Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

'A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. é vége. A dolgot tehát a lovagiasság szabályai szerint elintézték. Azután ugyanez az ügy szóbakerült itt a Házban, mire azt mondták, ez most már politikummá vált. Szilágyi Lajos képviselőtársam interpellációjában aktákkal igazolta, hogy a ministerelnök egyidőben Ígéretet tett bizonyos irányban Prónay Pálnak és ugyanakkor Vázsonyinak és képviselőtársainak az ellenkező Ígéretet tette. (Kováts-Nagy Sándor : A ministerelnök ezt megcáfolta !) Ezt a cáfolatot nem láttam és nem hallottam" (Kováts-Nagy Sándor: Itt mondta el a Házban! Miért nem volt itt a képviselő ur?) Ugy láttam és ugy tudom, hogy amikor Szilágyi képviselő ur az interpellációját elmondta, a ministerelnök ur a gárdájával együtt kivonult és még arra sem érdemesítette, hogy meghallgassa. (Erdélyi Aladár: Válaszolt is Szilágyinak ! — Urbanics Kálmán: Mikor izléstelenkedett Szilágyi, akkor ment ki! — Rothenstein Mór: A gárda nem akart meghalni, tehát kivonult! — Mándy Sámuel: Mikor már émelygős volt! — Erdélyi Aladár: Nem akarta végighallgatni !) Ez nem is kötelező ! Sokat hallunk, talán többet a kelleténél Magyarországon és itt ebben a Házban is a tekintélytiszteletről. Véleményem szerint clZ clZ automatikus tekintélytisztelet, amely egy állással, egy funkcióval, egy címmel, egy gazdasági helyzettel a múltban együttjárt, azt hiszem, lejárta magát, ez már megszűnt. A tekintély tiszteletét szükségesnek tartom, de az a véleményem, hogy ehhez nem automatikus szabályok vagy törvények kellenek, hanem elsősorban az szükséges, hogy a tekintélyre rászolgálok maguk is hozzájáruljanak ahhoz, hogy a tekintélyt tisztelni lehessen. Ebből a szempontból beszéltem itt egyizben a bírósági eljárásokról és ma, amikor erről beszélek, ismét annak kijelentésével akarom kezdeni, hogy eszemben sincs a bíráskodás értékét általában leszállítani. Ha valakinek, akkor elsősorban annak a néposztálynak, amelynek képviseletében beszélek, (Zaj jobbfelöl.) legfontosabb érdeke a birói függetlenségnek biztosítása. Ennek a néprétegnek legfontosabb érdeke elsősorban. (Urbanics Kálmán: Én nem egy osztályt, én egész kerületemet képviselem!) hogy a bíróság arra a piedesztálra emelkedjék, ahová mindenki csak bizonyos áhítattal, vagy meghatottsággal tekinthet fel. Ennek a néprétegnek érdeke ez elsősorban, mert hiszen ha a bírói tekintélyen csorba esik, ha a birói függetlenség nem tökéletes, akkor ez a népréteg, a munkásnépréteg, a kisemberek sinylik ezt meg. Mert ha a birói függetlenség nem teljes, akkor nem a bankárokkal szemben, nem a bankárok rovására nem teljes. Ha függőség van, esetleg azokkal szemben állhat fenn függőség. Nem a kormánnyal, a kormány intencióival szemben hátrányos a függetlenség hiánya, hanem csakis a széles néprétegek szempontjából lehet hátrányos és csak ezeknek rovására üthet ki a birói függetlenség hiánya. Logikusan következik tehát ebből, hogy nem lehet senki az országban, aki őszintébben és becsületesebben kivánná és tartaná szükségesnek az igazi és tökéletes birói függetlenséget, mint mi. De ha azután birósági ügyekkel idejövünk, azt vagdossák a fejünkhöz, vagy azt akarják elhitetni velünk, hogy mi a birói függetlenséget akarjuk lejáratni. Nem. Miután az automatikus tekintély kora lejárt, a bíróságnak magának kell elsősorban hozzájárulni, hogy ez a tekintése meglegyen: ha. pedig a birósági függetlenség azon fordul meg, hogy a biróság anyagi helyzete nem kielégítő, mi leszünk az elsők, akik készséggel vállalkozunk annak a megjavítására. (Egy hang a középen: Majd meg fogjuk látni!) Ha mi itt birósági ügyekkel előállunk és a ivi január hó 24-én, csütörtökön. 