Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. Azután azt mondja a továbbiakban: -Ugyanis már a rendőrségen láttam, bogy ebben az ügyben eltnssolások történnek és hogy a tényleges és legnagyobb panama­ügyekben a vizsgálat, ha meg is indult, meg­feneklett.« Azután: »Hogy mi i történt hat hó­napi vizsgálati fogságom alatt, ahhoz hasonlót csak egy Nick Carter-regényben lehet olvasni. A f tébolydába akartak bevinni, én azonban már a törvényszéki orvosszaktértőknek el­mondottam, hogy azok a magasrangu szemé­lyek, akiknek saját panamáik elpalástolására érdekükben volna, hogy én eltűnjek a bolon­dok házában, természetesen nem akartam menni. Megüzentem az illetékeseknek és érde­kelteknek, hogy, ha ki nem szabadulok vizsgá­lati fog-ságomból, ugy az ellenzék utján az ügyet a parlament elé viszem. Nemsokára ezután a vádtanács szabadlábra helyezett egymillió korona kaució ellenében és ezt a kormány egyik tagja tétette le.« (Kiss Menyhért : ADszurdum ! üyalázat ! Ki volt az í ~ Horváth Zoltán : Jelentkezzenek ! — Szomjas Gusztáv : Mesedélután az egész ! — Kiss Meny­hért : Le kell tárgyaitatni a bírósággal! Két ev után most újból bolonddá akarják nyilvánítani. — Horváth Zoltán : A királypuccsot is tárgyal­hatnák már !) Méltóztassék csak türelemmel lenni, méltóztassék bevárni a konklúziót. Azt mondja továbbá : »Igen «okáig presszionáltak arra, bogy pár hétre menjek a Dolomtok házába, közben az ügyet megszüntetik és garantálják, hogy pár hét múlva egészségesen hagyhatom el az örültek házát. Én a különböző Ígéretek elle­nére sem voltam hajlandó beleegyezni ebbe s erre azt proponálta az egyik érdekelt minister, hogy menjek ki Amerikába, ott egy hajóstár­saságnál szerez állást. Útlevelet kapok és még egy csomó milliót is.« (Kiss Menyhért : Zá­kányt is kiszöktették !) »En kijelentettem, hogy nem vagyok Zá­kány Uynla, akit ki lehet szöktetni Amerikába. En a büntetotörvénykönyvbe ütköző cselek­ményt ei nem követtem és feltéve, ha elkövet­tem, akkor vonják veieni együtt felelősségre mindazokat a ministereket, államtitkárokat, ministeri tanácsosokat és nemzetgyűlési képvi­selőket, akikkel ezket az ügyeket együtt csinál­tam. (Horváth Zoltán: iYlindenkmek érdeke, hogy ez tisztáztassék!) Megmondottam az igaz­ságügyminister urnák, hogy itt nem az iratok­ban szereplő 5 millióról van szó, hanem itt egy 140 milliót kitevő panamáról van szó akkori értékben, ami a mai értékben legalább 12 mil­liárdnak felel meg.« (Kiss Menynért : Hallat­lan ! Nem is olyan bolond ember !) Közbevetően hadd jegyezzek meg annyit, hogy ugy látszik, hogy a magyar történelem­ben a 140 millió nagyon fontos szerephez ju­tott. Kiadatott 140 millió a Bankgasse-ban, folytatódott Kopinics esetében és folytatódik tovább itt, ennek az Eskütt-ügynek előadásá­ban is. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Három­szor iszik a magyar!) Végül a következőket mondja (olvassa) : »Az igazságügyminister ur megígérte, hogy mindezeket az ügyeket kivizs­gáltatja. Tudomásom szerint az igaziságügymi­nister ur az általam tanukként megnevezett ministereket és képviselőket még aznap meg­kérdezte a parlamentben állításaim valódisága felől, akik azt meg is erősítették.« Távol áll tőlem, hogy ebben az ominózus Eskütt-ügyben bármilyen irányban állást kí­vánjak foglalni. Ennek a kérdésnek eldöntése szerintem a bíróság dolga, de másrészt nem hallgathatom el, hogy egy ilyen ügynek nem évi január ho M-en, csütörtökön. 