Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

400 A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. évi január hó 24-én, csütörtökön. De tisztelt Nemzetgyűlés, ha a tekintélytiszteletnél tartunk, akkor tisztáznunk kell, vájjon a tekintély-tisztelet fokozása érdekében hangzanak-e el egyes felszólalások az úgynevezett faivédő képviselők részéről, akikről a közvélemény abban a bitben él, bogy amit mondanak, azt nem hallomás, hanem tudomás alapján mondják, mert hiszen a legutóbbi hónapokig terjedő egész időszakban resztvettek a kormányzásba TI, a kormányzásban resztvettek az Ébredők Egyesületében, résztvettek a Move-ben. résztvettek tehát mindazokon a belveken, ahonnan Mag-yarorszáerot az utóbbi néhány esztendő alatt irányították. Amikor Drozdy Győző t. képviselőtársam tegnapelőtt itt az alföldi brigádra vonatkozó aktáit előteriesztette. amikor itt ismertette azokat M belveket, ahol ez az állitólag már régen feloszlatott brigád még ma is fegyvereket rejteget, amikor itt a gyilkosokat megnevezte, ugyanakkor a faivédő lapokban azt olvasom, boo-y ezízel Drozdy képviselőtársam denunciálta. elárulta, megrágalmazta Magyarországot. (Drozdy Győző': Mit tudják azok. mit hallgat tani el s mit adtam már oda bizalmasan a múlt esztendőben!) Ezzel szemben olvasom a lapokban, hogv Ecikhardt képviselő ur azt mondotta az alföldi brigáddal kapcsolatban, bogy annak a szálai után ne Szegeden nyomozzanak, hárem itt Budapesten és pedig a fővezérségnél. (Drozdy Győző : Igen ! Ha ez nem denuneiálás, hát micsoda ? ! A kormányzót gyanúsítja meg !) Ez, t. Nemzetgyűlés, a mellett, bogy tényleg denuniciálás, az emberben kételyeket támaszt, mert az ember kíváncsivá lesz, különösen, ba figyelembe veszi Eckhardt képviselő urnák és eervik-másik társának már ismételten hangoztatott olyan értelmű kijelentését, hogy : »A kormány ne igy, ne usry, mert ba ig*en, akkor maid beszélünk!« (Rothenstein Mór: EzáH. direkt szmokingba öltözött tegnap ! — Derültség.) \v ilyen, egymást politikailag" zsarolni törekvő kijelentések a józan és egyenes gondolkozású emberekben súlvos eryantuknak adnak táoot. Én tényleg kíváncsi vagyok arra, micsoda titkokat tud Eckhardt képviselő ur a fővezérseggel kapcsolatosan. Azt hiszem, ez az országot is nagyon közelről érdekli, mert nemcsak bel-, hanem külpolitikai jelentősége is van a dolognak. De én ezen a téren kénytelen vagyok még valamivel tovább menni, Eckhardt képviseő ur tegnap este beszélt, Lendvai képAÚselő ur tegnapelőtt este, még pedig olyan szép beszédet mondott Lendvai képviselő ur tegnapelőtt este, bogy az egységespárton t. képviselőtársaim szinte olvadoztak, (Erdélyi Aladár: No! No! — Rothenstein Mór: Hiztak!) megéljenezték együttérzésük jeléül, sőt egyik képviselő nem átallott a hangos szóval kijelenteni, hogy ilyen szén beszédet ebben a Házban még nem is b állott. Ha én most r

