják, hanem védelmet nyújtanak a magyar mun­kások élete és szabadsága ellen intézett támadá­sokkal szemben is.« Elnök : Másodszor vagyok kénytelen kérni a képviselő urat, hogy szíveskedjék beszédét rövi­desen befejezni, mert ha az elnöki figyelmezte­tésnek nem méltóztatik eleget tenni, kénytelen volnék a képviselő úrtól a szót megvonni. Peidl Gyula : Rögtön befejezem. (Zaj és fel­kiáltások a jobboldalon: Melyik lapban volt ezl — Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Daily Herald! — Neubauer Ferenc: Kérjük a lap címét, mert ere­detiben szeretnők olvasni! — Zaj.) A Daily Herald 1924 január 4-ki számában jelent meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Maguk küldték be ! — Peyer Károly: Az a fő, hogy elfogadják, ha innen küldik be. Próbáljon ön mást beküldeni ! — Nagy zaj. Elnök csenget.) A másik közlemény a News Leader-nek, az angol munkáspárt hetilapjának ez évi január 11-iki számában jelent meg. (Nagy zaj a jobb­oldalon. — Olvassa) : »Az a javaslat, hogy a népszövetség tiz millió font sterling kölcsönt szavazzon meg Magyarországnak, a tanácsban meglehetős si­mán ment keresztül. A kisentente részéről Benes ragaszkodott bizonyos feltételekhez. Az eddigi táviratokból még nem lehet megállapítani, hogy milyenek ezek a feltételek. Mindenekelőtt főként pénzügyi természetűek. A Horthy-rendszer nyílt militarizmusát bizonyos korlátozásoknak akarják alávetni, de, amennyire meg lehet állapítani, a Népszövetség által felállított kikötések nem fedik azokat a szempontokat, amelyekhez az egész európai munkásmozgalom ragaszkodik. Magyar­ország nyíltan fittyet hány a demokrácia leg­elemibb külsőbb formáinak is. Budapesttől elte­kintve, a választások nyilt szavazás utján történ­nek, ami oly terrort jelent, hogy ez a nyugati agy­velő számára egyenesen elképzelhetetlen. Az elő­zetes letartóztatás egyszerű közigazgatási utasí­tásra még mindig érvényben van. »Az Ébredő Magyarok bandái továbbra is fen­tartják az uralkodó reakciós kaszt terrorját, amely ismert bestialitásával egyformán fordul szak­szervezetek, szocialisták és zsidók ellen. A leg­utóbbi ténykedésük az volt, hogy bombát vetettek egy jótékonycélu mulatságba.« (Kovács Nagy Sándor : Ez már az előbbiben is benne volt. — Zaj.) »Ez csak a legutolsó a számos hasonló eset közül, melyek vagy büntetlenek maradtak, vagy rögtön amnesztiában részesültek.« (Zaj jöbbfelöl.) »Ha a népszövetség nem szab kellő feltételeket, akkor ez a feladat az uj munkáspárti kormányra vár. Csupán arra van szükség, hogy felhívja Horthy kormányzó figyelmét azokra a lefektetett és elfoga­dott feltételekre, amelyek alapján 1919-ben Anglia képviselője, Cuningham ezredes Wienben a fehér restauráció alapjait lerakta Amig ezek a Nagy­britannia kormányának tett ígéretek beváltva nincsenek, kölcsön nyújtására szükség nincs.« Ezeknek az alapoknak lerakása, az én meg­ítélésem szerint, Cuningham angol ezredes részé­ről csak Bethlen István gróf ministerelnökkel történhettek, mert tudtommal ő tárgyalt akkor Bécsben Cunningham-mel. T. Nemzetgyűlés! Hogy befejezzem, abban kivánom reasszumálni a felfogásomat, hogy a magyar kormány eddigi bel- és külpolitikája semmi tekintetben sem nyújt alapot arra, hogy a haladás irányában tájékozódó politikus vagy ennek az országnak bármely polgára vele szem­ben bizalommal viseltethetnék. (Ugy van! a szélső-

Next

/
Thumbnails
Contents