Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

414 \A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. hoerv egy és ueryanaz a kormány hat hónaüon belül igy megváltoztathassa felfogását ilyen alap­vető, sorsdöntő kérdésben. A kölcsönnel kapcsolatosan fel kell említenem, ami talán nem titok, hogy én a kormány egész külpolitikáját kezdettől fogva nem helyeslem. Igaz, hogy belpolitikáját sem kevésbé helytelenítem. Nem helyeslem azért, mert igénytelen megítélésem szerint az eurónai politikai konstelláció bennünket kényszerűséggel arra utal. hogv a kisentente országai felé orientálódjunk. Minden megmozdulás Magyarországon, amely ellenséges színezetű ezek­kel az országokkal szemben, logice csak oda vezet­het,hogv ezt a kisentente-ot velünk szemben mindig szorosabbra és szorosabbra fűzze. Meg akkor is, ha köztük bizonyos, kisebb vagy nagyobb érdek­ellentétek állanak fenn. minden magyar meg" mozdulás arra Veszteti őket. bogy ezeken az eset­léces ellentéteken túltegvék magukat, és egye­sülésre ösztönzi őket az elképzelt közös ellenséggel, Magyarországgal szemben. Miután másrészt nem lehet véleményeltérés közöttünk afelől, hogy az adott viszonyok között nedig szó sem lehet arról, hogy támadóan lép­hessünk fel akármilyen jogosnak hitt okokból is, ennélfogva a józan ész azt parancsolja, hogy a kényszerhelyzetből levonva a konzekvenciákat, igyekezzünk olyan politikát folytatni, amely Magyarországot nem tünteti fel ellenségnek, amely megnyugtatólag hat, amely nyugalmat biztosit és amely tehát bizalmat is kelthet velünk szemben. Csak ilyen üolitika vezethet oda, hogy a Magvarországra nézve szükséges bizalmat az egész külföldön megszerezhessük és igénytelen felfogásom szerint ilven politika hiányában ju­tottunk el oda. hoffv ma sem tudjuk, hogv az ország kap-e külföldi kölcsönt, de azt tudjuk, hosry ha kan, akkor annak feltételei hasonlitha­tatlanul súlyosabbak lesznek anyagi és morális szempontból, mint amilyen feltételek mellett Ausztria kölcsönhöz juthatott. A felelősség szempontjából kell hogy leszö­gezzem azt a tényt, hogv amikor a ministerelnök ur elsőizben utazott külföldre a kölcsönnel kap­csolatosan, akkor én két kérdést vetettem fel egy akkor tartott bizalmas konferencián. Az egyik az volt: egyetért-e velem a ministerelnök ur abban, hogy az európai politikai konstellációk között a kisenfente országainak ellenzése mellett külföldi kölcsönt egyáltalán nem kaphatunk, és ha ebben velem egyetért, akkor előkészitette-e megfelelő politikai előrelátással a talajt a kisentente orszá­gainak kormányainál arra, hoey ez az ellenzés a külföldi kölcsönt meg ne akadályozza! A ministerelnök ur egyik kérdésemre sem tudott akkor kielégítő választ adni. ennek meg­felelően nem lehet kielégitő az eddigi kölesön­tárgyalások eredménye sem. Nem kivánok ma belemenni annak vitatásába, vájjon megfelelő más politikával mennyiben lehetett volna kedve­zőbb, célravezetőbb, mert megfelelőbb összegű kölcsönhöz jutni és mennyiben lehetett volna kedvezőbb feltételeket elérni. Azt azonban le kell szögeznem, t. Nemzetgyűlés, hogy ha itt a minis­terelnök ur azon panaszkodik abban a már emii­tett beszámolóiában, hogy a külföldön tévesen Ítélik meg Magyarország gazdasági helyzetét, amennyiben ott felfogás, hogy egyrészt bud­getális r szempontból, másrészt a korona külföldi értékelése szempontjából Magyarország sokkal kisebb összeggel sokkal könnyebben talpra áll hat. mint Ausztria, ha. mondom, a ministerelnök ur e tekintetben itt panaszokat hangoztat, akkor a panaszok előidézéséért a magyar kormányzat a felelős. Mert hogy a korona