Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-218

36 A nemzetgyűlés 218. -ülése 1924. évi január hó 8-án, kedden. baloldalon.) Törvény nélkül senki sem akar földet osztani és megtérítés nélkül senki sem akar földet juttatni, sőt osztani sem akarunk földet abban az értelemben, mint Károlyiék, vagy a kommunisták akartak. Itt csak kisajátításról van szó, amelyre vonatkozóan megvan a törvény, amelyben benne van, hogy megfelelő ellenszolgáltatás nélkül sen­kitől egyetlenegy barázda földet sem lehet elvenni. (Zaj.) Az igazságügyminister úrhoz szintén volna egynéhány mondanivalóm. (Felkiáltások a jobb­oldalon : Még öt perc !) Nagyon jól tette, hogy benyújtott egy olyan törvényjavaslatot, amely a bombamerényletek megszűnését fogja eredmé­nyezni* (Lendvai István : Régen kelleti volna !) és halálos büntetéssel fogja sújtani mindazokat, akik ezután ilyen atrocitásokra vetemednek. De mégis csak szomorú, hogy ugylátszik valami olyan szellem kezd itt lábrakapni, amely a francia poli­tikát jellemezte a háború előtt, amikor Caillaux és Clemenceau állandóan politikai perekkel szó­rakoztatták a francia politikai közvéleményt. Ugy látszik, a kormány, hogy bizonyos kérdé­sekről elterelje a figyelmet, politikai pereket akar konstruálni, legalább erre kell következtetni, amikor egy olyan embert hozott ide a rendőrség, aki mint francia kém működött a Ruhr-vidéken és amikor ott a talpa alatt már égni kezdett a föld, hirtelen átjött ide Magyarországra s mihelyt Budapestre érkezett, az első pillanatban tudta, hogy hol van és mit csinál az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Szemere-Kör, más nacionalista egyesületek, bár, ha magyar ember jön ide vidék­ről (Zaj.), hosszú évekbe kerül, amíg megtudja, hogy mi a Szernere-Kör és az Érne, ki az elnök, hogy történik a felvétel, stb. Ez a szász kommu­nista rögtön-megérkezése után megtudta a rend­őrség közegeitől, Hetényi főkapitány helyettes úrtól ezeket az adatokat, azonnal elujtott Szeme­réhez, Ulain Ferenchez és mindazokhoz, akiket ebbe a dologba be akartak vonni. (Zaj. — Lendvai István : Das ist eine wilde sache !) Elnök : Lendvai képviselő urat másodszor rendreutasítom ! Kiss Menyhért. : Ha itt valaki puccsot akar csinálni, ha államszerződést akar kötni bajorokkal titkosan vagy nyiltan és ez komoly dolog, abban az esetben oda állunk a kormány mellé, és mi is támogatjuk abban, hogy elnyomja ezeket az embereket, (Zaj.) mert ma a huszadik században Magyarország jelenlegi viszonyai között ilyen puccsot csinálni bajorok bevonásával, vagy bajo­rok bevonása nélkül az országnak egyenes ka­tasztrófába való berántása. Akár fajvédő, akár szociáldemokrata, akár jobboldali politikus csi­nálja ezt, ez hazaárulás és a hazaárulással szem­ben a kormánynak legyen teljes szigora és ha­talma, hogy eltiporhassa. (Zaj.) Bocsánatot ké­rek, akkor, amikor mi ezt a plein pouvoirt bizto­sítjuk a kormánynak, hogy itt a Clémenceau-nak és Caillot-nak manier-ja aíapján megkonstruálja­nak politikai pereket, felfogadjanak szász kommu­nistákat, igyekezzenek kelepcéket felállítani, igye­kezzenek oda embereket belevonni és szerződése­ket kontemplálni, az helytelen. Megállapítottuk, hogy azt az államszerződést, amelyet Böhmel Fritz odavitt Szemere Bélához, magával hozta, az