Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-228
394 A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. évi január hó 24-én, csütörtökön. De nem ez az egyetlen baj. Egy másik baj az, hogy a haladó polgárság képviselői, a liberális képviselők és a demokráciát követelő képviselők, olyanok, akik a liberalizmust és a demokráciát már régen követelik és olyanok, akik csak ujabban jutottak erre a felismerésre: nem tudnak egymásra találni; az én megitélésem szerint kicsinyes okok miatt nem jöhet köztük létre egy, az ország érdekében szükséges egységes front. Én ezeknek okait nem kívánom részleteiben kutatni, de azt le akarom szögezni, hogy lehetetlen dolognak tartóra meg az egységespárt részéről, tehát az ellenfél részéről is és nem tartom morálisnak, ha velünk szemben csak azzal operálnak, hogy nekünk az októberi forradalomban vagy akár a bilsevizmusban ilyen vagy amolyan szerepünk volt, ha emellett nem tudnak felhozni valamelyes olyan bizonyítékot, amely közülünk valakinek az erkölcsi, morális integritását sérti. Nem tartom jogosultnak még az ellenfél részéről sem, ha valaki azért akar kivetni a politikából vagy a társadalomból, mert oktróbista volt. Sokkal kevésbé tudom megérteni azt, ha liberális politikusok között jelentkezik ilyen törekvés. Mert hiszen nem arról van szó, hoigy bárki is, aki az oktróbizmusnak részese volt, az októberi t eseményeket akarja felfrissíteni, hanem arrról van szó, hogy aki magát oktróbistának nevezi, az az oktróbista eszmék mellé áll s szerintem az oktróbista eszmék ellen józan hazafisággal semmiféle kifogást emelni nem lehet; mert azokban az oktróbista eszmékben minden benne van, amit egy magyar hazafias kebel kívánhat. Sajnos, az eszmék megvalósitása nagyon nehezen megy. (Dinich Ödön: Csak részben sikerült!) Dinich képviselő ur az imént nem volt itt, azért nem is veszi figyelembe azt az óhajt, amelynek előbb kifejezést adtam. Már most ezt tartom ón a másik nagy bajnak, mert ugy Ítélem meg az ország- helyzetét, — bár rossz jós lennek — hogy nagyon közeledünk anhoz a végéhez, ahhoz a, választóvonalához, amely után könnyen elkéshetünk (Propper Sándor : Mint rendesen!) attól a lehetőségtől, amelynek segítségével az országot nyugodtan és békésen tudjuk a fejlődés útjára vezetni Elkésünk ettől, ha nem fognak össze azok a demokratikus és liberális elemek, amelvek lényegileg biztosan egyetértenek (Eay hang a jobbolda J on : Rassayékról van •szó 9 .) s a méhek csak ilyen hajszálakat keresnek vagy találnak egymás múltjában, s ez teszi látszólag lehetetlenné, hogy közös frontot alkossanak. (Erdélyi Aladár: Tehát nem mindennek a választójog az oka!) Belejátszik ebbe is a választójog. Azt mondta itt valamelyik képviselőtársam, azt hiszem Forgács Miklós képviselő ur, hogy hiszen ő sincs megelégedve a mai helyzettel^— ezt ma is ismételték itt többen — és a kormány sincs megelégedve a mai helyzettel. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ha az ilyen beismerés^ és megállapítás egyértelmű volna a helyzet némi megváltoztatásával, megjavításával, akkor ezt a beismerést meg lehetne köszönni, minthogy azonban ez semmiképen sem jelenti a helyzet változását, egy ilyen beismerés után fel kell tennünk a kérdést, hogy ml történt tehát négy és fél év alatt a kormányok és korniányzópártok részéről a tekintetben, hogy ez a mindenki által rossznak ismert helyzet megváltozzék, megjavuljon. (Propper Sándor: Nyelvöltögetés ! — Zaj a jobboldalon.) Elsősorban az a kérdés merül fel önkéntelenül, hogy mit tettek a kormányok és kormányzó- I pártok négy és fél év alatt a gyilkosok és bombavetők ellen. (Kováts-Nagy Sándor : Megcsípték őket! — Erdélyi Aladár: Becsukták őket! — Dinich Ödön: És a kommunisták ellen?) Hogy a kommunisták ellen mit tettek, azt tudjuk, Dinich képviselő ur. (Zaj.) Tudjuk, hogy a kommunistákat felakasztották. (Dinich Ödön: Csak nagyon kevéskét. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Vérengzőknek minden kevés ezen a téren. (Vanczák János: Össze-vissza ötszázat. — Sándor Pál: Nemcsak kommunistákat, hanem ártatlanokat is gyilkoltak le! — Urbanics Kálmán: Az hiba volí ! — Propper Sándor: A kis vérengző! — Klárik Ferenc: Mennyi vér kell méer? Majd szállítok a vágóhidról! — Dinich Ödön: Akkor nem ütötték agyon azokat, akik engem Ítéltek halálra. — Zaj. — Propper Sándor: Bokáig erázolt vérben, térdiít* akar vérben gázolni? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Peidl Gyula: Kénytelen vagyok erre a feltett kérdésre azt válaszolni, hogy lényegileg a bombavetők és gyilkosok ellen nem történt semmi. Engem nem téveszthet meg a szerzett tapasztalatok alapján az, hogy amikor a francia követség kapujában helyeztek el bombát és amikor külföldi kölcsön ügyében komoly tárgyalások folynak, akkor a bombavetőket vagy a bombavetéssel terhelteket lefogják. Tapasztalatok vannak arról, hogy a múltban is lefogott már a rendőrség' hasonló esetekben tetteseket vagy gyanúsítottakat, akikről azután vagy a rendőrségen, vagy az ügyészségen kiderült, hogy ártatlanok, vagy ha ez nem volt kideríthető, amnesztiát kanták. (Mozgás « jobboldalon.) Én tehát az utóbbi időkben történt megtorlási kísérleteket egyelőre fentartással fogadom, meg kívánom várni a végét. Ezt a bizalmatlanságomat nagyon erősen alátámasztja eey ma elhangzott bírósági ítélet. (Halljuk! Halljuk!) Azt hallom, hogy az Ulain-féle (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) puccs tetteseit a bíróság hatheti fogházra ítélte és ezt természetesen az előzetes fogsággal kitöltöttnek tekinti. (Propper Sándor : Egy cikkért négy esztendőt sóznak az emberek nyakába! — Meskó Zoltán: Az előző puccsot nem tárgyaltatja a kormány! — Rothenstein Mór: Ha közülünk lett volna valaki ! — Zaj. — Meskó Zoltán: A fegyveres puccsot nem tárgyalják! — Propper Sándor: Mert nem sikerült, hát álpuccs volt!) T. Nemzetgyűlés! Ha elgondolom, hogy nem is olyan régen és nem is olyan ritkán egy-egy cikkért a bíróságok egy-két-háromnégye sztendei fogházat mérnek ki, ha elgondolom, hogy egy Stromfeld Aurél nevű ur egyszerű vacsorái beszélgetés közben követett el állítólag olyan nagymérvű hazaárulást, amelyért előzetes tanácskozás nélkül lefogták (Propper Sándor: Ministertanácsi határozat nélkül ! — Zaj a baloldalon.) és félesztendeig vagy háromnegyedesztendeig fogházban tartották, azután pedig kénytelenek voltak felmenteni, mert kiderült, hogy nem követett el semmit, ha eszembe jut, hogy itt a parlament épületében vagy a parlament épülete előtt, amikor a mentelmi bizottság elé vezették Clain urat, azt mondta neki egy ur, aki Magyarországon nagy hatalmasság, Próuay Pál ur: Franci, ne félj, kiszabadítunk! — Zaj. — Neubauer Ferenc: Most már Az Újságban nyilatkozik!) akkor fentartással veszi tudomásul az ellenzék ezeket a megtorlási kísérleteket és bevárja a dolognak a folytatását.
