Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

404 A nemzetgyűlés 228. ütése 1924, volt!) Nem ismeretlen a t. Nemzetgyűlés előtt Veér

; Imre esete, aki a magyar köztársasági pártnak elnöke és akit egy képviselőválasztás alkalmával elmondott beszéde miatt másfél évi fogházra Ítéltek azért, mert köztársasági propagandát folytatott. Ma Magyarországon semmi egyéb a köztársaság mellett nem döntött volna és nem volna a köztársasági eszme érdekében, akkor szerintem már ez is kizárná azt, hogy a ministerelnök ur azt mondhassa, hogy itt Magyarországon pedig köztársasági mozgalom nincsen, itt mindenki rojalista. Mert ha azt, aki köztársasági felfogásának kifejezést mer adni, lecsukják, akkor már nem szabad azt mondani, hogy itt pedig mindenki rojalisva. (Helyeslés bal felől és a balközépen) Dehát nem m igy van a dolog, mert nem fejeződik be a köztársaságot kivánók sorozata Veér Imrénél. Hogy többet ne mondjak t. Nemzetgyűlés, itt vagyunk mi egynehányan szociáldemokrata képviselők (Horváth Zoltán : És mi polgáriak !) és itt van mögöttünk egynehány százezer választó és nemválasztó munkás és munkásnő ! Talán nem kell különösebben hangsúlyoznom azt, hogy mi a királyságért nem lelkesedünk és ha nem is tekintjük valami r világfelforgató kérdésnek az államforma kérdését, de azt ki kell mondanom, hogy a királyságért nem lelkesedünk és hogy mi helyeseb bnek, jobbnak, a haladás szempontjából helyesebbnek találjuk a köztársaságit. (Egy hang a középen : Pláne mióta külföldi parancsra elcsapták !) T. Nemzetgyűlés ! A sorozat még itt sem záródik be, mert végre is Magyarországban megvan a hajlandóság uri részen arra, hogy azt mondják : Hja, a munkásság, mi az ? Hát csőcselék, hát söpredék ! — amint ezt nemrégen hallottuk, tehát az nem számit. (Felkiáltások balfelöl : Igen, hallottuk, jó keresztény oldatról !) Magyarországon itt a képviselőházban is vannak polgári képviselők, (Felkiáltások a balközépen : Ugy van !) akik nem titkolják, hogy köztársasági érzelműek és ha az ország polgáraiban, az ország lakosságában nagyobb nyoma vagy megnyilvánulása ennek a felfogásnak nincsen, a» csak azért van, mert tűzzel-vassal üldözik a köztársasági felfogást. (Gubicza Ferenc : Dehogy is ! Tessék eljönni a Dunántúlra, majd ott meg fogja a falu népe mondani : köztársasági-e vagy királypárti. — Zaj.) Hiszen ugy látszik, hogy egy malomban őrölünk, mert ott, ahol a nép nem köztársasági, ott meg meri mondani a véleményét, ott meg meri mondani, mert nem tiltja a törvény. Ha pedig a törvény tilalma ellenére is sckan köztársaságiaknak vallják magukat, ez egy okkal több arra, hogy a ministereinök ur ne fesse le ilyen valótlan módon Magyarország polgárainak felfogását. (Helyeslés balfelőlés a balközépen. — Reisinger Ferenc : Egyébként a meghívásnak még eleget fogunk tenni ! —- Zaj !) T. Nemzetgyűlés ! Balassagyarmat tett szert arra a dicsőségre, — hogy ugy mondjam — bogy a kormányelnök ur ott deklarálta a kormány korlátolt felelősségét, mintha bizony egy ország kormáaiyzata egy közkereseti társaság volna. (Propper Sándor : Korlátolt felelősséggel ! Betéti társaság korlátolt felelősséggel.) Ott mondta el a ministerelnök ur, hogy ő nem vállalja a felelősséget azokért a súlyos faitaccomplikért, amelyek a múltban történtek s amelyeknek következményeit az ország még ma is sínyli. Ott mondta el mélabús rezignációval, hogy a bíróság Magyarországon szuverén éw január hó 24-én, csütörtökön. s