Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

^ À nemzetgyűlés 228. ülése 1924. nem háramolhatik, akkor majd ezek a dolgozó néprétegek veszítik el hitüket a parlamentarizmusban; én ebben látok nagy veszedelmet. (Reising-er Ferenc: Nem fognak azért az egységespárthoz csatlakozni a néptömegek!) Mert ha akad is egyik vagy másik képviselő, aki a

> saját és a saját érdekeltsége szempontjából hive valamelyes diktatúrának, persze, a saját diktatúrájának, ennek az érdekében hallottunk itt kijelentéseket és olvastunk különösen az úgynevezett fajvédő-sajtóban cikkeket (Propper Sándor: Hogyne! Azok diktatúrát akarnak! — Rothenstein Mór: Tegnap is hallottuk Eckhardtot. — Zaj.), ugy ezeket az urakat két dologra kell figyelmeztetnem. Az egyik az, hogy az ilyen diktatórikus törekvések, az, ezek érdekében megindított mozgalmak — tapasztalatok vannak rá — nem szoktak száz percentig- ugy lefolyni, mint ahogyan azt egypár ur kisillabizálja. (Erdélyi Aladár: Sőt!) Ugyebár? — Ez az egyik. A másik meg az, hogy Magyarország" egy ellenállóképességében lényegesen megcsökkeníett organizmus és én attól tartok, hogy ujabb veszedelmes kisérleteket ilyen beteg organizmus nem bir el. Ennek következtében tehát annak, aki komolyan az ország érdekét akarja szolgálni, csak egy törekvése lehet becsületes és őszinte, az, hogy ebben az országban ne csökkentessék, hanem fokoztassék a dolgozó néprétegekben a parlamentarizmus iránti bizalom. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt pedig csak akkor lehet elérni, ezt a bizalmat csak akkor lehet fokozni, ha itt eredményes munka folyik a dolgozó néprétegek érdekében. Ismétlem, — de nem lehet eléggé ismételni, — hogy éppen az az elzárkózó politika, amely nem engedett az ország népének beleszólást a saját és az ország ügyeinek intézésébe, veze- | tett el március 21-hez. Itt a tömegek, — és ha [ tömegekről van szó, akkor mindig a dolgozókat értem ez alatt, — nem juthattak el az előző évtizedekben odáig, hogy felismerjék a demokrácia nagy jelentőségét, nem juthattak el oda, hogy lássák a demokrácia eredményeit. — Ez • a körülmény okozta aztán azt, hogy, — miután nem ismerhették fel a demokrácia lényegét, s igy nem bízhattak, mert nem volt miért bízni az október 31-iki forradalom nagy fejlődési lehetőségeiben, amelyeket a demokrácia kétségtelenül nyújtott, — a tömegek egy, szerintem, viszonylag nagyon kis része kész prédául esett Kun Béláék demagógiájának; sokkal nagyobb része pedig, — és ide belesorolom a polgárságot is, — ugyancsak azért, mert nem ismerhette meg a demokrácia előnyeit és az ebből származó fejlődési lehetőségeket, — nem érezte szükségét annak, hogy a demokrácia védelmére keljen, hanem hagyta, hogy Kun Béláék és kis társaságuk csináljanak, amit akarnak. Ez tehát kell, hogy figyelmeztetés legyen a jövőre nézve. Ebből a figyelmeztetésből én azt a tanulságot vonom le, hogy ue méltóztassanak tehát a múlt politikáját folytatni, de ne méltóztassanak az utóbbi négy és fél esztendő politikáját sem folytatni. (Propper Sándor: A középkor politikáját folytatják!) Meri azt nevezhetik keresztényinek, nemzetinek, fajvédőnek, de az én megállapításom szerint a háború előtti és az ugy nevezett kereszté try nemzeti politika között érdemleges különbség nincsen, ami van, az a nemzeti, keresztény politika hátrányára van. (Kuna P. András: Építő-politika! Az a baj, hogy nem lehetett egyszerre mindent megcsinálni!) évi január hó 24-én, csütörtökön. Ha mi itt konszolidációt, jogrendet,' jogegyenlőséget, bíróság előtti egyenlő elbánást, szabadságot és kenyeret követelünk, (Propper Sándor: Csupa holdbeli javak!) akkor az egységespárt részéről, sőt bizonyos, úgynevezett ellenzéki oldalról is másfél esztendő óta a fejünkhöz vagdossák, hogy: »Hja, hiszen a bolsevizmus alatt sem volt jobb!