4öä szabad két esztendeig tárgyalás nélkül ma­radnia; és ha ez a két esztendő mégis sajnála­tosképen elmúlt anélkül, hogy főtárgy alásra került volna a sor, azalatt a három hónap alatt, amióta ez a nyilatkozat napvilágot lá­tott, az én érzésem szerint az igazságügymi­nister úrtól kezdve végig mindazon tényezők előtt az lett volna a parancsoló szükség, hogy ez a kérdés tisztáztassék a nyilvánosság előtt. Nekem azt kell tehát mondanom, anélkül, hogy állást foglalnék, hogy az ember önkéntelenül egy bizonyos gyanúnak kénytelen helyt adni, hogy ha ez eddig nem történt meg. Ha egy ilyen nyilatkozat után három hónap eltelhet, amely nyilatkozatban ministerek, ál­lamtitkárok, képviselők, magas funkcionáriu­sok a miniszterelnökre, az igazságügyminis­terre való hivatkozással olyan súlyosan meg­támadtatnak, mint ahogy ez itt történt, akkor a legkevesebb, aminek ezt követnie kell, az, hogy a legrövidebb idő alatt a biróság előtt a kérdés tisztáztassék. Ezzel szemben emlékeze­tem szerint e nyilatkozat után megjelent egy semmitmondó cáfolat. Ezóta elmúlt három hó­nap, Eskütt ur szabadon járt-kelt ezalatt és most meglepetésszerűen (Egy hang a középen: Le van fogva,, mert rosszul áll a földreform sorsa!) az történik t. Nemzetgyűlés, legalább a látszat szerint, amit ez az Eskütt ur három hónappal ezelőtt nyilatkozatában elmondott, legalább egy részben, t. i., most lefogták, le­tartóztatták és a lapokban elhelyezett kommü­nikék szerint az elmebeli állapotát készülnek megvizsgáltatni, (Derültség balfelöl.) és^ nem lehetetlen, hogy akár az ő beleegyezésével, akár anélkül, a vé^én mégis valóban bolond­nak fogják nyilvánítani. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Én előrebocsátottam, hogy nem kívánok ebben a kérdésben állást foglalni, de mégis megteszem azokat az észre­vételeimet, amelyeket szerintem egy objektív emberből ki kell, hogy váltson egy ilyen ügy, ha ezt nem tárgyaltatják minél előbb le. (Egy hang a balközépen: Országos, európai botrány ! Zaj!) T. Nemzetgyűlés! Bethlen ministerelnök uv — ez is ebbe a rovatba tartozik, a politika etika-rovatába: hogy t.»i. mit szabad a politiká­ban, amit vitán felülállóan nem szabad a ma­gánéletben, — Bethlen ministerelnök ur meg­cáfolatlan újsághírek szerint utolsóelőtti kül­földi tartózkodása alatt Parisban egy olyan nyilatkozatot adott le, amely szerint érthető, hogy Magyarországot királyságnak tekintik, habár királya nincsen, mert a ministerelnök ur szerint Magyarországon mindenki rojalista, mindenki él-hal egy királyért és nem boldog a magyar addig, amíg itt király nincsen. Ugyanazon a napon, amikor ez a minister­elnöki nyilatkozat Parisban elhangzott, — cá­folatlanul hozták a magyar lapok is, — talán ugyanazon a napon Ítéltek el két budapesti nyomdatulajdonost a fokozatos sajtójogi fele­lősség alapján azért, inert valamikor a múlt év elején az intézetükből egy nyomtatvány, egy plakát került ki, amelyen annyi szöveg állott, hogy »Éljen a köztársaság !« A szerzőt nem tudták elfogni, nem tudták kikutatni, te­hát a fokozatosság elve alapján elitélték a két nyomdatulajdonost, talán hat-hat heti fogság­ra. Tehát ugy értékelték ezt a két szóból álló plakátot, hogy »Éljen a köztársaság !«, mint például az Ulain-féle összeeskm^ést, (Horváth Zoltán: Szintén hat hetet kapott !) amelyet szintén csak hat heti államfogházzal (Felkiál­tások balfelöl: Hat heti szanatórium !) büntet­tek. (Felkiáltások jobbfelöl : Az egy álpuccs

Next

/
Thumbnails
Contents