Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-228
A nemzetgyűlés 228. ülése 1924. mint a proletárdiktatúra alatt, akkor a kettő között nincs semmi különbség-. (Propper Sándor: Megállapítom, hogy a kettő között nincs különbség! — Erdélyi Aladár: Az nem tárgyilagos, amit Propper mondott! — Varsányi Gábor : Propper ur, ön ebbe belebukott ! Máskor ne szóljon közbe! Si tacuisses, philosophus inansisses! — Propper Sándor: Majd lesz még Org^ovány!) Én Propper kollégámmal teljesen egyetértek, ha ő azt mondja, hogy máig pedig nincs különbség a kettő között. (Erdélyi Aladár: Ez már nem tárgyilagos!) A különbség csak az... (Kováts-Nagy Sándor: Mégis van különbség?) Van! A különbség csak az, hogy ma nem ön ül Zalaegerszegen, ma nem önt dobják a Dunába, — vagy mondjuk, nem épen önt, nem akarom önt kipécézni — (Szijj Bálint: Proppert sem dobták most a Dunába!) ma nem önök az elnyomottak, nem önöket üldözik, gyilkolják büntetlenül, megtorlatlanul, hanem másokat. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: De akkor mi voltunk azok ! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Senkit ,sem gyilkolnak büntetlenül! — Dinich Ödön: A 'bolsevisták a gyűjtőfogházból kerültek egyenesen uralomra! — Zaj a jobboldalon.) Kérem, méltóztassanak türelemmel lenni. (Zaj.) Én léhát azt kérem, azt ajánlom a kormány figyelmébe a legnagyobb nyomatékossággal, gondolja meg, hogy a mai uralmat ugy folytatni, ahogy ez, négy és fél esztendő óta folyik, nem lehet, nem szabad, mert ennek nincs elegendő morális alapja és szociális tartalma. Ilyen körülmények között egy olyan felszólítás, amely a kormányt támogató oldalról hangzott el, hogy t. i. üljünk le a zöld asztalhoz és két óra alatt megegyezhetünk, lehet nagyon jóhiszemű, — ezt nem akarom kétségbevonni — de semmivel sem több, mint a legjobb esetben jóhiszemű, ha egy olyan párt tagja részéről hangzik el, amely pártban hangiad ók az eddigi legszélsőbb uszítók és amely párt részéről hangzott el a nagy nyilvánosság előtt az, a felszentelt p ! api ajakra igazán nem méltó jellemzése a munkásságnak és a haladó polgárságnak, hogy ez csőcselék. (Zaj és felkiáltások jobbfelől és a középen: Senki sem mondta! — Propper Sándor: Ernszt Sándor azt mondta, hogy söpredék! — Petrovacz Gyula: A kommunistákra mondta és nem a dole-ozó munkásokra!) Hol vannak kommunisták? Ne takaródzzanak mindig a kommunistákkal! Ilyenek nincsenek! A belügvminister megállapítása szerint sincsenek! (Petrovacz Gyula: Akkor ne vonatkoztassák önmagukra a kommunistákra szóló idézetet! Ne, vegyék magukra. — Kuna P. András: iVkinek nem inge, ne vegye magára! Felfújják mindig! — Beck Lajos: Andris bácsi, ne haragudjék. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak (Prooper Sándor: Vízióik vannak!) Peidl Gyula: Ennek a szerencsétlen országnak sok baja közül talán a legnagyobb az, hogv a kisgazdák tekintélyes rész s e befogatta maga a nagybirtokosok érdekkocsijába. Ezt minden sértő szándék nélkül mondom. (Kuna P. András: Nem áll! Csak dolgozunk, amiben megértjük egymást ! — Erdélyi Aladár: Nem akarjuk ezt hasonlóval viszonozni!) Jogosan nem is viszonozhatják hasonlóval. Erdélvi t. kénviselőtársam. (Erdélyi Aladár: Ugyanazon joggal!) Itt, népellenes politika r folyik. Ezt "nemcsak én mondom, hanem ahány kis^azcln kénviselőtársam az egységes n_árt részéről fe 1szólal, felszólalása fele van panasszal elejétől '-'•% január hó 24-én, csütörtökön. 