Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-228

À nemzetgyűlés 228. ülése 1924. getés sem. (Erdélyi Aladár: Közös érdek! — Propper Sándor: Közös érdek a jó politika!) Mert ha a mi ellenvetésünkkel szemben házszabályrevizióval fenyegetnek, méltóztassék tudomásul venni, hogy mi ezt tisztára kanapépolitikának tartjuk. (Meskó Zoltán: Nem Kuna P., hanem kanapé! — Derültség. — Varsányi Gábor: Zoltán, szellemes vagy! — Zaj. — Elnök csenget.) Vannak bajok, amelyeket közösen kellene leküzdenünk, amelyeknek leküzdésében össze kellene fogni mindenkinek, minden egyenes, becsületes gondolkozású embernek. Ha ehelyett ennek a törekvésnek, ennek a célnak ez az oldal és főként a szociáldemokrata képviselők adnak kifejezést, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy a kanapé kidobásával a bajok megszűnnek, ne méltóztassanak azt hinni, hogy a házszabályrevizió val meg lehet szüntetni azokat az okokat, amelyek bennünket arra kényszerítenek, hogy itt sokat beszéljünk és sokat ismételjünk (Propper Sándor: Ügy van! Legfeljebb az utcán beszélünk többet! —- Erdélyi Aladár: Beszélni lehet, amennyi tetszik, csak ez tárgyilagos hangon történjék! — Meskó Zoltán: Elég tárgyilagos! — Kuna P. András: Csak nem kell sokat ismételni! — Zaj.) Én egész beszédem egész folyamán tárgyilagos leszek, de nem vagyok biztosítva afelől, hogy minden tárgyilagosságom mellett is ilyen csendben fognak az urak mindvégig meghallgatni. Nem kétlem, hogy az egységespártnak megvan a numerikus többsége ahhoz, hogy a házszabályrevizió keresztülvitelével belénkfojtsa a szót, (Erdélyi Aladár: Ez nem szándékunk!) az erkölcsi jogosultságát azonban erre kétségbe vonom. (Szomjas Gusztáv: Csak rövidebben kell mindent elmondani!) Kijelentem a legkomolyabban, hogy ha oly intézkedések történnének, amelyek itt ezen az utolsó és egyetlen helyen is, ahol még szolgabírói és rendőri beavatkozás nélkül lehet kifejezést adni a dolgozó nép panaszainak és kívánságainak, ezt lehetetlenné kivannak tenni (Erdélyi Aladár: Ezt nem kívánja senki sem!) és belénkf ojtanák a szót numerikus többségükkel, (Szomjas Gusztáv: Csak az obstrukciót akarjuk lehetetlenné tenni!), akkor mi ajánljuk magunkat, akkor megszűnt a mi szerepünk és akkor történjék, aminek történnie kell. Ez nem azt jelenti, — és készséggel kijelentem ezt is — mintha mi a házszabályreviziónak mindenképen ellenzéket csinálnánk. (Szomjas Gusztáv: Erről van szó!) Nagyon örülök, ha egyetértünk, azonban mindjárt ki fog derülni, hogy egy kis tévedés van a dologban. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Annak előfeltétele, hogy itt a szólásszabadságot az eddiginél jobban és szigorúbban körülhatároljuk, az, hogy a gyülekezési és egyesülési jog törvénybeiktatásával lehetővé tétessék, hogy az országban a polgárság', a munkásság panaszainak kifejezést adhasson. A házszabály re víziónak előfeltétele az, hogy a becsületes választójog, a titkos választójog törvénybe iktattassák, (ügy van! balfelöl.), hogy a választók szabadon adhassák le szavazatukat és hogy itt az egyes képviselők és a választók akarata között meglegyen az alkotmányos nexus. (Meskó Zoltán: A kisgazdapárt programmja. Elfogadjuk ! — Propper Sándor: Csak a kisgazdák nem fogadják el! — Zaj.) Ha ez megtörténik, akkor lehet velünk beszélni a házszabályrevizió békés keresztülviteléről, de azt hiszem, hogy ez akkor már teljesen feleslegessé és