Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

412 A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. esetében hozzá keli tennem még azt is, hogy ez az önérzetes ember sokat szenved idegenben. Meglátszik ez Írásain is, azon amely nosztalgián, amely még a legepésebb és leggunyosabb szatírái alól is kitetszik.« Ez a 30 millió magyar megálmodójának gondolkozása néhány — mint ő mondja két-három — emigráns Íróról. Tudomásom szerint nagyon sokan vannak az emigránsok között, akiknek lelkét semmi bűn nem terheli. (Barthos Andor: Akkor miért vannak odakünn? — Vanczák János: Mert itt a Dunába dobálták volna őket, mint Somogyit. — Zaj jobb felől. — Kuna P. András: Mesebeszéd! — Peyer Károly: És a hullák, amelyek dróttal összekötözve napokon keresztül úsztak a Duna hullámain ! Ez is mesebeszéd? A pilisesabai táborból! — Schandl Károly: Menjünk vissza messzebb: a forradalomig! — Peyer Károly: Mindenhova vissza kell térni: előbbre is! — Sehandl Károly: De októberre nem térnek vissza ! — Peyer Károly: De igen! Egészen a háború kezdetéig menjünk vissza. — Zaj.) Elnök : Peyer képviselő urat kérem méltóztassék csendben maradni. (Peyer Károly: Másutt a háborús uszitókat lecsukták!) Peyer képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. (Folytonos zaj.) A jobboldalt is kérem, méltóztassanak csendben maradni. (Peyer Károly: Csak a háború elejéig.) Peyer képviselő urat rendreutasitom. Peidl Gyula : Semmi okom kitérni a felhívás elől. Én mint a Berinkey-kormánynak volt tagja készséggel vagyok hajlandó visszamenni októberig is, készséggel vagyok hajlandó vállalni minden cselekedetemért a politikai és jogi konzekvenciákat, de a kérdés meggyőződésem szerint októberrel nincs elintézve. A történelem igazolni fogja és minden objektíven Ítélkező ember ma is kell hogy igazolia, hogy október csak következmény, következménye a háborúnak (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és következménye a háboruelőtti Magyarország egyoldalú osztályuralmi politikájának. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Barthos Andor: Már unalmas! Minduntalan felmelegítik!) Önök melegítik fel újra a dolgokat. Ha önök vissza akarnak menni, nekem ez ellen semmi kifogásom nincs, de a háború okozóit is ki kell nyomozni! (Horváth Zoltán: Ott kezdjük! — Szomjas Gusztáv: Tessék a külföldön kinyomozni, nem pedig itt! — Vanczák János: Akik az utolsó csepp vérét is kiszívták a magyar nemzetnek az ötesztendős háború alatt!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Peyer Károly: Mentek szónokolni József főherceghez, hogy éljen a háború ! — Vanczák János: Az utolsó sánta embert is kivitték a frontra!) Csendet kérek. Peidl Gyula: Az általam is nagyon tisztelt Rákosi Jenőnek ebben az írásában csak egy tévedést fedezek fel, ahol azt mondja, hogy Farkas Antal bátran maradhatott volna. Hát persze, hogy maradhatott volna, ha vállalta volna azt a kockázatot, amelynek áldozatául esett Somogyi Béla, Bacsó Béla, Cservenka Miklós és nem tudom még mennyi ismeretlen azok között, akiknek egy részét, azt hiszem, kis részét, tegnapelőtt itt Drozdy Győző és Saly képviselőtársaim felolvasták- Ha ezt a kockázatot vállalta volna Farkas Antal, akkor maradhatott volna. De nem mindenkinek volt idegzete ennek a kockázatnak vállalására. Más alkalommal, ha ennek szüksége felmerülne, nagyon érdekes és nagyon jellemző adatokat mondhatok el arra nézve, hogy például miért nem voltam én hajlandó vállalni azt a kockázatot, amelynek Somogyi és társai áldozatul estek. Ország-világ tudja és tudta, hogy