Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

3% A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. ják az embertársaikat. (Kovács-Nagy Sándor: A szociáldemokrata párt egyszer már nagyon rossz irányban haladt!) Felfogásom szerint nem az ajkon keli hordozni a kereszténységet és a magyarságot, hanem a cselekedetekben; (Erdélyi Aladár: Nem is kell titkolni, de gyakorolni kell!) a cselekedetekben pedig a magyarság és a kereszténység egyaránt azt parancsolja, hogy a dolgozó nép érdekeit ne hagyjuk figyelmen kívül. A nagy hazafiak, nagy keresztények ajkáról nem hallom azt a követelést, hogy a dolgozó nép érdekében kell törvényeket alkotni. (Petrovácz Gyula: Állandóan hallhatja! — Rothenstein Mór: A városházán? — Petrovácz Gyula: A városházán is! — Erdélyi Aladár: Ép ez az, hogy nem hangoztatjuk, de akarjuk gyakorolni !— Zaj. Elnök csenget.) így állunk mi a kapitalizmussal szemben is. A szakszervezetek állandó harcban vannak a kapitalizmussal. (Petrovácz Gyula: Nem vesszük észre !) Hogyha ez a harc nem eliminálható békés tárgyalásokkal, hogyha a szakszervezetnek nem sikerül eliminálni egy kirobbanást, egy sztrájkot tárgyalások utján, akkor a Nemzeti Újság és a kimondottan keresztény és nagybirtokos lap, akkor ez a keresztény sajtó uszit legjobban a szakszervezetek ellen, mert az nem csinál egyebet, nem ismer más célt, mint az ország gazdasági életét háborítani és sztrájkokat rendezni. Ha a szakszervezetek igyekeznek — és mindig igyekeznek, amikor meg van a tőke részéről erre a lehetőség, talán inkább igyekeznek, mint amennyire szabad volna, — hogy békésen intézzék el a bérkérdéseket, akkor ideállnak és azt mondják, hogy mi jó barátságban vagyunk a tőkével, a kapitalizmussal. (Szabó József: Majd mondunk egy pár esetet!) Vagy az egyik, vagy a másik nem igen állhat meg, a kettő között valamilyen ellenmondás van. Ha már itt tartok, akkor meg kell mondanom, hogy ha mi ismételten akár a hazafiságunkat, akár kereszténységünket nem hordozzuk naprólnapra ajkunkon (Petrovácz Gyula : És a szivükben !) és a kapitalizmus ellen nem dörgünk itt napról-napra el frázisokat, — hogy amellett üzleteket kössünk velük a háttérben — akkor ennek magyarázata az, hogy mi a kapitalizmus túlhajtásait és kinövéseit, ennek okait abban a politikában látjuk, amelyet a kormányzat folytat, tehát az a felfogásunk, hogy a kapitalizmus naprólnapra való hangoztatása helyett nekünk ez ellen a kormányzat ellen kell koncentrálnunk minden erőnket, mert ha ezt sikerül megjavítanunk, akkor sikerül lenyesegetni a kapitalizmus e kinövéseit is. Hadd jegyezzek meg Szabó József t. kép

: viselőtársam tegnapi beszédére még valamit. Ő tegnap olyan szives volt és miután elmondott itt egy csomó panaszt a szociáldemokrata munkások terrorja ellen, akkor engem kiemelt, mint olyant, aki ezekkel bizonyára nem értek egyet. (Szabó József : A. terrort nem helyesli, azt mondom most isp Tessék csak türelemmel lenni. Esete válogatja, Szabó képviselő ur! Ha valakit csak azért, mert ellenkező politikai felfogása van, üldöznek, ezt igazán nem helyeslem, más se helyesli. (Kabók Lajos : Senki se helyesli, mi se helyeseljük !) Ha ellenben t. képviselőtársam, arról van szó, hogy sztrájktörők akarnak befurakodni egy műhelybe vagy gyárba, ahol jól szervezett munkások vannak, akik életérdekeiket a szervezkedésben látják... (Szabó József: Maguk minden keresztényszocialistát kineveznek sztrájktörőnek!) Nem én yagyok ennek oka, t. Szabó képviselőtársam, és nem a mi pártunk, hanem a keresztényszociális szervezkedés kialakulása az oka. Őszintén megvallom, ma nem ismerem, hogy 'vi