Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. De semmi okom sincs kitérni annak megvizsgálása elől, hogy ezenkívül a lehetetlen és az egész vonalon elégedetlenséget okozó helyzettel szemben a kormány mit tett. Fel fogom tenni a kérdést, mit tett politikai, gazdasági, pénzügyi, kulturális, morális vagy etikai téren, végig fogok menni ezeken lehető röviden, s keresni fogom a feltett kérdésekre a választ. Hogy politikai téren mi történt az országban, mit tett a kormány a helyzet javítása irányában, arra Gömbös t képviselő ur szájával fogok válaszolni, mert ő adta meg erre a megfelelő választ, amikor, azt hiszem, Propper kollégám beszédére közbeszólásképen azt válaszolta, hogy ha ő kormányozna, akkor mi nem ülnénk itt. (Meskó Zoltán: Man probiert! — Derültség.) Az a kérdés merül fel, hogy Gömbös t. képviselő ur hogy érti ezt a közbeszólását. (Rotheiistein Mer: Lecsukatna bennünket!) Ez felujitása akar-e lenni annak a gyanusitásnak, amelyről itt már esett szó, hogy ti. mi a kormány jóvoltából kerültünk be ide a nemzetgyűlésbe. (Propper Sándor: Nem, Gömbös jóvoltából! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem tudom feltételezni, hogy Gömbös t. képviselő ur erre gondolt, amikor ezt a kijelentést tette, mert ezt itt ő maga cáfolta meg, (Igaz! Ugy van! — Meskó Zoltán: Akkor talán Klebelsberg? — Élénk derültség.) Ha nem ez, akkor csak az a jelentősége lehet ennek a közbeszólásnak, hogy Gömbös t. képviselő ur felfogása szerint ebben az országban olyan a választási jog, a választási rend és a, választási eljárás, hogy amellett akár Gömbös képviselő úrtól, akár más képviselőtől függ, — tehát nem a választók akaratától — hogy ki kerül be ebbe a nemzetgyűlésbe. (Kováts-Nagy Sándor: De amint a példa mutatja, nem függ ettől! Tessék, itt vannak !) Gömbös t. képviselő ur, aki a mai kormányzatnak hosszú időn át kimagasló tagja volt, a választások irányitója, (Meskó Zoltán: Az egyik szikla volt! A f őszikla volt ! —Derültség a szélsőbaloldalon.) mindenesetre ismeri azokat a lehetőségeket, amelyeket a magyar választói jog és választói eljárás nyújt a kormánynak vagy egy ilyen választási diktátornak. Nem vállalkozom különben arra, hogy jellemezzem a magyar politikai helyzetet. A dolgoknak minden fokozása — azt hiszem — kárbaveszett fáradság volna. (Erdélyi Aladár: Azt mondotta, hogy jó kormányzás esetén önök nem kellenének ide! Bizonyára igy értette!— Zaj a stélsőbaloldalon.) Azt hiszem, Gömbös képviselő ur el van látva tanácsokkal, nem szorul Erdélyi képviselőtársam védelmére. (Propper Sándor: Mindig a más fejével gondolkozik! — Meskó Zoltán: Jobban jár, mintha a sajátjával gondolkoznék! — Erdélyi Aladár: A magaméval gondolkozom mások részére! — Derültség és zaj.) A lényeg az, hogy Magyarországon a mandátumok sorsa nem a választóktól, hanem a kormánytól vagy a választást irányitóktól függ. Ismétlem, ez a lehető legszigorúbb kritikája a magyar politikai helyzetnek. Gazdasági téren nemcsak én hangoztattam, nemcsak a mi oldalunk részéről, hanem mai aktiv minister részéről is és egész sereg képviselő részéről ismételten elhangzott már, hogy a kormánynak gazdasági programmja nincs és nem is volt. (Propper Sándor: Honnan vegyen szegény?) Gazdasági téren nem történt az országban egyéb, mint kapkodás és a drágitás terén a tempónak diktálása. A kormány élére állt a drágitási mozgalomnak s emellett szembehelyezkedett azzal a drágaságáltál természetszerűen diktált másik törekvéssel, hogy a bérek s fizetések pedig a drágulással arányosan emelkedjenek. Elviselhetetlenné tette ebben évi január hó 24-én, csütörtökön. 