« Vagy azt, hogy: »A bolsevizmus alatt még roszabb volt!« (Proper Sándor: Eoszabb ugyan nem volt! Legfeljebb ilyen volt, csak más színben! — Élénk ellenmondások jobb felől.) Én azt gondolom, hogy azok, akik igy panaszkodnak, vagy legalább is igy beszélnek, (Zaj. Elnök csenget) — mert én nem tételezhetem fel, hogy akik igy beszélnek, azok így is gondolkoznak, —- csak azért mondják ezt, azért vagdossák a fejünkhöz folyton a bolsevizmust, mert nem tudnak egyebet felhozni a gazságok és az igazságtalanságok fedezésére. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ez az a bizonyos elméleti két krajcár, amelyet mindig csörgetnek!)^ Már pedig, t. Nemzetgyűlés, ez nem elintézési mód. Az én szememben ugyanis — és azt hiszem, a világ minden kulturemberének fejében és gondolkozásában — teljesen mindegy az, hogy milyen címen követik el az igazságtalanságot, vagy a gazságot. Nincs semmi különbség abban, ha proletárdiktatúrának vagy bolsevizmusnak nevezik az olyan állapotot, amikor tömegek éheznek és embereket megölnek minden bírósági vizsgálat nélkül, vagy ellenforradalomnak, nemzeti keresztény uralomnak nevezik, amikor ugyanez történik. Nincs semmi különbség, csak az elnevezés más. Nem lehet tehát a gazságokat józan gondolkozású ember előtt előzőleg elkövetett hasonló gazságokkal igazolni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én egyetértek azokkal, — és ezt már egyszer kifejezésre juttattam — akik a bolseviki gazságokat elítélik. De ebből logikusan felfogásom következik, hogy ha a keresztény nemzeti uralom hasonló gazságokat követ el, akkor semmivel sem jobb. semmivel sem érdemel több kíméletet, mint a bolsevizmus. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minden uralom esak azzal nyerhet morális alapot a maga uralmához egy előző uralommal szemben, ha annál jobb, annál különb. Ha nem különb, ha nem jobb, ha ugyanolyan gazságokat követ el vagy tür és meg nem torol, akkor nincs különbség a kettő között. Méltóztassanak tehát lemondani arról, hogy ha mi itt egyenlőséget, konszolidációt stb. reklamálunk, azzal indokolják ennek megtagadását, hogy hiszen a bolsevizmus alatt sem volt jobb, mert ebből az következik, hogy tehát nincs különbség a bolseviki uralom és a mai uralom között. (Zaj és ellenmondások jobb felől. — Propper Sándor: Csakugyan nincs! Fehér bolsevizmus! — Mayer János: Valami különbség csak van! Most polgári uralom van! — Dinich Ödön: A bolsevisták gyilkoltak! Egyszer majd megkaphatják az urak azoknak a névsorát, akiket a bolsevisták meggyilkoltak! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Sándor Pál: Büntessék meg, akasszák fel a gyilkosokat! — Propper Sándor: Nyugodtan fehér bolsevizmusnak nevezhetjük ezt! — Zaj.) Csendet kérek. Peidl Gyula: ügy látszik, szükség van arra, hogy megismételjem, amit mondtam. (Szijj Bálint: Dehogy van rá szükség!) Azt mondtam, hogy ha a keresztény nemzeti uralom alatt követnek el ugyanolyan gazságokat,