tárgytalanná is vált, mert akkor megszűnik az a kényszerhelyzet, hogy a dolgozó népnek minden panaszát csak ért január hó 24-én, csütörtökön. S91 itt tudjuk kifejezésre juttatni, ha az egyesülési és gyülekezési jog már törvénybe van iktatva. Azt kifogásolta az imént Kuna t. képviselő ur, hogy mi sokat isinétiünk. Ez is a dolgokban rejti magyarázatát. Azért ismételjük folyton ezeket a panaszokat, sérelmeket, a dolgozók nyomorúságát, mert nem történik semmi ezen a téren. És mi nem hitetjük el magunkkal azt a képtelenséget, mert nincs hajlamunk hozzá, hogy azáltal, hogy itt elmondtuk és kifejezésre juttattuk a panaszokat, ezek a panaszok már meg is szűntek. Mi tehát kénytelenek vagyunk ismételni mindaddig, mig a kormány nem intézkedik, hogy ez a helyzet megváltozzék. (Propper Sándor: Vagy ez, vagy egy másik kormány!) Utalok itt néhai irányi Dánielre, aki emlékezetem szerint a régi képviselőházban talán huszonöt esztendőn keresztül minden évben, vagy minden ülésszak elején benyújtotta az általános, egyenlő és titkos választójogra vonatkozó indítványát. És ha nem kéuyszeritették volna évtizedeken át ismétlésekre Irányi Dánielt, nagyon lényegesen másként alakulhattak volna ki az események Magyarországon. (Meskó Zoltán: Egész biztos!) Tessék ebből levonni azt a konzekvenciát, hogy bennünket is mentsenek fel ettől a sok ismétléstől és akkor kevesebb lesz a baj. Mert a valóság, sajnos, az, hogy a mi sok beszédünk és ismétlésünk dacára másfél esztendő óta itt ülünk anélkül, hogy egy tapodtat is előbbrejutottunk volna. (Propper Sándor: Annál többet mentünk viszszafelé! Rosszabbodik a helyzet! — Szijj Bálint: Hát a munkásvédelmi törvények? — Propper Sándor: Hol vannak? Micsoda munkásvédelmi törvények? — Szijj Bálint: Kettő volt! — Vanczák János: Azt kérdezzék meg, hogy végrehajtottak-e abból egy betűt is! Nines egyik sem végrehajtva !— Zaj. — Elnök csenget.) Tisztelt Szijj képviselőtársam, e tekintetben is különbség van köztünk. Mi nem kirakatok részére kívánunk törvényt, mi olyan törvényeket kívánunk, amelyeknek hatálya van, amelyeknek a hatálya következtében a dolgozó nép helyzete javul. (Szijj Bálint: Ez olyan!) Ez nem olyan, nem látom annak a nyomát. (Szijj Bálint: Még csak most lépett életbe, nem lehet tehát mindjárt a hatását érezni! — Propper Sándor: Ausztriára tetszik gondolni? — Szijj Bálint: Ausztriára? Én nem vagyok osztrák, én magyar vagyok!) És t. Nemzetgyűlés, nagy sajnálkozással szegezem le ezt az eredménytelenséget. Egészen bizonyos, hogy künn, az ország népe előtt ez nem válik nekünk valami nagy előnyünkre. Ha mi azzal megyünk a választóközönség elé — és én ezt megteszem az ország közvéleménye előtt, — hogy a mi másfélesztendős munkánk itt meddő, akkor ez nekünk sem válik előnyünkre. Nem foghatják tehát reám, hogy én itt taktikázom. De le kell szegeznem nagy sajnálkozással ezt a meddőséget, aminek nem az a legnagyobb baja, nem az az esetleges veszedelmes következménye, hogy mi megunjuk itt egyénileg ezt a meddő küzdelmet, — mert ez aligha fog bekövetkezni, — hanem azzal a nagy veszedelemmel fenyeget ez a meddőség, hogy ha az ország dolgozó népe, ez a széles népréteg, amely attól a csöppnyi kis demokráciától várja, amelyet abban lát, hogy itt munkásképviselők ülnek, hogy valamelyes anyagi, jogi, kulturális előnyhöz jut, — csalódik, ha azt látja, hogy ebből a demokráciából pedig őreá semmiféle előny '54*