Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-218

A nemzet gif illés 218. ülése 1924. évi január hó 8-án, kedden. 35 revolvert rántott reám s azt mondta minden fogamat kiveri.» (Zaj balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Nem olvasom ezt a levelet tovább. Ákom-bákom írás, nehéz kibetűzni. Én ezt az embert személyesen ismerem. 50, vagy talán még több százalékos rokkant, a főszolgabíró helyezte őt rendőri felügyelet alá. Kérdezem, igen t. Nemzetgyűlés, hogy egy ilyen dolgozó iparosmestert azért, mert a földbirtokreformtörvény végrehajtását követeli, lehet-e, szabad-e. csendőrökkel puskatussal megveretni és rendőri felügyelet alá ehlyezni. (Héjjj Imre : Ki mondja, hogy csak ez a bűne ? — Lendvai István : Nagyon szépen bánnak itt a magyar néppel ! — Felkiáltások jobbfelől : Csak akadjon, aki ^elhiszi ez ilyesmit ! — Zaj. — Elnök csenget.) És lehet-e ezért valakit rendőri jelentkezésre kényszeriteni ? Azt hiszem, t. képviselőtársaim is mindnyájan elismerik, hogy ilyen kormányzati és közigazgatási intézkedésekkel a magyar népben a kormány iránti bizalmat nem méltóztatnak megerősíteni. (Klárik Ferenc : Nem ! Csak a gyűlöletet és az utálatot! — Bodó János: És.Szentírás az, amit a képviselő ur felolvas ?) A jelenlevő belügyi államtitkár urat arra kérem, hogy a 66. elnöki szám alatt a vármegye alispánjától ide beérkezett felebbezést, amelyet ifj. Zika József adott be, szíveskedjék figyelmére méltatni, szíveskedjék az aktát megtekinteni, s ezt a teljesen ártatlan, becsületes iparosembert a rendőri felügyelet a lói mentesíteni. Amennyiben rá tudják bizonyítani, hogy lázított és izgatott, mert egy meglavő törvény végrehajtását merte a lakosság előtt követelni, akkor rendben van, de egyáltalában nem tudom micsoda lázitás és izgatás van abban, ha valaki egy törvény végrehajtását kéri, vagy annak végrehajtására figyelmezteti a község lakosságát, különösen olyan szeliden, mint az ott lent történt. Ezt sem lázitásnak, sem izgatásnak nem lehet mondani, ezzel a népet csak elkedvetleníteni lehet. És nagyon szomorú, ha a népet épen a trianoni határokon kedvetlenitik el. Áttérek ezzel néhány szóban a földmivelésügyi minister ur tárcájának körére. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársunk és mások is állandóan azt mondották, hogy ne kívánjunk radikálisan végrehajtani a földreformot, mert a szomszéd államok tőlünk vesznek példát, a magyar középbirtokosokat meg fogják fosztani birtokaiktól és ebben a magyar földreformra fognak hivatkozni. Már akkor is figyelmeztettem" arra, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Épen tegnapelőtt jelent meg a lapokban a kolozsvári ellenzék jelentése arról, hogy Erdélyben és Nagyromániában a földreformot hogyan hajtották Végre. Itt vannak ezek a számok. Romániában eszerint 1923 végéig összesen 5,463.315 hektár területet vettek el a régi birtokosoktól. Ebből két és félmillió hektárt a régi román királyság nagybirtokállományából, 1,362.018 hektár földet pedig Erdélyben vettek el. Koncedálom (Zaj a középen.) — itt örömről nincs szó — hogy az erdélyi birtokok 90%-át magyar birtokosoktól vették el. (ügy van! Ugy van!) Nagyon jól tudom, mert a vármegyémben vették et (Zaj.) Ugy tudom, hogy a ministerelnök ur birtokát is elvették Mezősámsonban. (Berki Gyula : Igen !) De méltóztassék koncedálni egyet és ez az, hogy nálunk a törvény meghozatala óta nem több mint 270.000 holdat tesz ki az a földterület, amelvet az eddigi birtokosoktól elvettek. (Erdélyi Aladár : 536.000 hold ! — Lendvai István : A zsidó birtokokra mennyi esik ebből ? — Zaj.) A régi Romániában, az úgynevezett regálban "is két és félmillió hold földet vettek el és Erdélyben is majdnem másfélmillió holdat. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Hektárt vagy holdat ?) Hektárt ! (Felkiáltások a jobboldalon : Nagy különbség !) Tudom kérem. (Perlaki György: Látszik, hogy mennyire ért a kérdéshez.) Nem áll tehát az, hogy a jugoszláv, román és csehszlovák állam a földreformot olyan mértékben hajtotta volna végre, hogy radikalizmusban ne tett volna túl a magyar kormányon. Egyre kívánom figyelmeztetni a t. jobboldalt. Arra, hogy pl. az én kerületemben is, amely a trianoni határon fekszik, átjönnek a megszállott községekből az emberek és mikor múltkor megkérdeztem azt a Barát Jánost, aki Torontál vármegyéből jött át (Lendvai István : Ne mondj neveket, mert Bethlen lecsukatja őket !), hogv kinek adtak a románok a földreform alkalmával, azt mondta, hogv a megszállott területen, legalább a trianoni határon, azért, hogy a magyar lakosságot megnyugtassák, vagy pedig azért, hogy a magj^ar lakosság ne kívánja a mostani állapot megváltoztatását, törekedtek igazságosan adni a föld népének akár román volt, akár nem. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Csak a határon !) Ebből azt a konzekvenciát vonom le, én, mint magyar ember, aki azt látom, hogy Erdélyben a magyar középosztályt ugyan kifüstölték, de a magyar néppel szemben igyekeztek mégis tessék-lássék módon a földreformot végrehajtani, hogy román nemzeti szempontból olyan cselekedetet vittek véghez, ami érthető és ezt nem lehet fejcsóválással fogadni. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : A tények nem igazak !) Mikor tehát nemcsak a végeken, hanem az ország egész területén mindenütt azt kívánjuk, hogy hajtsák végre azt a bölcs és körültekintő törvényjavaslatot, amely nem radikális és amely nem mondja ki azt, hogy Magyarországon nem maradhat meg nagybirtok s tekintetbe veszi a régi családok fenmaradhatását, azokat a nagy szolgálatokat, amelyeket ezek a magyar történelemben tettek, akkor méltóztassék olyan atmoszférát teremteni, hogy a bíróság és a közigazgatósági hatóságok ezt a törvényt valóban annyira hajtsák végre, hogy a nép igénye kielégíttessék és a nép lelkében "megnyugvás jöjjön létre. Nagyon jól tudom, hogyha nem is alkottuk volna meg a földreformnovellát, enélkül is végre lehetne hajtani a földbirtokreformot, mert nem a törvényhozás és a novella a fontos, hanem az, hogy milyen közhangulat alakul ki s hogy a magyar földbirtokosok mennyire belátók s mennyire veszik tudomásul a magyar nagybirtokosok, nagybankosok, akiknek óriási földbirtokaik vannak^ hogy nekik ezekből a földekből bizonyos részt feltétlenül le kell adniok, hogy a magyar nép föld iránti sóvárgását kielégíthessük, kivándorlási vágyát csökkenthessük, ami csak ugy lehetséges, ha legalább annyi földhöz juttatjuk, hogy azon keserves munkájával a maga exisztenciáját megtudja teremteni. (Halász Móric : Törvény nélkül földet osztani, az kommunizmus ! — Zaj a szélső5*