nekem a bolsevikokkal semmi közösségem nem volt és engem mégis olyan momentumok kényszeritettek évi január hó 24-én, csütörtökön. távozásra és az emigrációban két évig nyomorgásra, amelyek elől nem lehetett kitérnem. Nem kívánom most ismételni ezeket a momentumokat, — mondhatom, nagyon érdekesek és jellemzőek az 1919-iki állapotokra — hanem azt kívánom itt leszögezni, — és megint a morálra vagyok kénytelen hivatkozni — hogy az én morális érzékem lázadozik az ellen a gondolat és az ellen a tudat ellen, hogy én itt lehetek és a magyar nemzetgyűlésen elmondhatom véleményemet, ellenben Garami Ernő, Lovászy Márton, Buchinger és még többen hasonlók az országtól távol kénytelenek tartózkodni, jóllehet semmi egyebet nem követtek el, mint én, (B. Podmaniczky Endre: Kun Béla sem követett el?) azt, hogy lehetetlen időben lehetetlen cselekedetekre vállalkoztak, arra, hogy megvalósítsák a lehetetlent és megmentsék az országot, Ezt követték el ezek az emberek és azonkívül még egyet: politikai felfogásukat időközben nem idomították az itt uralomra jutott rezsim felfogásához. (Bogya János: A tapasztalatokon nekik is okulniok kellett volna!) Az én jogérzékem és emberi érzésem lázadozik arra a gondolatra is, — nem akarok ezzel egyént bántani — hogy nagyatádi Szabó István itt minister ma is, mert a felfogását módosította és alkalmazta az uj irányzathoz, (Szabó István (nagyatádi) földinivelésügyi minister: Nem azért!) Garami Ernő és Lovászy Márton pedig emigrációban élnek, mert politikai meggyőződésükhöz ragaszkodnak. (Schandl Károly: Nem vett részt a forradalom szervezésében ! — Horváth Zoltán: Nem vett részt? Március 21-ig minister volt! A forradalmat a háború csinálta!) Elnök: Csendet kérek! Peidl Gyula: Az a kérdés, hogy ki csinálta a forradalmat. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Őrület ilyent mondani, hogy én csináltam!) Nagyatádi Szabó István persze hogy nem csinálta a forradalmat, de nem csinálta Garami Ernő sem, Lovászy Márton sem, azonban egyenlően tagjai voltak a nemzeti tanácsnak, amelyből a forradalmi kormány legnagyobbrészt kialakult. (Horváth Zoltán: Mert ma hatalmon vannak, elfelejtenek neki mindent! Ilyen cinizmust életemben nem láttam!) Határozati javaslatot nem terjesztek elő, mert azt gondolom, . .. (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Horváth Zoltán: Ugyanannak a kormánynak volt tagja !) Horváth képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Peidl Gynla:... hogy vagy sikerült a t. nemzetgyűlést és a kormány képviselőit meggyőznöm arról, hogy az amnesztia kérdése teljesen megérett a megoldásra, vagy nem sikerült meggyőznöm. Ha nem sikerült, akkor a netalán beterjesztendő határozati javaslatomat amugyis elvetnék. Semmi célját nem látom tehát annak, hogy ilyen javaslatot beterjesszek, mert ha sikerült i meggyőznöm az illetékes urakat álláspontom helyességéről, ez remélhetőleg arra fogja indítani őket, hogy cselekedjenek is ilyen irányban. Az idő előrehaladottsága következtében csak egészen röviden kívánok a külföldi kölcsön kérdésében néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Hedry Lőrinc: Még van egy félórája! Hadd beszélje ki az időt !) Méltóztassanak elhinni, hogy nekem ez nem passzió. (Derültség jobb felől. — Hedry Lőrinc: Nekünk sem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Szijj Bálint: Ha mind a 240 képviselő ennyit beszélne az indemnitáshoz !) Peidl Gyula: Elhiszem, hogy önöknek sem passzió! (Derültség jobbfelől.) Én azonban ugy ' érzem, (Pakots József; Kötelessége!) hogy nem