január hó 24-én, csütörtökön. milyen tevékenységet fejt ki a keresztényszociális szakszervezet, (Kabók Lajos: Állandóan sztrájktörőket szállit!) azt azonban tudom tapasztalatból, hogy a múltban a keresztényszociális vagy szervezetlen, az egyúttal azt is jelentette, hogy sztrájktörő, ha erre alkalom van. (Szabó József: Egyetlenegy esetet mondottak volna az urak már! — Egy hang a szélsőbaloldalon; Mondunk többet is!) Nekem most talán 8—10 nappal ezelőtt egy nagyon tiszteit barátom levelet küldött, amelyben felhivja figyelmemet, hogy az egyik vasgyárban ilyen terror-aktus történt, ahol egy főbizalmit a munkások kiemeltek. Tehát nem is egy keresztényszocialistát, hanem saját főbizalmijukat emelték ki. Arra kért, legyek szives, járjak közbe és védjem meg ezt az ártatlan embert. Minden szakszervezet autonóm. Borzasztó nagy tévedés az agyakban azt hinni, hogy a szociáldemokrata párt, mint ilyen, vagy az egyes szocialista képviselők, kivéve saját szakmájuk szervezetét, egy másik szakszervezet dolgaiba beavatkozhatna. Érintkezésbe léptem tehát az illetékes szakszervezettel és ott kiderült, hogy igaz, hogy ezt a volt főbizalmi férfit ott kiűzték a munkások maguk közül, de nem azért, mert keresztényszociális volt, hanem azért, mert valamelyik cipőgyártól cipőket vásárolt és szállított a munkások részére és a munkások rájöttek arra saját tapasztalatuk alapján, — mert elküldtek rnás ilyen munkásokat is az illető cipőgyárhoz, akiknek a gyár olcsóbban ajánlotta fel a cipőt, mint amennyiért nekik a főbizalmi átadta — tehát ebből megállapították, hogy a í'őbizaimiféríi, akiben biznak a nevénél fogva, őket megkárosította, mert keresett, mert províziót szedett a neki átadott cipők után. Ezt is lehet nevezni terror-aktusnak. Az én morális felfogásom szerint ez teljesen jogosult, mert ez visszaélés^ a bizalommal az illető részéről, és ha az egész társadalom és kormányzat így üldözné a bizalommal való visszaélést, akkor koronarontások és hasonlók nem fordulhatnának elő. (Szabó József: Akkor mindenki bíró lehetne ebben az országban, ez önbíráskodás! — Dénes István: Hát amikor kidobálják a földmunkásokat minden bírósági itelet nélkül! — Felkiáltások; Az is hiba !) Egy másik kérdés. Bizonyos beszédtöredék jutott nekem most az eszembe, amelynek a villamoson voltam fültanuja egypár hónappal ezelőtt. Csak annyit hallottam ugy elmenőben egy aranygalléros ellenőrtől, amint a villamos kalauznak mondotta, hogy tegnap este felmentünk az Ébredőkhöz és ma reggel már át van helyezve, (Nánássy Andor: Hátha egy megállóról volt szó!) Nem tudom, kiről volt szó. Ez a városi gazdálkodás! (Szabó József: Ehhez nekünk semmi közünk! Nem vagyunk Ébredők!) Elég ahhoz, hogy ha az Ébredőkhöz elmennek este, valakit denunciálnak és másnap reggel, tehát borzasztó gyors intézkedéssel az illetőt áthelyezték. (Erdélyi Aladár: Hátha puskákról volt szó!) Azért olyan kitűnő a budapesti villamosközlekedés. Azt hiszem, erről többet nem kell mondanom. De még egy megjegyzés Szabó t. képviselőtársamnak. Ö azt is kifogásolta — erre ugyan már Kabók barátom tegnap este válaszolt neki — hogy a szakszervezet nem ül le a munkaadókkal tárgyalni a keresztényszocialis szervezet képviselőkkel együtt. (Szabó József: Nem a szociáldemokrata párt állapitja meg, hogy kit küldjünk ki! Azt mi állapitjuk meg! Nem önökre bizzuk az illető megválasztását, hanem mi választjuk meg! — Griger Miklós: Szabónak igaza van! Ebben feltétlenül igaza van!) Téliesen jogosultnak tartom azt az álláspontot, amely nem kivánja a tüzet a vizzel össze vegyíteni, de mindenekelőtt tisztázzuk a dolgot. Nem a szo-