Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-228
4Ö2 A nemzetgyűlés 228. ülése 1924, képviselői padokból felsoroltak néhány ilyen közhivatali funkciót viselő embert, köztük magát a belügyminister urat is, felsorolták Budapest főkapitány helyettesét és még néhányat — nem emlékszem rájuk, (Lendvai István: Még sokan vannak!) kétségtelen, hogy még sokan volnának, hiszen a névsort annak idején nem is olvasta fel Friedrich képviselő ur csak néhányat ragadott ki közülük. — (Lendvai István: A minister nyilatkozatából kiderült, hogy sokan vannak még!) ha meg van állapítva, hogy ilyen, a morál szempontjából öszszeférhetetlen esetek állanak fenn: akkor; lehetségesnek tartja-e az igazságügyminister ur, hogy a kormánynak ilyen szempontból összeférhetetlennek jelzett egyik tagjával továbbra is egy kormányban működjék? (Mozaás a jobb oldalon.) Lehetségesnek tartja-e az igazságügyminister ur, hogy olyan közfunkeionáriusok, akik ilyen kedvezésekben részesültek — r és itt elsősorban a rendőrségi és bírósági egyénekre gondolok, mert ilyen is volt a felolvasott névsorban — a polgárság, a közvélemény megnyugvása mellett továbbra is betölthessék tisztüket? Méltóztassék elgondolni, t. Nemzetgyűlés, hogy a munkásságnak súlyos panaszai vannak olyan irányban, hogy különösen vidéken egyes bányatelepekre rendőrség vagy csendőrség van kirendelve, amely csendőrséget az illető bányavállalatok különböző kedvezményekben részesítenek. Súlyos panasza van különösen a mezőgazdasági munkásságnak a tekintetben, hogy a szolgabirák nem objektive, nem a törvény alapján kezelik esetieges panaszaikat. (Gaal Gaszton: JNem mindegyik!) Aláirom s készséggel ki is jelentem, hogy nem mindegyik; vannak nagyon tiszteletreméltó kivételeit. Gondolja-e az igazságügyminister ur, hogy ha a belügy minister, ezeknek a közegeknek a főnöke, iiyen, a morális felfogással öszszeegyeziietetieimek látszó gyanú aiatt áll — nem tudom, hogy fejezzem ki magamat, hogy magam is ne kövessek el valamilyen etikai hidat, — akkor megszüntetheti-e a vidéken és egyes gyártelepeken, bányatelepeken ezeket a panaszokat? Megszüntetheti-e ezeket az a beiügyminister, akit itt hasonló elfogultsággal vádoltak meg? (Ugy van! a szélsőbaiotdaion.) Azt hiszem, hogy ha az országban a morális felfogást el akarjuk terjeszteni a nép körében, amire kétségtelenül nagy szükség van ; ha a keresztény erkölcsöt akarják urrá tenni az ország politikájában, gazdasági és társadalmi éietéoen, amit én helyesnek, jónak, szükségesnek tartok, mert felfogásom szerint a keresztény erkölcsi morálnak uralomrajutása semmiképpen sem jelenti a más felekezetieknek fejbeverését ; ha szükségesnek tartjuk, hogy a keresztény morál alapjára helyezkedjék az ország gazdasági, társadalmi és politikai élete : akkor nem gondolja-e a nemzetgyűlés és a kormány, hogy fent kell kezdem, a kormányban, a nemzetgyűlésben? Az állami és egyéb közfunkciókban olyan embereknek szabad ülniök, akik ebből a szempontból a kritikát minden irányban kibírják. Mert honnan vegyen a nép példát, ha nem a kormány, a képviselők, a közfunkcionáriusok, birák, rendőrségi főtisztek, stb. magatartásából ? Ismétlem tehát, hogy nem tartom elintézettnek az ügyet és az a véleményem, hogy ennek kell, hogy folytatása legyen. (Nemes Bertalan : Megmondta, hogy se nem kért, se nem vett, de van részvénye ! Azért pusztuljon 1) Azért még nem pusztul el, t, képviselő ur. (Zaj a szélsőbalul dalon,) évi január hó 2á-en, csütörtökön. Hasonlóképen kénytelen vagyok felemliv.eni az úgynevezett Eskütt-ügyet (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ez valahogyan egész rejtélyes ügy, és én azt gondolom, hogy az államéletben nem szabad ilyen rejtélyes ügyeknek évekig rejtélyben, titokban maradniuk. (Kiss Menyhért : Most újból elmebetegnek akarják nyilvánítani! Ezúttal harmadszor ! — Zaj.) Ezelőtt három hónappal olvastam egy nyilatkozatom melyet ez az Eskütt ur adott le, — akit én nem ismerek, s igy abszolút elfogulatlannak érzem magamat vele szemben — amely nyilatkozatban rendkívül súlyos dolgok foglaltattak. Ennek a nyilatkozatnak néhány részletét ismertetni fogom. Azt tartom, hogy ez a kérdés sem lehet elintézve azzal, hogy ezt az Eskütt urat most három hónap után — a helyett, hogy abban a bizonyos panama-perben végre a nyilvános tárgyalást lefolytatnák, (Rassay Károly : Ugy van! Tényleg szégyen! — Zaj.) — most meglepetésszerűen letartóztatják azon a cimen, hogy az annak idején letett egy millió koronányi óvadéka devalválódott, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Szégyen! Igazságügyi botrány! — Kiss Menyhért: Ki tette le azt az egy milliót?) fel kell tehát emelni, nem tudom, hány millióra. (Rothenstein Mór: Ingyen-részvényekben tették le! — Nagy zaj.) továbbá azon a címen, hogy ez az Eskütt ur zsarolni próbált. Ezzel véleményem szerint ezt az egész »Eskütt-ügy« címe alatt ismert súlyos panamaügyet nem lehet elintézettnek tekinteni. Elnök: Minthogy két óra van, a tanácskozást megszakítjuk, s az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Pesthy Pál foalalja, el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Peidl képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Ez az Eskütt ur három hónappal ezelőtt egy nyilatkozatában egyebek között a következőket mondta (olvassa): »Ez év szeptember közepén hivatalos helyről tudomásomra hozták, hogy Nagy Emil igazságüffvminister ur a két év óta vajúdó ügyet az ügyészségnek adott utasítással beszünteti. Ugyanekkor közölték velem azt is, hogy mi lesz az ügy megszüntetésének indokolása. Az indokolás engem nem rehabilitált, épen azért felmentem Nagy Emil igazságügyminister úrhoz és kértem tőle, hogy utasítását vonja vissza és rendelje el a főtárgyalást, illetve folytassa le a vizsgálatot azokra az ügyekre vonatkozóan, amelyeket annak idején felsőbb nyomásra politikai okokból nem folytattak le.« Azután: »Elmondottam az igazságügyminister urnák, hogy amikor 1921 szeptember 7-én engem Bethlen ministerelnök ur utasítására a rendőrségre vittek, én a rendőrségen az ügyre vonatkozó minden felvilágosítást megtagadtam. Csak amikor kívánságomra Bethlen ministerelnök ur összes ministertársaival lejött a rendőrségre, 1921 szeptember 21-én este hat órakor, a főkapitány dolgozószobájában két óra alatt előadtam a ministerelnök urnák és társainak mindazt, ami a panamának nevezett ügyben a való tényállás. Midőn két órás előadásomnak vége volt, a ministerelnök ur maga kérte az ott jelenlevőket, hogy ami ott elhangzott, arról az ország érdekében senkinek ne szóljanak semmit.« (Kiss Menyhért: Mi lehetett az?)