mindezek mellett előveszem az erről a beszédről szóló tudósítást, azt találom benne egyebek között, hogy Lendvai képviselő ur aeyba-főbe dicsérte és himnuszt zengett Héjjas Ivánnak s élete legnagyobb büszkeségének mondta, hosry Héjjas Iván vele kezet fogott és hogy ő kezet foghatott Héjjas Ivánnal. Mellesles: jegyzem mes, hogy Héjjas Iván urnák nagy része van abban, hogy Lendvai képviselő ur itt szónokolhat, mert hiszen tudjuk, hogy a választás eldöntésében Héjjas Iván urnák és társainak naervon lényeges szerepe volt. Lendvai ur részéről tehát érthető az olvadozás, de nem egészen érthető az eerységespárt részéről, ha ez az earysésrespárt a kormány mögött áll és a kormánv eervséerespártja. (Rothenstein Mór : Ami Íven egységes az !) Ebben a Lendvai-féle beszédben pedig — Héjjas Ivánról van szó — a következő passzust olvasom /olvassa) : »Amit akkor tett, amikor Kecskemétről kivonultak az oláhok, azt ő tette egyfelől azon felhatalmazás erejénél fogva, amelyet ő a nemzeti hadsereg* akkori fővezérétől, akinek ő épen a vörös rablóuralom alatt annyi szolgalatot tett, kapott.« (Szomias Gusztáv : Ezt csinálták Finnországban is !) Itt megúllapitást nyert Drozdy t. képvislőtársam adataiból, hogv Kecskeméten és környékén 1919 novemberében, amikor a románok onnan kivonultak, Héijas Iván rendelkezésére 50 va.P'v nem tndom hány embert minden bírósági itélet és vizsgálat nélkül legyilkoltak. ^Reismger Ferenc '- Lesz az 200 is.) De nemcsak Drozdy t, képviselőtársam adataiból derül ez ki. hanem kiderül hadbírósági ítéletből is, am elv amnesztiát ad a tetteseknek. Kiderül, hoffy amnesztálandók voltak, mert az amnesztia rendelet értelmében hazaHas felbuzdulásból e;yilkoltak és parancsra, Héjjas Iván rendelkezésére gyilkoltak. (Reismffer Fei-eue: Ez a hazafi asságO Hadbirósási ítéletből derül ki. hogy Héjias Iván legalább 53 emberéletet oltatott ki. (Szomjas Gusztáv: Hát az oláhok mennyit irtottak ki? — R;>kovszky István: Mi nem vagyunk _ oláhok!) Aljas gazság volt! (Rassay Károtv; És ön helyesli a románok gyilkolását? — Vanczák János: A magyar urak denuneiálták a magyarokat a románoknál!) Nem tudom, kiván-e mésr Szomjas képviselő ur többet, mint hogy kijelentem, hogy alias gazság volt az is. (Szomjas Gusztáv: De azt sohasem emleírtik!) Persze, hogy nem, mert azokat megtorolták, sokszor, százszorosan megtorolták, bűnösöket és bűnteleneket legyilkoltak azokért. (Rakovszky István: Azok nem kaptak amnesztiát!) Azért nem emlegetem azokat, Szomjas képviselő ur. (Reisinger Ferenc: Hiszen a románokat csak nem vonhatjuk felelősségre?) Ez természetes. De emlegetem ezeket a gazságokat, amelyeket itt éveken keresztül követtek el minden megtorlás nélkül, mert ez ellen fellázad a jog- és igazságérzetem. Jogés igazságérzetem fellázad az ellen, hogy gyilkosok «zabádon járhatnak, hogy nem tudom, ha valakivel kezet fogok még ebben a Házban is, nem véres-e az a kéz. (Zaj a jobboldalon. — Barthos Andor : Ilyet nem szabad mondani ! — Reisinger Ferenc: Ezek után a pártfogások után kell mondani!) Ez ellen a lehetőség ellen lázad fel jog- és igazságérzetem, azért emlegetem ezeket. (Klárik Ferenc: Bűnpártolók vannak itt elegen ! — Reischl Richárd : Semmiféle erkölcsi tanítást ne adjanak nekünk ! Nem pártoljuk a bűnt ! — Reisinger Ferenc : Látjuk és halljuk naprólnapra. — Klárik Ferenc : Tessék erélyesen követelni a bűnösök megbüntetését. — Reischl Richárd : Mi is követeljük ! — Rothenstein Mór: Nem vesszük észre! — Zaj. — Reischl Richárd: Délután beszélek, akkor majd meghallja.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Peidl Gyula : Én leszek a legboldogabb, t. képviselőtársam, ha felmentenek az alól a kötelesség alól, hogy ezekről a kérdésekről beszéljek. Tessék a gazságokat megtorolni, ie?érem, hogy soha többé szó sem esik róluk. (He-