Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

A nemzetgyűlés 227. ülése 1924. pókon keresztül minket, fajvédőket gyanúsítottak azzal, hogy mi bujtottuk fel a merénylőket, amivel szemben a merénylők tanúvallomásukban vallják, hogy a rendőrségben verték őket és rá akarták birnij hogy mondják, hogy mi biztattuk fel őket. Emlékszem az alföldi brigád ügyében vezetett nyomozásra is, ahol egy Diószeghy nevű ministeri tanácsos két heten keresztül kutatott az alföldi brigád után Csongrádon, holott ő nagyon jól tudta, hol kellene kutatnia és kiknek iniciativájából indult meg ez az egész dolog, amint tudta azt is, hogy ha kutatni kellett, a szálakat nem mifelénk kellett volna irányítani, a hivatalos kommünikékben nem a fajvédő politikusokat kellett volna megtámadni és megrágalmazni, hanem egészen más irányba vezetnek a szálak; és perfid inszinuáció és tűrhetetlen gyalázat az, hogy minden legkisebb, leghitványabb merénylet alkalmával hivatalosan minket, keresztény és fajvédő politikusokat fecskendeznek be sárral. (Lendvai István: Ugy van!) Én bejelentem, t. Nemzetgyűlés, hogy türelmem elért a végső határig (Zaj és mozgás jobbfelől.) és ha még egyszer ilyen esetek megismétlődnék, hát jó: beszéljünk ezekről a dolgokról! Én fogok beszélni! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Rendben van! Beszélni fogunk! — Rothenstein Mór: Kezdődik! Nagyon érdekes!) Ki rendezi a merényleteket? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Mi nem!) Hát én rendezem! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Azt én sohasem mondtam!) De mondja az ön sajtója, mondják a kommünikékben! (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. — Lendvai István: Tessék ott keresni mindennek a gyökerét, ahol van!) Nem fogom tovább tűrni, igen t. Nemzetgyűlés ... ( Vass József népjóléti és munkaügyi minister: így nem lehet beszélni, hogy nem fogja tűrni! Tűrni fogja, amit tűrni kötelessége!) Igenis, nem tűröm tovább ezt a rágalmazást! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Akkor kivándorol, ha nem tűri! — Nagy zaj. Elnök csenget.) Vagy én, vagy ön! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Én nem! — Nagy zaj és mozgás.) És eszembe jutott, t. Nemzetgyűlés, az a fenkölt Döhmel-féle akció is, ahol ezekkel a metódusokkal tisztességes magyar embereket — ministerek, rendőrség, nemzetgyűlési képviselők összejátszva — heteken és hónapokon keresztül próbáltak beugratni; napokon át ültek Kecskeméten ezek a csavargók, hogy beugrassanak tisztességes embereket. Prónay Pált, A Nép szerkesztőségét, mindenkit végigkisértettek, csakhogy valahogyan áldozatokat tudjanak szerezni az önök politikai étvágyának. (Zaj jobbfelől. — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: így nem lehet beszélni!) Ez igy van! (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: így nincs! —- Lendvai István: így volt és igy van! — Zaj.) Hiszen ezt majd megállapítja a független magyar biróság, mert fel fogjuk jelenteni ezeket az urakat és a végére fogunk járni ezeknek az aljas műveleteknek, amelyek állandóan tisztességes embereket vesznek célba. (Zaj.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Mondom, mikor én megtudtam, hogy ilyen fegyverek vannak ott, még pedig a rendőrség tudomásával, mindjárt tisztában voltam a helyzettel, hogy ezek a fegyverek szándékosan hagyattak az Ébredő Magyaroknál, hogy alkalomadtán a rendőrség ismét egy friss Csocsó bácsit, egy friss Döhmelt, egy friss felsülést leplezhessen azáltal, évi január lió 23-án, szerdán. 