Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

410 A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. nem voltak hatóságok, s mindaz, amit a tanácskormány rendeletei alapján mint állami feladatot cselekedtek, egyéni cselekedetek voltak, amelyek, ha azok végrehajtásához az államhatalom kényszerítő erejét vették igénybe, mint közönséges bűncselekmények büntetendők.« így konstruálódott meg az elvi alap ahhoz, hogy akik a tanácskormány rendelkezéseit akár falvakban, községekben, akár a városban, akár a közigazgatás, akár az igazságszolgáltatás terén, más területen lefolytatták, ezeknek tetteit egyéni cselekedetnek minősítették és ezen az alapon a gyorsított eljárás szerint ezek a birói tanácsok, mint egyéni cselekedeteket birálták és Ítélték el ezeket. A biróság ilyen lehetetlen jogi konstrukció mellett arra az álláspontra helyezkedett, hogy abban az időben Magyarországon minden polgárnak tudnia kellett, hogy ez egy illegális kormányzat, hogy ez nem jogosult a kormányzásra, és tehát senkinek sem volt joga, aki ezt tudta, akinek tudnia kellett, a kormány rendelkezéseinek végrehajtásában segédkezni. Azt gondolom, hogy ezt a jogi elvet, ha száz percentnyire érvényesíteni akarták volna a proletárdiktatúra bukása után, akkor Magyarországon talán nagyon kevés kivétellel minden embert le kellett volna tartóztatni. Mert nemcsak az állami, községi és megyei alkalmazottak, nemcsak a hadsereg, a rendőrség és csendőrség tagjai, hanem az egész közigazgatási apparátus kényszerből rendelkezésére állt ennek a kormányrendszernek és végrehajtotta jól vagy kevésbé jól, vagy rosszul ennek a tanácskormánynak határozatait, hanem körülbelül ennek az országnak minden felnőtt lakosa résztvett abban az aktusban, amely ezeknek a funkcióknak betöllésére, választás utján a megbízást adta. Az más lapra tartozik azután, — aki itt volt, itt élt Budapesten és az országban, és végigélte ezeket az úgynevezett választásokat, az tudja, hogy ezek a választások hogyan folytak le, — hogy Budapesten pl. mondjuk egy ötemeletes bérkaszárnyában, ahol száz vagy még több felnőtt ember lakik, ott a házbizalmi férfi a kormányrendelet alánján a forradalmi törvényszókkel való biztatás mellett összecsőditette a lakókat és azt mondta: most megyünk, és demokratikus jogunkat fogjuk gyakorolni, szavazni fogunk, (Beck Lajos: Testületileg, titkosan!) és azután egy iskola kapuján egy ember belépett, kapott egy szavazólajstromot, amelyen két-háromszáz név szerepelt, de ideje sem volt, hogy megnézhesse a neveket, hogy esetleg változtathasson azon, mert a katonák sorfala között az utána következők nyomták ós tolták előre és anélkül, hogy megnézhette volna a listát, mikor az urnához ért, le kellett adnia azt és le kellett szavaznia. De de faeto mindenkinek le kellett szavaznia és kevés ember lehetett olyan, aki ez elől kibujt, (Egy hang jobbfelol: Ez 1919-ben volt!) 1919-ben, a diktatúra alatt! (Szijj Bálint: Propper képviselő ur azt mondja, hogy ez különb kormányzat volt. mint a mostani! — Egy hang balfelöl: Elég tárgyilagosan mondta, ennél tárgyilagosabban nem beszélhetett volna.