igy tehát a bírósági ítéletekért sem vállalja a kormány a felelősséget. Én ezt osztom, de ebben a megállapításban megerősítését látom annak, amit mi itt kisebb A'agy nagyobb felzúdulás közepette egyes bírói Ítéletekkel kapcsolatosan már elmondtunk. Másrészt azt gondolom, hogy ezeknek a múltban teremtett fait accompliknak a súlyos következményeit Magyarország a külföldön nem azért sínyli még ma is, mert azok megtörténtek, hanem azért, mert megtörténtek és meg nem toroltattak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én kész vagyok a ministerelnök urat felmenteni a felelősségnek azon része alól, mely terheli azokat a kormányokat, melyeknek kormányzati ideje alatt ezek a súlyos atrocitások, amelyekről itt szó van, elkövettettek, de semmiképen nem menthetem fel a kormányt az alól a felelősség alól, mely következménye annak, hogy ezeket a súlyos atrocitásokat még ma sem torolták meg. Ha ezeket megtorolták volna, ha ezeket megtorolnák, akkor nem kellene az országnak sinyleni ezeknek az ódiumát. Deklarálta ott a ministerelnök ur szószerint azt is, hogy megszűntek az országban a puccsok, a folytonos játék a tűzzel, helyreállott a jogrend és a közbiztonság. Hogy rövid legyek, le kell szegeznem, hogy a ministerelnök ur súlyosan csalódott ebben a deklarációban, (Propper Sándor: Optikai csalódás volt, mint rendesen!) mert ennek az elhangzása után történt a Csócsó-bácsi féle és a Három Kapásnál folytatott szervezkedések leleplezése. Azóta történt a francia követség elleni bombamerénylet kísérlete, a csongrádi halálos bombamerénylet és azóta lepleződött le az Alföldi brigád. (Szabó István (sokorópátkai): Azóta gyilkolták meg Tremmelt!) Azóta gyilkolták meg Tremmelt, ugy tudom azonban, hogy itt megint az a helyzet, ami a kommunistákkal szemben, hogy tudtommal a Tremmel Mátyás meggyilkolásával gyanúsítottak ülnek, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) míg ellenben egy egész sereg gazság elkövetői nem ülnek, hanem szabadon járnak, sőt horribile dictu, itt a nemzetgyűlés előtt himnuszokat zengenek nekik, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) olyan himnuszokat, amelyek elmondása közben az egységespárt szinte olvadozik a boldogságtól. (B. Podmaniczky Endre: Ugyan! Ugyan!) Leszögezem, hogy amikor ez a himnusz itt elhangzott, az egységespárton számos képviselő tapsolt neki és megéljenezte, sőt akadt olyan képviselő is, aki hangos szóval azt mondta, hogy ilyen szép beszédet még sohasem hallott. (Gubicza Ferenc: Igazat mondott!) Én elhiszem, de az a véleményem, hogy a politikai, morál szerint annak a képviselőnek és azoknak, akik annyira felolvadtak a beszéd hatása alatt, nem ott volna a helyük, hanem itt a fajvédők sorában. (Propper Sándor: Nem! A börtönben, mert bűntársak! — Csontos Imre: Megnyugtatom magát, hogy az Alföld tele van ébredő magyarokkal! — Létay Ernő: Nem igaz, képviselő ur ! — Csontos Imre: De igaz ! — Létay Ernő: Lehet, hogy az ön malmában! — Csontos Imre: Az én malmom a leggyengébb ébredő! Vegye tudomásul! Én vagyok a leggyengébb ébredő! Vegye tudomásul! Ezt nem tudják maguk kiirtani Magyarországon, míg élnek! Amig zsidó lesz! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Csontos Imre: Minden magyar emberben benne van az önérzet, aki nem zsidó szolgálatban van! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot folytonos közbeszólásaikkal zavarni. Peidl Gyula: T. Csontos képviselőtársam, én