385 hogy elterelve a figyelmet bizonyos egyéb kormányzati ténykedésekről, a keresztény társadalomra, az Eme-re és a keresztény fajvédők csoportjára irányítsa a közfigyelmet és őket szolgáltassa ki. (Héjj Imre : Ezt úgysem hiszi el senki ! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Ez a Gi'össenwahn ! — Lendvai István : A ministevelnök ur helyettese talán nem tud róla, de mi tudjuk, hogy igy van!) Én megtudván ezt, haladéktalanul leültem, és egy jelentést diktáltam a belügyminister úrhoz, amelyben közöltem, hogy az Éme-ben a rendőrség által yis'szatartott fegyverek őriztetnek s mivel az Éme-nek nem lehet hivatása fegyverek őrzése, és ezek alkalmas pillanatban, valószinüleg az egyesület kompromittálására használtatnának fel, van szerencsém felkérni, hogy távolittassa el onnan a fegyvereket. Ezután néhány napra elutaztam. Visszajőve, Turcsányi Egon jelentette nekem, hogy az Érne a fegyvereket rendbehozatta, készen vannak. Vannak ugyan még alkatrészek, de ezeknek rendbehozataláról utólag gondoskodni fog. A rendőrség aztán ki is szállt, elvitte a fegyvereket. És most jön a puccs: a fegyverrejtegetés! Az összesen 16, legfeljebb 18 fegyverből származó különböző alkatrészeket Kiss Edénél, az egyesület orvosánál, akinek Turcsányi rendbehozatal végett azokat átadta ... (Peyer Károly: Orvos és fegyverszakértő?) Igen, kérem, orvos, de egyben fegyverszakértő is. Kiváló céllövő. Méltóztassék meggyőződni róla. Hetenként jár célba lőni. (Lendvai István : A Lipótvárosban lehetne célba lőni ! ! Scik céltábla van ! — Erdélyi Aladár : Igen, célba lő ! Ki kell állni neki! — Zaj.) Hogy itten nem rossz szándékról volt szó, semmi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy az ép fegyvereket beszolgáltatták és csak a hiányos alkatrészeket hagyták vissza. Hogy ez tényleg igy van, és hogy — mint mondtam — semmiféle más szándék itt fenn nem forgott, bizonyltja az a körülmény is, hogy Turcsányi Egon nekem ezt a tényt bejelentette, hogy igenis, ki fogja javittatni a hátramaradt és egyelőre összerakatlan, használhatatlannak látszó fegyvereket. Ez a rövid tényállás. Kiváncsi vagyok, hogy a 16 különböző fegyverhez tartozó alkatrészeknek ja vitás céljából való elszállítása miféle bűncselekmény tényálladekát meríti ki? És most, igen t. Nemzetgyűlés, bátor vagyok rámutatni arra, hogy az a két férfi, akit a rendőri eljárás célbavett, nem akármiféle egyéniség, nem valami csavargó, nem állásnélküli, nem foglalkozásnélküli, nem jellemtelen és nem büntetett előéletű egyén, — mint mondjuk Döhmel ur, a belügyminister, urnák az TJlainügyben volt munkatársa — hanem ezek az urak, akik ellen az internálás! eljárás megindult, talpig becsületes, tisztességes emberek. Itt van például Turcsányi Egon, aki az Ébredő Magyarok Egyesületének az egyesület keletkezése első percétől kezdve ingyen és díjtalanul bocsátja rendelkezésre ' éjjelét, nappalát. Az igen tisztelt helyettes ministerelnök urnák is tudnia kell, hogy ő a jaki kápolna kinevezett lelkésze, fuugens római katholikus j3ap, akit 1919 januárjában a Gólyavárban, a sajtószabadság nagyobb tiszteletére Korvin-Klein Ottó pribékjei bajonettekkel szurkáltak össze. Egy ember, aki egész életében önzetlenül és önfeláldozóan harcolt a nemzeti és a keresztény gondolatért. Hát lehet-e és szabad-e egy ilyen embert ilyen dologiért, amelyben a legki seb!) in-