399 biróság függetlenségét egyes esetekben, — a cselekedetekből, az i.életekből levonva a tanulságokat — kétségbe vonjuk, akkor e tekintetben nem vagyunk egyedül. Nekem a kezembe került a következő körlevél, amely az igazságügyministériumból ment ki az egyes királyi ítélőtáblai elnök urakhoz. Szól pedig ez a következőképen (olvassa) : »A birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. te. 9. Va a bírónak megtiltja, hogy magánosoktól bármi néven nevezendő adományt elfogadjon. Ezt a tilalmat a királyi ügyészségről szóló 1871 : XXXIII. te. 16. §-a a királyi ügyészségnek tagjaira is kiterjesztette. Kétségkívül ilyen adománynak kell tekinteni nemcsak a teljesen ingyenes szolgáltatási, hanem a rendes piaci áraknál sokkal alacsonyabb áron való szolgáltatást is, különösen akkov, ha az ár megszabása nem általában bárkivel szemben, hanem kivételesen a bíróval vagy az ügyésszel szemben személyre avagy hivatali állásra való tekintetekből történik. Az idézeti törvényes rendelkezésekbe ütközik tehát az olyan eljárás, mely nemcsak a bíráknak és az ügyészeknek adományok elfogadására iránvuló készségét juttatta kifejezésre, hanem ilyen adományok nyújtására egyeseket egyenesen felhívott. Az 1922. évi szeptember 6-ik napján 45922. igazságügyminiszteri 8. szám alatt kelt rendeletemben már rámutattam arra a kedvezőtlen hatásra, melyei a közvéleményre r gyakorolhat a földbirtokreform végrehajtásánál működő egyes bíráknak az az eljárása, hogy az érdekelt földbirtokosok szívességét igénybe veszik. Ugyanezt a hatást még fokozottabban válthatja ki az olyan kérelem, amely alkalmat szolgáltat arra, hogy széles rétegek a királyi bíróságok és a királyi ügyészségek elfogulatlanságára kedvezőtlen következtetéseket vonjanak le abból a tényből, hogy a földbirtokreformnál többé-kevésbé érdekelt nagybirtokosok és bérlők olcsó áron terményeket juttatnak a bíróságok és az ügyészségek tagjainak. Ugyancsak helyt foghat az a feltevés is, boav az adományozók peres üoyeihen a fennálló szabályok szerint eljáró, sőt sok esetben kizárólagos illetékes igazságügyi hatóságoknak tagjai, akik csekélyebb számú adományozók neveit ismerik, a lekötelezettségi érzés hatása alatt ÜZ ügyek elbírálásánál nem tudják megőrizni azt a tárgyilagosságot, amely a bíróságok működésébe vetett bizalomnak legfőbb alapja. Felkérem Méltóságodat, sziveskedjék ezt a biróság elnökével közölni és őt felhívni, hogy a már beszállított terményeknek az igazságügyi alkalmazottak között való értékesítéséi feltétlenül mellőzze, a terményeket bocsássa a felajánló birtokosok és bérlők rendelkezésére, további termények beszállítását akadályozza meg és a jövőre nézve hasonló lépéstől tartózkodjék.« Ezt én természetesen örömmel veszem tudomásul. De azért olvasom fel, mert azt látom belőle, hogy az igazságügyministerium a bíróságok működése kapcsán itt-ott elhangzott kritikákból meríti azt a szükségességet, hogy józanitólag hasson ott, ahol igy hatni kell; ebből következik tehát, hogy ha mi itt birósági dolgokat szóvá teszünk, — ismétlem, ezzel nem a birák összességét akarjuk bántani, ott kritizálunk, ahol arra szükség van, ahol ez indokolt, — akkor ezzel használni kívánunk, s amint a példa mutatja, talán használni is fogunk, a tekintély tehát majd igy fog legalább a bíróságok részére helyreállam. 5ő*