393 végéig épen ugy, mint ahogy mi panaszkodunk. (Kuna P. András: Volt is és lesz is mindig baj, különösen ilyen dolgok után, amik történtek! — Sándor Pál: Forgács beillenék ellenzékinek!) A felszólalás végén pedig azt halljuk: támogatjuk a kormányt, elfogadjuk az indemuitást. (Kuna P. András: Reméljük, hogy a kormány javít a helyzeten!) Egy panasszal teli felszólalás végén halljuk ezt. (Zaj a jobboldalon.) Én nem akarom kisgazda képviselőtársaimnak a jóhiszeműségét kétségbevonni, de ugy érzem, hogy itt valahogyan baj van a dologban, mert ha az ember"egy politika mellett nem tud érvéket felhozni, hanem csak panaszokat, sérelmeket tud felsorolni, akkor lehetetlen, hogy azt a politikát védje, támogassa, hogy az folytatható legyen. (Lovász János: Ha ön kormányra jutna, megszűnnének a panaszok és bajok?) Ha ennek a bajnak, ennek az egyensúlyhiánynak okát kutalom, akkor oda kell kilyukadnom (Varsányi Gábor: Önök nem értik meg!), hogy a választójog' gyakorlása körül valamilyen hibának kell lennie. A képviselőknek függetleneknek kell lenniök normális viszonyok között mindenkitől, kivéve a választóikat. A kisgazda képviselőknél nem ez a helyzet. (Eltenmondások a jobboldalon.) A kisgazda kénviselőket nyílt szavalással választották meg. (Egy hang a baloldalon: Csendőrök segítségével.) A kisgazda képviselői választókerületekben a legtágabb tere van a befolyásnak, az erőszaknak, a terrornak és a többinek. (Szijj Bálint: Titkosan is megválasztottak már egyszer berniünket és akkor többet! voltunk itt kénviselve. — Prooper Sándor: Akkor miért adták fel a titkosságot? Miért árulták el? — Szijj Bálint: Nem engedtek róla törvényt ho^ni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Góbivá Ferencz: A kisgazda független mindenkitől.) Peidl Gyula: Én nem akarom a kisgazda képviselőket annyira lebecsülni, (Felkiáltások jobbfelől: No! No!) hogy azt mondjam, hogy ezt az ellentétet nem tudják, nem ismerik fel, mert hiszen ellentét van abban, ha az ember egy kormányzati politikával szemiben tele van panasszal és nem tud a mellett semmit felhozni; akkor lehetetlen logikus észjárás és függetlenségi éírzet mellett ezt a politikát aláírni és támogatni. (Kováts-Nagy Sándor: A haza érdeke ezt kívánja, ezért csináljuk!) Én tehát ott találom meg a hibát, hogy talán a képviselők tudat alatt — ismétlem én a jóhiszeműségüket nem bántom — mondom, tudat alatt nem érzik magukat függetleneknek, (Kováts-Nagy Sándor: Dehogy nem!) mert nem a választók akaratának szabad megnyilvánulásából lettek képviselők, hanem valamelyes befolyás következményeképen. (Ellenmondások a jobboldalon. — Mayer János: Hamarabb voltunk képviselők, mint ön! — Erdélyi Aladár: Akkor panasszal hízelkedjünk? — Klárik Ferenc: Ne szavazzanak bizalmat a kormánynak! — Felkiáltások a jobboldalon: Ez kellene ugy-e? —Kováts-Nagy Sándor: Az ország- érdeke azt kívánja, hogy bizalmat szavazzunk!) Én tehát ugy látom a dolgot, hogy nemcsak a szavazó polgár függetlensége érdekében, hanem a képviselő függetlenségének biztosítása érdekében is mellőzhetetlenül szükség van a titkos szavazásra s épen ennek hiányában látom a magyar nolitika egész immoralitá,sát. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.)