395 az országban a dolgozók sorsát; akár köz- vagy magántisztviselők, vagy munkások az iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben, és igy tovább. Elviselhetetlenné^ tette a dolgozók eletét; valósággal nyomorba, éhezésbe döntött nagy tömegeket. Ha azután ezzel szemben talán gazdasági politikának kivánja valaki nevezni azt, amiről itt tegnap néhány szónyi ismertetést hallottunk, — akár a Horthy-akciót akár az úgynevezett fővárosi nyomor-akciót, — akkor, azt hiszem, ez az illetőnek szegénységi bizonyítványa volna. Pénzügyi téren ismét nem én vagyok az egyetlen, aki megállapítja, hogy a pénzügyi kormányzat ötletszerűen csinált deflációt és inflációt, ahogyan épen eszébe jutott. Egy nagytudásu pénzügyi szakember — annak tartották és tartják ma is — kiadta itt azt a szerencsétlen és kihatásaiban borzasztó jelszót, hogy: papirból nem lehet aranyat csinálni. (Kiss Menyhért: Ugy van! Teleszky !) Ennek azután az lett a következménye a pénzügyi politikában, hogy itt termelő munkára nem volt pénz. Beszéltek többtermelésről, de a többtermelésre pénzt nem adtak, mert — papirból nem lehet aranyat csinálni. Házakat, lakásokat nem épitettek; csatornázásról, hidak, utak rendbehozásáról nem gondoskodtak, mert — papirból nem lehet aranyat csinálni. T. Nemzetgyűlés ! Ha szükségét érzik, kérdezzék meg a sibereket, a nagy bankokat, amelyek sok milliárdra szóló valórizátlan hiteleket kaptak papirkoronákban. vájjon ők tudtak-e ebből aranyat csinálni! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tudtak!) Nyilvánvaló, hogy tudtak, csak az állam, a kormányzat nem tudott olyan pénzügyi politikát folytatni, amely mellett a papirból igenis, arany vált volna, amint hogy arany vált a papirból Ausztriában is. Ide kapcsolódik egv megjegyzésem, amelyet bizonyos szemrehányásokra kell tennem, amelyek többször elhangzanak s amelyet tegnap is hallottam Szabó József képviselőtársamtól; (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) ha nem tévedek, most is hallotlam ilyen természetű célzást. Ez arra vonatkozik, hogy mi a nagy kapitalizmust, a merkantil tőkét nem bántjuk és nem támadjuk. A naiv közvélemény részére ebből azt a konklúziót vonják le, hogy mi tehát a nagy kapitalizmussal jóbarátságban és jóviszonyban vagyunk; összeesküdtünk, elárultuk a munkásságot... (Erdélyi Aladár: Én csak azt mondtam, hogy ugyanazon jog illeti a kisgazdát és nagygazdát!) Erre én azt mondom, hogy méltóztassék türelemmel lenni, következni fog. (Erdélyi Aladár: Én pedig türelmes vagyok.) A helyzet körülbelül olyan, mintha azt fognák reánk, hogy mi nem vagyunk jó magyarok, mert a magyarságunkat nem hordjuk reggeltől-estig az ajkunkon. Ha egy szociáldemokrata képviselő azt mondja beszéde közben, hogy: én pedig magyar is vagyok, keresztény is vagyok, akkor ezt önök megéljenzik és megtapsolják, mert ebben valami rendkivüli dolgot látnak. (Ková:s-Nagy Sándor: Nem voltunk ehhez hozzászokva! — Erdélyi Aladár: Erről nem tehetünk! — Zaj.) Kijelentem, hogy nem ismerek jobb keresztényt és jobb magyart sem ebben az országban, sem ebben a Házban, mint amilyennek én és társaim érezzük magunkat. (Meskó Zoltán : Nem valamennyien ! Móric bácsira még sem lehet mondani! —Derültség és zaj.) A* hazafiság és kereszténység körül nagy bajok vannak ott, ahol ugy érzik, hogy azt minden nap hangoztatni kell, (Erdélyi Aladár: Ez igaz! — Zaj a jobboldalon.) mert ahol ez a helyzet, ott a hazafiságot frázisként és eszközként használják, a keresztet pedig arra, hogy azzal fejbevág-