Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

À nemzetgyűlés 228. ülése 1924. évi január hó 24-én, csütörtökön. 397 ciáldeniokrata párt, hanem a szakszervezet, a nyomdász szakszervezet, avagy egy másik szakszervezet teszi azt, amit tesz a keresztényszociális szakszervezettel szemben. Én teljesen jogosultnak tartom, hogy ha a kettő nem ül le együtt tárgyalni a munkaadókkal. (Mozgás a középen.) Ugy-e ezen csodálkozik t. képviselőtársam? (Szabó József: Hogyne!) A keresztényszocialista munkásmozgalomnak olyan átalakuláson kell keresztülmenni, hogy ez a felfogásom megváltozzék, amilyenen például Németországban keresztülment. (Propper Sándor: Hogy ne legyen dugópárt! Szabó Dezső azt mondta: Dugópárt! — Szabó József: Micsoda beszéd az ! Vagyunk olyan tisztességesek, mint önök együttvéve ! Tisztességet nem tanulunk önöktől! — Varsányi Gábor: Kitört a testvérháború! Jól van, csak tovább! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt azonban nem lehet terrornak nevezni. (Szabó József: Hát mi az?) Ezzel szemben semmi akadálya nincs annak, hogy a keresztényszocialisták külön tárgyaljanak a munkaadókkal. Saját praxisomból nem tudok rá esetet, de tudok róla, hogy a nyomdászszakszervezetben, melynek évtizedeken át állottam szolgálatában, ezelőtt két évvel megtörtént, hogy valami Keresztény Nemzeti Liga akart résztvenni a munkaadókkal való tárgyalásokban és erre a mi szakszervezetünk vezetői azt mondták, hogy velük együtt nem tárgyalnak. Ez természetes is, hiszen a nyomdászszakszervezet hatvanesztendős múltra tekinthet vissza és munkásainak talán 99%-a szakszervezeti tag. A forradalom után, illetőleg a diktatúra bukása után egy-két zavarosfejü ember, egy rajztanár, meg nemtudom ki, kontra nyomdászszervezetet próbált alakítani Keresztény Nemzeti Liga címén. Sikerült is neki összeszedni 11, vagy 13 tagot és bele akart szólni egy 60 esztendős múlttal biró szervezet dolgaiba. Erre természetesen azt mondtuk, hogy ez nem lehet, mert nem adhatunk presztízst az illetőknek azzal, hogy őket tárgyaló feleknek elismerjük. Ám tárgyaljanak külön a. munkaadókkal annyit, amennyit akarnak, ezt; nem gátolja senki. (Szabó József: És ha a keresztényszocialisták külön megállapodást kötnek, az tetszik önöknek? Az nem tetszik, akkor azt mondják, hogy sztrájktörők! Volt már rá eset!) Ha külön megállapodást kötnek, Szabó t. képviselőtársam, a munkások érdekében és jobb feltételeket hoznak el a tárgyalásokból, mint a másik szakszervezet, ez ellen soha senkinek kifogása nem volt. (Szabó József: Hogyan képzeli a képviselő ur, hogy ha a kisebbség tárgyal, jobb feltételeket tudjon elérni?) Ha csak 11—13-an vannak, mint az általam emiitett esetben, akkor természetesem nem lehet jobb feltételeket elérni. Ezután a kis kitérés után folytatom ott, ahol abbahagytam. Mint emiitettem, pénzügyi téren nem jutott pénz semmire sem, semmi termelő produktív munkára, semmi befektetésre, mert papírból nem lehet aranyat csinálni. Magyarországon ma, nem tudom pontosan mennyi, de többszázezer holdnyi terméketlen szikes talaj van. (Szomjas Gusztáv: Millió!) A tudomány megállapítása szerint ezeket a szikes földeket termőképesekké lehet tenni. (Csontos Imre: No most bele!) Nem megyek bele, Csontos t. képviselőtársam, én nem vagyok molnár, tehát nem megyek bele a földmivelő tudományba. (Csontos Imre: Mert nem tud hozzá!) Én csak arról beszélek, amiről jogosan beszélhetek. Tudományos megállapítást nyert, hogy a szikes talajokat lehet termékenyíteni. (Urbanics Kálmán: Ahhoz pénz kell!) Ahhoz természetesen pénz kell, hiszen ide akarok kilyukadni. Azért nem adott a pénzügyi kormányzat erre a célra pénzt, mert papírból nem lehet aranyat NAPLÓ XIX. csinálni. (Szomjas Gusztáv: Azért, mert nem rentábilis! Meglehet csinálni, de nem rentábilis!) Van Magyarországon egy csomó ember, aki készséggel és önzetlenül felajánlja erre a célra a maga munkáját s nem kér egyebet, csak azt hogy adjanak neki bérbe egy darab ilyen szikes földet, (Csontos Imre: Akármennyit kap! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nono!) és adják hozzá a megfelelő szerszámokat. (Szomjas Gusztáv: Semmit sem tudna vele csinálni ! — Dénes István: Elzárják a munkáskezektől!) Azon a címen, hogy papirosból nem lehet aranyat csinálni, Magyarországon nem akadt pénz arra, hogy a kormány a nagy tömegek részére munkaalkalmakat nyújthasson. — Propper Sándor: Kellett az alföldi brigádnak !) Erre nem volt pénz. De van itt egy olyan eset, amely aztán már a józan észt, vagy a jószándékot is kizárja. Amikor az építkezési kölcsönről és annak végrehajtásáról volt itt szó, ugyanaz az ur, aki az előbb említett szerencsétlen jelszót kitalálta, figyelmeztette a gazdasági életet és a kormányt, hogy vigyázat, lassan azzal az építkezéssel, mert ha sokat építünk, magas lesz a munkabér, tehát csak lassan. Teleszky mondta ezt is azzal a célzattal, hogy a munkabér ne emelkedjék. (Propper Sándor: A főtanácsadó!) Igazán kétségbe kell esnie az embernek, hogy ilyen lehetetlen, nem tudom, több rosszszándékkal, avagy több tudatlansággal megkonstruált frázisok miatt kell egy országnak a pusztulás szélére jutnia. Mi történik itt az évek folyamán az adózás terén? Ez is a pénzügyi kormányzás körébe tartozik. Szójáték van arról, hogy Magyarországon az adózás dolgában esak két ember ismeri ki magát, csak két ember tudja, hogy mi az adózó kötelessége, s ez a két ember a pénzügyminister és Gaal Gaston t. képviselőtársam, de ők ketten is máskép tudják. (Derültség balfelöl.) Ez ugyan csak szójáték, de fedi a valóságot, mert igazán senki sem tudja, hogy kinek mi a joga és mi a kötelessége az adózás terén ebben az országban és mit kell az adózó polgároknak fizetniök. (Sándor Pál: Már ez igaz ! Ezt nem lehet tagadni ! Még ti sem tagadjátok!) Azt ellenben mindenki tudja ebben az országban, hogy az adópolitika majdnem kizárólag a fogyasztási adóra, forgalmi adóra és a kincstári haszonrészesedésre van bazirozva és ezzel szemben a nagyvagyonokat, legyen az ingatlan vagy ingó vagyon, egyáltalában nem fogták meg, nem érték el. (Griger Miklós: Ugy van!) Ez talán még sem egészséges dolog, ezt az adózási politikát talán még sem lehet továb folytatni. Mert emellett a pénzügyi politika mindössze abban merült még ki, hogy szinte megbűvölten figyelte és figyeli most is a zürichi kurzust. Minden azon fordul meg, hogy a zürichi kurzus áll-e vagy bukik. (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ismételten és ismételten átéltük azt a szomorú tapasztalatot, s ma is benne élünk egy ilyen periódusban, hogy amikor Zürichben nagy áldozatok árán a korona stabil. (Rassay Károly : Bécsben még nagyobb áldozatok árán!) itthon az országban napról-napra és óráról-órára romlik a korona, és a kormány adja az útmutatást a korona romlásához. Itthon rontja a koronát, Zürichben pedig nagy áldozatok árán tartja. (Rothenstein Mór: Szemfényvesztés!) Én nem tudom t. Nemzetgyűlés, mire jó, milyen észszerű célt szolgálhat ez? Mert az nem frázis, ha azt mondják, hogy az állani a legnagyobb árdrágító. A korona belső értékét, árfolyamát az az árumennyiség adja, amit azért vásárolni tudunk. Hiába tartják a koronát akár hármon, akár harmincon Zürichben, ha itt Budapesten ilyen állandó zürichi korona mellett is az árak 55