Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. azért küldtek ide választóim. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy akár magamnak, akár a t. túloldalnak kényelmét tekintsem döntőnek (Szijj Bálint: Nem a kényelemről van szó! Az ország idejéről és a pénzéről!) és szórakoztassak, (B. Podmaniczky Endre: De nem az, hogy egész nap !) hanem az a kötelességem,. .. (Peyer Károly: Amennyi szükséges rá! Sok gazság elmondásához sok idő kell! — Schandl Karoly: Akkor mi nagyon sokat mondhatnánk! — Peyer Károly: Csak rajta! Tegnap már Eckhardt fenyegetőzött, hogy ő beszél. Miért nem beszélnek ? Azt mondta, hogy ha ő beszél, akkor baj lesz ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Peyer és Szeder képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben lenni ! (Zaj jobbfelől.) Csendet kérek a jobboldalon is, képviselő urak! (Kuna P. András: Keményfejűek! — Szeder Ferene : Tapintsa meg a koponyáját!) Csendet kérek ! (Peyer Károly : Egy rendes kormány nem tűri az ilyet ! Azt mondta : »ha én beszélek, baj lesz !«) Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, választóimnak tartozom azzal, hogy azokat a gondolataimat, amelyeket az ország érdekében lévőknek tartok, itt kifejezésre juttassam (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) ; tetszik ez, vagy nem tetszik valakinek, az rám nézve döntő jelentőséggel nem bir. Én ezt a kötelezettséget vélem itt teljesíteni akkor is, amikor a külföldi kölcsönnel kapcsolatban kivánok néhány megjegyzést tenni. Előrebocsátom, hogy érdemben a kölcsön kérdésével nem kivánok foglalkozni. Azért nem, mert nem ismerem annak a körülményeit, nem ismerem annak a pontos feltételeit és én készséggel deferálok annak a felfogásnak, hogy a külföldi kölcsönről akkor mondjuk el érdemben véleményünket, ha az egész kérdés-komplexumot a maga részleteiben ismerni fogjuk. (Horváth Zoltán: Akkor már késő lesz! Akkorára már elintézték !) De általánosságban kénytelen vagyok néhány megjegyzést tenni a kölcsönnél kapcsolatosan. így nevezetesen azt, hogy a ministerelnök ur a kölcsönnel kapcsolatosan ismételten tanújelét szolgáltatta árinak, hogy Magyarországon komoly alkotmányosságról beszélni nem lehet, vagy tanúbizonyságát szolgáltatta annak, hogy a ministerelnök ur a nemzetgyűlést nem tekinti alkotmányos tényezőnek.^ Az történt ugyanis, hogy a ministerelnök ur a párisi tárgyalások alkalmával a jóvátétel címén terhünkre irt évi 10 millió aranykorona fizetésére nézve fentartást jelentett be azzal az indokolással, hogy erre nézve az alkotmányos tényezők véleményét kell kikérni. Aztán elment Londonba s ott bejelentette, hogy ezt a fentartását visszavonja. Közben itt járt Budapesten; a nemzetgyűlésen ismertette némileg a kölcsön kérdését. de nemcsak hogy nem jutott eszébe ennek az alkotmányos^ tényezőnek, a nemzetgyűlésnek véleményét kikérni, nemcsak, hogy nem tartotta szükségesnek, hogy legalább a pártok képviselőivel tanácskozzék, hanem épen ellenkezően, — ellenkezően párisi kijelentésével, — arra kérte a nemzetgyűlést, hogy hallgasson, hogy ne mondjon véleményt. Ezt mondta itt a ministerelnök ur. (Olvassa): »Tehát kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést, hogy addig is, amig egy ilyen ismeretlen X-szel állunk szemben, a magyar nemzetgyűlés ne ad" jon utasítást. t sem pedig ne hozzon határozatot ebben a kérdésben, hanem bizza meg a magyar kormányt, hogy legjobb belátása, tudása szerint igyekezzék a kérdésben eljárni. Ha itt a nemzetgyűlésen ebben a kérdésben ma bármilyen hatáNAPLÓ XIX. évi január hó 24-én, csütörtökön. 