egy elsőrangúan képzett katonatiszt fogalma­zása, mert abban katonai műszavak vannak. Ha egy katonatiszttel beszél az ember akár telefonon, akár közvetlenül, rögtön meg tudja állapítani, hogy az illető katonatiszt-e vagy sem, (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon : Különösen ha uniformis van rajta !) az Írásaiból is meg lehet állapítani s a műszavaiból, terminus technikusaiból is, hogy az az írás olyan embernek kezéből kerül-e ki, aki katonai dolgokban teljesen jártas, vagy pedig ezekben a dolgokban dilettáns. Elnök : A tanácskozásra szánt idő letelt. Kérem a képviselő urat, hogy beszédét fejezze be. (Helyeslés jobb felől.) Kiss Menyhért : Igenis. Megkonstruálták ezt a politikai pert és sajnos, hogy egyik képviselő­társunk naivitásában, hiszékenységében belement a dologba. Amikor pörre került a dolog, akkor az történt, hogy Vázsonyi Vilmos képviselőtár­sam nyilatkozatot adott ki a »Pesti Hhiap«-ban, melyben a Töreky-tanácsot kifogásolta. Másnap azután megjelent Langer elnök ur, átadta a hiva­tal vezetését, elvette Törekvtől az ügy intézését és maga ült bele a tanácsba. Mindenki tudja, hogy Langer elnök urat Vázsonyi Vilmos kép­viselő ur, volt igazságügyminister ur őnagyméltó­sága nevezte ki és ebből kifolyólag valószínűleg még most is élvezi Vázsonyi Vilmos barátságát. (Zaj jobbfelől. — (Berki Gyula : így nem lehet meggyanusitani !) Ez való tény, ez így van. Mél­tóztassék megkérdezni az igazságügyministerium­ban, hogy ki nevezte ki Lángért. (Nagy zaj a jobb­oldalon és a középen. — Héjj Imre : Langerre ennek semmi befolyása sincs. Nem szabad meg­gyanusitani egy kiváló birót ! — Lingauer Albin : Csúnya dolog igy beszélni Langerről ! — Vargha Gábor : Ha ismerné Lángért, nem merne igy be­szélni. —• Nagy zaj.) Én nem gyanúsítok senkit. (Zaj.) Elnök (csengd) : Csendet kérek ! (Homonnay Tivadar : A legkiválóbb biró !) A képviselő ur egy folyamatban lévő büntető ügyre nézve egy birót névleg gyanúsítással illetett. Ezért kényte­len vagyok rendreutasítani. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Kiss Menyhért : Tisztelettel tudomásul ve­szem az elnök urnák rendreutasitását, de kijelen­tem és meg lehet állapítani a gyorsírói jegyze­tekből, hogy én Langer elnök urat nem gyanúsí­tottam. (Zajos ellenmondások jobbfelől és a köze­pén. — HéjJ Imre : Azt mmdják, hogy Vázsonyi nevezte ki S) Én csak azt a tényt szögeztem le. Elnök : A képviselő ur azt mondotta, hogy Vázsonj'i nevezte ki Lángért biróvá és hogy Vázsonyi befolyására vette át az Ulain-ügyet egy másik bírótól. (Ugy van! jobbfelől.) Ezért utasí­tottam rendre. Ehhez különben több szót a kép­viselő ur részéről nem tűrök. Tessék a beszédét folytatni. (Felkiáltások jobbfelől : Befejezni 1) Kiss Menybért : A tekintélyt fenn kell tar­tani, de csak egy tekintélyt ismerünk, amely az igazság alapján áll és azt hiszem, abban mind­annyian megegyezhetünk, hogy tekintély csak az igazságosság és a méltányosság alapján kép­zelhető el. (Zsirkay János : Vázsonyit sem lehet megvádolni ? — Zaj és felkiáltások jobbfelől : Az sem helyes.') Elnök : Másodszor kérem a képviselő urat, hogy tessék a beszédét befejezni. Kiss Menyhért : A külügyminister urnák azt a működését kívánom kritika tárgyává tenni,

Next

/
Thumbnails
Contents