Zürichben jobban érté­keltetik még ma is, mint az osztrák korona, évi január hó 24-én, csütörtökön. annak a magyar kormány erőszakos pénzügyi üolitikája az oka, amely, nem tudom, milyen fikcióból kiindulva vezetett oda, hogy Zürichben a koronát pedig tartani kell. ha akármi történik is. (Zaj a, jobboldalon. — Batitz Gyula: Ki az elnök odaát? Nincs még megválasztva?) Én teljes tisztelettel azon a véleményen vagyok, hogy a képviselő uraknak nem köteles­ségük meghallgatni egy nekik nem tetsző beszé­det. (Csontos Imre : Meguntuk már kegyetlenül! Meguntuk már magát! Mée 1 a bűnünket sem untuk meg ugy, mint magát!) A képviselő urak­nak módjuk van arra, hogy egy ilyen beszéd meghallgatása ellen védekezzenek, azonban, azt hiszem, bátran illojálisnak nevezhetem azt az el­járást (Rassay Károly: Ugy van!) ha itt egészen gyűl ésszerűen hátat forditva állnak össze a t. kép­viselő urak privát fraccsra. (Csontos Imre: Nem is komolyan beszélt! — Fakovszkv István: Itt szakértő nyilatkozott! — Peyer Károly: Lloyd George megszólalt! — Csontos Imre: Kevés ko­molyság van bennük! — Peyer Károly: Karcagi tudós! — Rakovszky István: In vino Veritas! — Csontos Imre: Én nem ittam annyit, mint a kegyelmes ur, mióta megvagyok, annyi bizonyos! — Peyer Károly: Talán az a hiba! — Folyto­nos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Peidl Gyula: Az imént már érintettem, hogy egy olyan politika inaugurálása szükséges, amely megnyugvást kelt. amely a körülöttünk levő or­szágok biztonságérzetét nem zavarja. Egy ilyen politikának előfeltétele azonban már régen is az volt és ma is az, hogy itt semmiféle titkos ala­kulatokat ne tűrjön meg a kormány. Ebből a szempontból egy kicsit elkésettnek, sajnálatosan elkésettnek tartom, ha ezt az úgynevezett alföldi brigádot a kormány csak most oszlatja fel ko­molyan és elhatározottan. (Saly Endre: Még nem biztos!) Méltóztassék elképzelni a hatását ennek. — velem együtt talán emlékeznek a képviselő urak — hogy néhány hónappal ezelőtt valamilyen külföldi ellenőrző bizottság — nem tudom mi a hivatalos címe — kiszállt Kecskemétre és ott fegyvereket keresett. Akkor ott fegyvereket nem találtak és eredménytelenül visszajöttek onnan. Most azután — egypár hónappal később — kiderül, hogy ott igenis voltak fegyverek, hogy alföldi brigád cimen onnan szerveztek bizonyos fegyveres titkos alakulatokat, onna_n neveztek ki helyi brigádparancsnokokat, stb. És a kormány ma nem tudom milyen okból, nagyon szőrmentén bánik ezzel a brigáddal és kiállítja neki a bizo­nyítványt, hogy hiszen ez a kormány tudtával alakult annakidején. Hja, de ha azok a külföldi urak elmentek Kecskemétre fegyvert keresni, akkor azok ugy látszik, jobban voltak informálva, mint én és sok más ember, akik az alföldi bri­gádról mostanáig nem tudtunk semmit. Azok azonban elmentek oda fegyvereket keresni, tehát minden esetre tudtak valamit a dolog felől. És ha most kiderül, hogy ez az alföldi brigád a kor­mány támogatásával szerveződött, akkor ez sem­miképen nem lehet alkalmas arra, hogy a kor­mánnyal szemben a bizalmat megerősítse vagy csak meg is teremtse. Ellenkezőleg, ez a legnagyobbfoku bizalmat­lanságra ad okot és az én véleményem szerint erre Magyarországnak nem szabad okot adni, mert én ugy ítélem meg a dolgot, hogy az orrá­nál tovább nem látó büszke magyar örülhet annak, ha a szomszédos országokban olyan intézkedése­ket lát, amelyek arra vallanak, hogy félnek tő­lünk. Én azonban azt gondolom, hogy erre csak az orránál tovább nem látó büszke magyar kebel dobbanhat nagyot, mert belőlem ez szomorú ha-

Next

/
Thumbnails
Contents