413 rozatot hoznak, kijelentem, hogy a magyar kormány ezt bizalmatlansági votumnak kellene, hogy vegye. Hiszen a nemzetgyűlés idejében abban a helyzetben lesz, hogy e felett a kérdés felett dönthessen, s egy olyan tervet, amely túlzott reparációs fizetéssel áll kapcsolatban, visszautasíthasson.« Én, t. Nemzetgyűlés, a ministerelnök urnák azt a álláspontját, amelyet Parisban kifejezésre juttatott, vagy azt "az álláspontját, amelyre itt helyezkedett, külön-külön teljesen korrektnek és elfogadhatónak tartom; a kettőt egymás mellett egészen lehetetlennek látom, mert a kettő homlokegyenest ellenkezőt mond. »Parisban fentartással élek, hogy az alkotmányos faktorokat megkérdezzem«, Pesten pedig a nemzetgyűlést arra kéri, hogy hallgasson, ne mondjon véleményt, mert ha véleményt mondana, akkor ezt bizalmatlanságnak tekintené. Ez, — azonkívül, hogy súlyos ellentmondás, — ismétlem, a nemzetgyűlésnek, mint alkotmányos faktornak legalább is a lekicsinylését jelenti. T. Nemzetgyűlés! Én a ministerelnök ur legutóbbi beszédével kapcsolatban, amelyből ezt a citátumot felolvastam, egy intervjutadtam, amelyben egy hasonlattal éltem, amellyel kapcsolatosan azonban — miután az félreértésre adott alkalmat — annak idején itt készséggel kijelentettem, hogy hasonlatommal a ministerelnök ur egyéni integritását nem akartam bántani^ Lényegileg azonban azt. amit abban az intervjuban mondtam, kénytelen vagyok teljes egészében fentartani; még pedig azért, mert hivatkozhatom arra, hogy a ministerelnök ur maga is a jóvátétellel kapcsolatban ugyanazt mondta, amit én mondtam a legutóbbi beszéd kapcsán. A ministerelnök ur ugyanis Hódmezővásárhelyen 1922 november 19-én a kölcsönnel kapcsolatban a következőket mondotta (olvassa): »Mi aláirtuk a trianoni szerződést, amelyben a reparáció kérdése szabályozva van. Ennek ellenére azt mondjuk, hogy Magyarország nem bir reparációt fizetni és az a kormány, amely könnyelműen — tehát még a szót is használja — reparációs fizetéseket vállal, az országot belekergeti és belehajtja abba a sülyedésbe, amelyben most Ausztria van.« Ennek kapcsán én csak azt kivánom itt a tisztelt Nemzetgyűléstől, hogy a kormány politikájának megítélésével kapcsolatosan ne kívánjanak tőlem enyhébb megítélést, mint amilyent ebben a kérdésben maga a ministerelnök ur alkalmaz. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el) Nemcsak ez a ministerelnöki nyilatkozat áll rendelkezésre. A kormánynak még ma is tagja Rakovszky belügyminister ur, aki a kölcsönnel kapcsolatosan ugyancsak hasonlóan nyilatkozott 1923 július 8-án. Azt mondta (olvassa): »Azt hiszik ezek az urak, akik ma Európa, békéjét akarják diktálni, hogy békét diktálnak akkor, amikor még további nedvet akarnak kisajtolni az immár kipréselt citromból ? Tévednek saját maguk politikájában, amellyel biztosságukat akarják megszerezni, mert belőlünk, legyőzöttekből több hadisarcot, több anyagi előnyt kipréselni többé nem lehet.« Én, mint ellenzéki képviselő azon az állásponton vagyok, hogy a kormányok nem változtathatják felfogásukat máról holnapra súlyos, az ország jövőjére kihatással bíró kérdésekben. Nem lehetséges, hogy a kölcsön kérdésében ilyen határozottan elutasitó állásfoglalás után hat hónappal később a ministerelnök ur saját elhatározásából, alkotmányos faktorok hozzájárulása nélkül jóvátételi kötelezettségeket vállaljon az ország terhére. Nem tartom lehetségesnek, nem tartom a politikai morál szempontjából akceptábilisnak, 57