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak, jobbról és balról. (Egy hang balról: Hát a bolsevizmust sem szabad kritizálni! — Zaj.) Peidl Gyula: De, t. Nemzetgyűlés, akárhogy folytak le ezek a választások, az emberek kényszerítve voltak arra, hogy résztvegyenek abban az aktusban, amely megbizást adott a szavazataival a megválasztott funkcionáriusoknak, tehát alátámasztotta ezt az uralmat és ezen az alapon én azt hiszem, hogyha ezt a megkonstruált elvet száz százaléknyira érvényesíteni kivánnánk, akkor Magyarországon minden embert le kellene vagy évi január hó 24-én, csütörtökön. le lehetne tartóztatni, ha még hozzáveszem ehhez azt is, hogy a gyorsított eljárás alapján nem jog volt, hanem kötelesség volt a feljelentettet letartóztatni. Efölött nem diszponálhatott a biróság vagya rendőrség, akit feljelentettek, azt le kellett tartóztatni. (Egy hang balfelbl: Még csak alá se kellett irni a feljelentést!) Az eljárás során s az így megkonstruált elvi alapon a szerencsétől függött egyszerűen az, vájjon felmentik-e, vagy pedig attól függött, hogy mikor kerül birósági ítélet alá, mert szigorúbban Ítéltek 1920. év folyamán vagy annak első felében, mint annak második felében és a kedélyek lehiggadásával enyhébben Ítélkeztek azonos, úgynevezett bűncselekmények felett 1921 folyamán. Tehát attól is függött, mikor kerül az illető birósági eljárás alá. De másrészt az előzetes letartóztatása is az illetőknek eltarthatott egy-két esztendeig is, mielőtt biróság elé kerültek. T. Nemzetgyűlés! Én azt gondolom tehát, hogy mindezekből bátran vonhatom le azt a jogi konklúziót, hogy ezek az Ítéletek, amelyek^ nem normális törvénykezési alapon, birósági eljárási alapon jöttek létre, teljesen megérettek ma az ötödik esztendőben arra, hogy legalább is általánosságban revízió alá kerüljenek. Az én érzésem szerint, .miután majdem kivétel nélkül politikai vétségekről van szó, megérettek arra is. hogy általános amnesztiát kapjanak. (Propper Sándor: Fgy A^an ! Ez kell !) Tisztelt Nemzetgyűlés! Én nem kívánom itt részletesen ismertetni, hogy milyen okokból és milyen indokok alapján hozattak ezek a szerintem túlszigoru Ítéletek, de egy csoportot, mint talán a legki vállóbbat, fel kell hoznom. A tanácskormány kiadott egy rendeletet, amelyik elrendelt bizonyos rekvirálást és az^ ilyen rekvirálások csodálatosképen akkor a vidéken folytak le, nemcsak a falun, hanem a városokban, a lakásokban, az éléskamrákban is megtörténtek. A tanácskormány tehát kiadott egy rendelkezést a rekvirálásról, most az aiárendeit közegek, mondjuk a falusi direktórium továbbadta a, rendelkezést, és miután minden rendelkezés a forradalmi törvényszékkel való fenyegetéssel volt fűszerezve, hát bizony, azt hiszem, ezer ember közül kilencszázkilencvenkilenc volt olyan, aki végrehajtotta. Tehát a falu direktóriuma továbbadta a rendelkezést, és elrendelte vagy elvégezte a rekvirálást. Erre a bűntettcsoportra a gyorsított eljárások alkalmazták a zsarolást, a magánlaksértést és a jogtalan eltulajdonítást és nem. tudom én, micsodát. A tanácskormány elrendelte a fegyverek beszolgáltatását, s a direktórium kiragasztott egy plakátot erre vonatkozólag a faluban, vagy kidobol tattá, — ahogy épen szokás — hogy tessék a fegyvereket beszolgáltatni. Azok, akik akarták, beszolgáltatták, akik nem akarták, nem szolgáltatták be. Különösen faluhelyen a direktórium ezzel tovább nem törődött, mert hiszen tudjuk, hogy a fővárosiak is, meg a más városiak is túlnyomó nagyrészükben egyáltalán nem rokonszenveztek ezzel az uralommal. Tehát többet nem tettek, mint hogy felhívták a lakosságot arra, hogy akinél tiltott módon fegyver van, szolgáltassa be, mert különben a forradalmi törvényszék következik és a többi. Az ilyen cselekedeteket zsarolásnak minősítette a biróság és ilyen címen... (Egy hang a jobboldalon: Mindig egyénileg disztingvált. Zaj.) Talán a legjellemzőbb része a dolognak az, hogy a községekben mindenütt egy-egy jegyző volt akkor is és a jegyző a falunak legtöbb esetben — legalább közigazgatási kérdésekben — a szellemi irányitója volt. A diktatúra alatt is a szellemi irányitója volt a községnek és, miután — nem akarok itt